KÁDAS MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma március 8-a van, és engedjék meg, hogy mielőtt az érdemi mondandómat elkezdeném, hadd köszöntsem a teremben helyet foglaló és a rádiót hallgató kedves hölgyeket nagy tisztelettel a nőnap alkalmából.
(9.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban mindössze egyetlen témakörrel foglalkozom, szeretném a törvénytervezet benyújtásának háttereként felidézni az utóbbi évek néhány eseményét, történését, mintegy alátámasztandó azt az álláspontomat, hogy nagy szükség volt e területen a törvény megalkotására.
A tankönyvpiac rendjéről szóló T/3475. számú törvényjavaslat kapcsán az utóbbi hónapokban élénk vita bontakozott ki. A polémiában csaknem minden érdekelt fél megszólalt, legaktívabbak a tankönyvkiadók voltak, legcsöndesebbek a szülők, a pedagógusok és a diákok. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy igazából a szülők, a diákok és a pedagógusok abban a két felmérésben tudtak hangot adni véleményüknek, amely 1998-ban és 2000-ben is készült, elég nagy mintával, és e felmérések egymással egyébként jelentősen korellálnak, és tanulságaik szintén a törvény létrehozásának szükségessége felé mutatnak.
Ez a vita - bár felerősödését nyilván a tervezet benyújtása generálta -, igazából nem pár hónapja kezdődött, hanem évekkel korábban, jószerével azóta, hogy megszűnt a tankönyvkiadás állami monopóliuma, azaz csaknem egy évtizede. A téma azonban 1991-92 óta változó intenzitással egyfolytában napirenden volt; tíz évre ugyan nem mentem vissza a sajtódokumentumok tanulmányozásában. Amikor átfutottam az utóbbi három-négy év e tárgykörben született sajtóhíradásait, két dologra nem tudtam fel nem figyelni. Az egyik, hogy a tankönyvellátással kapcsolatos problémák évente két alkalommal kerültek a médiaérdeklődés fókuszába. Az év első tavaszi hónapjaiban, amikor az iskolák az úgynevezett első és második körös tankönyvmegrendeléseket készítették, valamint a tanévkezdés körüli hetekben.
Nem pusztán az említett időpont ismétlődése volt látható, hanem egyazon problémák ritmikus visszatérése is. Többnyire olyanoké, hogy lesz-e minden tankönyvből elegendő mennyiség, megérkeznek, megérkeztek-e az iskolákba időben a tankönyvek, mekkora a drágulás, mennyibe is fog kerülni egy-egy évfolyam tankönyvcsomagja.
A másik ezen időszakokban makacsul visszatérő jelenség, amely a cikkekből világosan érzékelhető volt, hogy ezen időszakokban újra és újra nagy nyomás nehezedett a mindenkori oktatási tárcára, személyesen a miniszterre is. Ez számomra azt jelzi, hogy nincs minden rendben a tankönyvkiadás és -forgalmazás körül, és hogy a jelenleg hatályos rendeleti szabályozás talán erőtlen, nem is igazán egységes.
Megjegyzem, a tervezet részben a meglévő szabályozók törvényi szintű megerősítésére, és rendszerbe foglalására próbál vállalkozni. Minden kormány érzékelhette tehát a szorító kényszert, mégsem fogott bele a törvényalkotásba, pedig invenciókat máshonnan is kaphatott. A sajtóban ugyanis szinte folyamatosan jelen volt a koordinálatlan érdekek rendszeres ütközése.
Csak ízelítőül néhány cím az utóbbi évek sajtójából, nagyon tanulságosak a címek; 1997-ből, Új Magyarország, október: "A minisztérium is észbe kapott", alcím: "Egyévi tankönyv, kétezer hektár erdő". 1999-ből néhány: február, Magyar Hírlap: "Ismeretlen kiadók és kemény árverseny"; ugyanezen év július, Népszabadság: "Eldurvul a tankönyvpiac"; ugyancsak július, Magyar Nemzet: "Marakodó kiadók, tehetetlen szülők". 2000. március, Magyar Nemzet: "Szabad verseny és kényszerpályák a tankönyvpiacon, avagy csukák az akváriumban".
Nos, ha le is számítom a sajtó néha túlzásokba eső címadási gyakorlatát, e cikkek - nemcsak címükben - arról szólnak, hogy egyáltalán nincs minden rendben a tankönyvpiac ügye körül. Hadd idézzek ennek illusztrálására két véleményt. Az egyiket Rosdi Tamás fogalmazta meg, fent említett "Marakodó kiadók, tehetetlen szülők" című cikkében, ilyenformán: "Amióta megszűnt a tankönyv-előállítás állami monopóliuma, egyetlen kormányzat sem mert arra vállalkozni, hogy a szabad verseny vadhajtásait lemetssze - nem véletlenül. A mindenkori oktatási miniszter sokkal jobban ki van szolgáltatva a tankönyvkiadóknak, mint azok az államnak." Ez az én nem is túlságosan szabad fordításomban egyet jelent az iskolák, szülők, diákok nagyobb kiszolgáltatottságával.
A másik számomra szimpatikus álláspontot pedig Ábrahám István hangoztatta a szintén idézett "Szabad verseny és kényszerpályák a tankönyvpiacon, avagy csukák az akváriumban" című cikkében - Magyar Nemzet, 2000. március 6. Így ír: "Az előző kormányzatot is igyekeztem, és a mostanit is szeretném meggyőzni, nem a nejlonharisnya-piacról van szó, nem lehet a gyeplőt a lovak közé dobni."
A tankönyvpiacról szóló törvény beterjesztése természetesen nem a kormány bátorságának vagy bátortalanságának a kérdése; egyszerűen a realitás parancsoló kényszere. Egyébként meggyőződésem, hogy a törvényi szabályozás a tankönyvpiac valamennyi szereplőjének hasznos. Persze, mint minden szabályozás, sérthet, talán sért is részérdekeket. Bizonyos dolgokat megenged, másokat korlátoz. Csakhogy számomra az a fő kérdés, hogy mely érdekeket sért legkevésbé, illetve véd leginkább.
E törvény, ha életbe lép, szülő- és minőségpárti, a tankönyvárakat is megpróbálja elviselhető szinten tartani, vagyis elsősorban a felhasználóknak kedvez. A törvénynek ez a szándéka egyszersmind létjogosultságának legfőbb indoka is. Úgy hiszem azonban, hogy a kiadóknak és a forgalmazóknak is érdeke a törvény megszületése, főként azért, mert az eddigieknél jobb garanciákat kínál a tisztességtelen piaci magatartás elleni fellépéshez. Egyébként a precízebb és szigorúbb szabályozás igényét maguk a kiadók is megfogalmazták korábban, még ha voltak, vannak is fenntartásaik egyes paragrafusokkal kapcsolatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most részletkérdésekre, az egyes paragrafusokat érintő ellenvetésekre, bírálatokra nem kívánok kitérni, erre nyilván lesz még mód az általános vita további szakaszában, illetve majd a részletes vitában.
Összegezve tehát úgy ítélem meg, és úgy ítéli meg a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója is, hogy a törvény megalkotása már most is inkább későn van, mint időben. Ezért fogom, fogjuk támogatni a tervezet elfogadását.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)