VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Borkó Károly képviselőtársam említette, hogy a minimálbér megemelése milyen sok problémára jelent megoldást. Szeretném elmondani neki, hogy nálunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez bizony sem a munkavállalóknak, sem a munkaadóknak nem jelent egyelőre megoldást és semmilyen húzóerőt, hiszen nagyon-nagyon sok munkahely - amint említettem - a talponmaradásért küzd, a legkülönbözőbb eszközöket veti be azért, hogy ne kelljen kifizetnie a minimálbért, és nem azért, mert karvaly, nem azért, mert gazember, hanem legtöbbször az a legfőbb indoka, hogy nem szeretne elbocsátani senkit, nem szeretné felszámolni a cégét, és bármilyen áron talpon akar maradni.

Említettem, hogy bányászlakta települések országgyűlési képviselője vagyok. A bányák bezárása után a férfiemberek, a bányászok munka nélkül maradtak. Úgy sikerült mégis munkahelyeket teremteni, hogy gomba módra szaporodtak a varrodák, ahol a bányászfeleségek dolgoznak most, és a bányászcsaládokban az a furcsa helyzet állt elő kétszáz év után, hogy most az asszony az eltartó. Ezek a varrodák bérmunkában dolgoznak, egyikük sem tudja kifizetni a 40 ezer forintos minimálbért, és legtöbbször azt a változatot választották, hogy vagy a normát emelték meg úgy, hogy azt senki sem tudja teljesíteni, így teljesen törvényesen nem fizetik ki a minimálbért, vagy pedig módosították a munkaszerződést, és nyolc óra helyett hat vagy négy órában, részmunkaidőben foglalkoztatják a dolgozókat, csak ennek az a nagy visszaütője, hogy ezek a szerencsétlen asszonyok valamikor nyugdíjba fognak menni, és a részmunkaidő nekik csak részidőként fog beszámítani, és nem tudnak olyan fiatalon elkezdeni dolgozni, hogy összejöjjön az a negyven év, ami után csökkentés nélküli nyugdíjba mehetnének.