FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan országgyűlési határozati javaslatot tárgyal a tisztelt Ház, amely, úgy gondolom, a magyarországi munkavállalók tömegeit igen súlyosan érinti. Néhány szót szeretnék arról szólni, hogy ennek az anyagnak a kapcsán nekünk, politikusoknak milyen fokozott felelősségünk van. Fokozott felelősségünk van, hiszen valamennyien tudjuk, és az anyag is korrekt módon tartalmazza azokat a problémákat, amelyek a munka világában manapság Magyarországon fellelhetők. Melyek ezek? A munkavállalók testi épségének megőrzése, a kulturált munkafeltételek megteremtése, az egészségmegőrzés, az emberhez méltó munkakörnyezet kialakítása.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elmondható, hogy a rendszerváltás óta drasztikusan romlott a munkavédelmi helyzet. Ennek okairól az anyag is szólt, képviselőtársaim is. Úgy hiszem, alapvetően a problémát oda lehet visszavezetni, hogy átalakult a gazdaság struktúrája, nagyon sok olyan cég alakult, amely viszonylag kis létszámot foglalkoztat, és egy olyan elemet is szeretnék itt kiemelni, amelyet, úgy hiszem, nem kerülhetünk meg, hiszen Magyarországon a fizetések, a bérek nagyon alacsonyak.

Az, hogy a bér alacsony, magával hozza tulajdonképpen azt a problémát, amelyet több képviselőtársam már megfogalmazott, hogy a munkavállalók számára a legfontosabb a minél magasabb bér elérése. Hozzá szeretném azt is fűzni, hogy nemcsak a munkavállalók érdekeltek abban, hogy önmagukat kizsákmányolják, hanem sajnálatos módon a munkaadók is, hiszen a jelenlegi adó- és járadékterhek abba az irányba nyomják a munkaadókat, hogy lehetőség szerint minél kisebb létszámmal valósítsák meg a feladataikat. Hiszen minden egyes újonnan felvett munkavállaló újabb és újabb pluszterheket jelent, míg ha a kevés munkavállaló - durván fogalmazva - halálra túlórázza magát, az lényegesen kevesebb terhet jelent a munkaadó számára.

Úgy gondolom, hogy körbe kell járnunk azokat a problémákat, amelyek alapvetőek az országban. Azt hiszem, az, hogy munkaruhában dolgozzanak a munkavállalók, enyhén szólva már szinte a vágyálmok kategóriájába tartozik, különösen a kisebb létszámot foglalkoztatók esetében. Ugyanilyen súlyos gondot jelent az alapvető higiénés körülmények hiánya: öltöző, az étkezés megoldása, a melegétkeztetés megoldása, különösen a tisztálkodás, a munkavédelmi ismeretek hiánya, és tulajdonképpen erre a sorra rá lehet még csatlakoztatni az ellenőrzés viszonylagos ritkaságát, amelynek elsősorban az az oka, hogy a munkavédelmi felügyelőségek létszáma és anyagi helyzete finoman is fogalmazva nem rózsás.

Úgy gondolom, hogy ezen a helyzeten feltétlenül szükséges segíteni, ezért örülünk annak, hogy ez az anyag ide került az Országgyűlés elé, támogatjuk azokat a célokat, amelyek az anyagban meg vannak fogalmazva, hiszen azt hiszem, alapvető érdek - és független ez politikai pártoktól -, hogy a munkavédelmi és munka-egészségügyi helyzetet Magyarországon alapvetően meg tudjuk javítani. Ugyanakkor el kell hogy mondjam, véleményünk szerint amennyire jót lehet megfogalmazni az anyag tárgyilagosságáról és a problémák felsorolásáról, tulajdonképpen a legnagyobb hibáját a jelenlegi határozati javaslatnak ott látjuk, hogy nem igazán lehet korrekt módon ebből az anyagból megállapítani, hogy milyen feltételrendszerek, milyen anyagi háttér lesz biztosítva annak érdekében, hogy ez a gyönyörűen megfogalmazott program megvalósulhassék. Ez az alapvető kérdés, kedves képviselőtársaim.

Nem tudom, emlékeznek-e még: az elmúlt év decemberében, a költségvetés vitájában az általunk benyújtott módosító javaslat tárgyalásakor is elmondtam, hogy mi alapvető fontosságúnak tartanánk, hogy erre a területre több anyagi eszköz jusson. Sajnálatos módon ezt a módosító indítványt akkor az Országgyűlés elutasította. Ugyanakkor annak örülünk, hogy a jövő évtől kezdődően ezek a források valamivel kevesebb összegben, mint ahogy mi szerettük volna, de mindenképpen bővülni fognak.

Néhány szót szeretnék arról szólni, hogy melyek a fokozott védelmet igénylő munkavállalói csoportok. Az anyag is foglalkozik ezzel, én úgy gondolom, hogy a legsúlyosabb és legnagyobb odafigyelést igénylő területek a tanulók, a fiatalok, a kezdő munkavállalók betanítása és oktatása, itt komoly hiányosságok vannak. Nagyon fontos, hogy a megváltozott munkaképességű, sérült, beteg emberek számára különösen nagy odafigyeléssel teremtsék meg a munkahelyi környezetet, és védjék őket az egészségük további romlásától. Ugyanilyen fontosnak tartom azt, hogy a nők esetében az általuk végzett munka a testi felépítésükhöz jobban igazodjon, ne emeltessék a hölgyeket, ne dolgoztassák olyan területen, amely sajnálatos módon később bizony akár a megrokkanásukhoz is vezethet, és különösen fontos ez a terhes anyák esetében.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A magyar lakosság egészségi állapota közismerten válságos. Nem jobb a helyzet a munka világában sem. Az anyag is tartalmazza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-92-ben Magyarországon járt bizottsága megfogalmazta, hogy a nyugat-európai országokhoz képest a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése sajnos Magyarországon nem fejlődött, sőt ennek a fejlődésnek még a csíráit sem igazán tudták megtalálni Magyarországon. Remélem, hogy majd ez a program és az ezzel együtt járó tájékoztatás, és remélem, hogy egy teljes összefogás a munkaadók, munkavállalók és a kormányzati szervek között meghozza azt, hogy ezen a területen előbbre tudunk lépni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Úgy gondolom, hogy az ezt a területet szabályozó törvények viszonylag jónak mondhatók, megfelelnek az uniós elvárásoknak, a gond ebben az esetben is a megvalósulással van. Az állami intézményrendszer, amely ezzel a területtel foglalkozik, megosztott. Három minisztérium alá tartoznak az illetékes hatóságok, szervezetek, és ez együtt jár azzal, hogy a célok és a munkamódszerek is bizony különbözőek, sőt időnként még a prioritások is. Így összehangolt munkáról beszélni nagyon nehéz. Bízunk abban, és mi, szocialisták reméljük, hogy mód lesz arra, hogy a program végrehajtásának feltételei oly módon is megteremtődnek, hogy egy egységes szervezet és tulajdonképpen intézményrendszer szempontjából is egy kézben tartott egységes irányítás megvalósulhat majd a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Nagyon bízom abban, és mi a Szocialista Párt részéről mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a programban meghatározott célok mellé majd a minden évben tárgyalt költségvetések folyamán a kellő anyagi és technikai eszközökhöz szükséges anyagi források, pénzügyi források is odakerüljenek, hiszen azt gondolom, hogy enélkül merő álom azt feltételezni, hogy a helyzet önmagától meg fog javulni.

Ugyanakkor most fontosnak tartanánk, hogy a kormány által kidolgozott, megfogalmazott program vonatkozásában az Országgyűlés már most határozzon meg egyfajta határidőt. Jó lenne, ha ez ebben az esztendőben megtörténne, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy hosszú éveket kellett várni a törvény elfogadása óta arra, hogy a program kidolgozásra kerüljön, és jó lenne, ha ezt a folyamatot az Országgyűlés is fel tudná gyorsítani. Fontosnak tartjuk azt, hogy minél több munkahelyen munkavédelmi képviselők megválasztására kerüljön sor. Azt hiszem, hogy ez nem annyira anyagi kérdés, elsősorban szervezési kérdés, ez viszonylag rövid időn belül megvalósítható, és amint már említettem, alapvető fontosságúnak tartjuk a felügyelőségek hatósági tevékenységének javítását, az ehhez szükséges anyagi és pénzügyi eszközök megteremtését.

 

(9.50)

 

Végezetül és talán nem utolsósorban azt szeretném megfogalmazni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az adó- és egyéb törvények tárgyalásánál majd meg kell teremteni a munkaadóknak az esélyt arra, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érdekeltté váljanak abban, hogy a saját cégüknél, a saját munkahelyükön jobb, tisztességesebb és egészségbarátabb környezetet tudjanak kialakítani a munkavállalók számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)