DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időben két esemény köré csoportosuló hírek, híresztelések korbácsolták fel a magyar belpolitika egyébként természetétől fogva állandóan fodrozódó vizét, más hírek is voltak természetesen: kivénhedt fővárosi villamosok cseréje s egyebek, de e kettő a legöregebb történelmi párt háza táján robbant ki. Először is akkor, amikor egy magát megnevező csoport a pártelnök leváltását tűzte zászlajára, pedig a történelemből tudniuk kellett volna, hogy királygyilkosságot - és ezt a kifejezést természetesen képletesen mondom, hogy izgalmasabb legyen mondanivalóm - nem lehet úgy elkövetni, hogy először szétkürtöljük az országban, pláne, ha az illető nincs is jelen, sőt nemhogy az Óperencián túl, de még az óceánon is túl van, így aztán ez a hecckampány sokkal többet ártott magának a pártnak, annak jóakaratú tagjainak, mint magának a célba vett személynek.

Ezen első felvonást aztán egy második felvonás is követte, amikor is a megüresedett miniszteri bársonyszékre és más magas miniszteriális állásokra ácsingózók vágyai nem teljesültek, és ezért először az esélyesebb jelölt ellen, majd a pártelnök, annak egész családja, végül a párt ellen kezdtek rendkívül alantas, alpári lejáratást.

A két csoport közös nevezője talán az lehetne, hogy mindkét csoport személyei a pártelnök közvetlen környezetéből kerültek ki, és előmenetelüket szorgos és csillapíthatatlan előszobázásuknak köszönhették, semmint a jóakaratú, jobb sorsra érdemes párt akaratának.

Tragikomédiának lehetne nevezni ezt az egész megtörtént eseményt, és főleg azért tragikus, mert ez is sokkal jobban sújtotta a jóakaratú, dolgozni és nem személyeskedni akaró tagságot, mint magát a célba vett személyt, és ez azt is mutatja, hogy ez az út nem járható. Még akkor sem járható, ha ennek a bizonyos, magát reformkörnek nevező társaságnak az egyik személye a minap hosszan, másfél órán keresztül tanácskozott egy belvárosi szállodában a legnagyobb ellenzéki párt egyik prominens személyével - így különösen nem járható ez az út.

De járható és új útnak tekinthető talán az a demokratikus és titkos választás, amely a múlt csütörtökön zajlott le a frakcióban, és amely talán életre hív, munkára szólít olyan erőket is pártban és párton kívül, frakción belül és frakción kívül, akik valóban dolgozni szeretnének, és akik csak demokratikus és egyenjogú környezetben képesek erre, és amely erőre mindenféleképpen szükség van az elkövetkezendő időkben. Szükség van arra, hogy programunkat végrehajthassuk, amit a választóknak ígértünk, és ez csak és kizárólag a koalícióban képzelhető el. De megvalósításra várnak azok az álmok is, amelyek a kisgazda tömegek szívében élnek régtől fogva, és amelyek a majdnem százéves párt értékrendjében megtalálhatók, és amelyek legszebben a kisgazdák hármas jelszavában nyilvánulnak meg, amely egy értékrend, és amely értékrend véleményem szerint utat mutathat bizonytalan időkben is, sőt visszautat mutathat az eltévelyedetteknek is.

Összegezve: a Kisgazdapárt nem leírható, a szalámizások ideje fél évszázada lejárt, hál' istennek.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)