RÁKOS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslatot a '94-ben hatályba lépett munkavédelmi törvény írja elő, hogy a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletével egyeztetve országos munkavédelmi programot kell kidolgoznia a kormánynak. Ez a tervezet fekszik most előttünk és erről vitatkozunk, illetve erről cserélünk eszmét.

Három aspektusból tekinteném át ezt a tervezetet, ezt a programot. Az első aspektus a jelenleg hatályos szabályozás és a jelenlegi helyzet, amely előzményként e program felvezető írásában található. A második aspektus az az intézményi rendszer, amely a most hatályban lévő munkavédelem és a foglalkoztatás-egészségügy szabályait próbálja alkalmaztatni. A harmadik aspektust jelentik azok az elérendő célok, amelyeket ez a program megfogalmaz, és ezeknek a helyessége.

A hatályos szabályozás, a '93. évi munkavédelemről szóló törvény szabályozza a munkavédelemről szóló feladatokat. Azt lehet mondani, mindannyian tapasztaljuk a valós életben, hogy a munkáltatók és a munkaadók, a munkáltatók és a munkavállalók érdekei ezen szabályozás mentén sajnos nem mindig az optimális irányban indulnak el, ugyanis mivel a munkavállalók minél nagyobb bérhez szeretnének jutni, ez egy önellentmondás, mert a munkaadók pedig nyilván szeretnének minél kevesebbet költeni a biztonságos munkavégzés biztosítására. Így különböző pótlékrendszerek alakultak ki, amelyek e szabályozást szerintem szerencsétlen irányba terelték, mert nem arra ösztökélik a munkaadókat, hogy biztonságos munkafeltételeket teremtsenek, hanem a munkavállalók a minél magasabb munkabér elérése érdekében különböző pótlékokért hajlandóak az ezen jogos igényeikről való lemondásra.

Ezenkívül döbbenetesek azok a számok - azt lehet mondani, hogy a politikai és a gazdasági rendszerváltozás előtt, mivel döntően állami munkáltatói, foglalkoztatási viszony volt, durván 15-17 ezer munkáltató 4,5 millió munkavállalót foglalkoztatott. E társadalmi átalakulással a következő helyzet alakult ki: hazánkban 1 millió munkáltató van, de ebből csak mintegy 6 ezren foglalkoztatnak 50-nél több munkavállalót, és 25 ezren 10 főnél többet.

Tehát azt lehet mondani, hogy azon intézményrendszer, amely a munka világának e részét próbálja ellenőrizni, egy olyan feladattömeggel került szembe, amely a korábbi állapotokhoz képest szinte felmérhetetlen volt. Azt lehet mondani, hogy az új vállalkozási formákkal, amelyeket a különböző törvényi szabályozás lehetővé tett, bizonyos vállalkozói körök pedig egyáltalán nem kerültek bele ezen ellenőrzések körébe, például az egyéni vállalkozók, az önfoglalkoztatók. Ebből kifolyólag egy igen komoly és nagyon nehezen ellenőrizhető területről van szó.

Az intézményrendszerről azt lehet mondani, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség végzi a munkavédelmi ellenőrzéseket, illetve a '97. évi egészségügyről szóló törvény alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat végzi a foglalkozás-egészségügyhöz kapcsolódó ellenőrzéseket. Tehát azt lehet mondani, hogy itt is egyfajta koordinációra van szükség, mivel több intézmény részhatásköröket valósít meg, illetve részellenőrzéseket végez. Ezeknek a koordinációját mindenféleképpen szükségeltetik összehangolni.

Némely előttem szóló képviselőtársam már említette, hogy ezek az ellenőrző szervek milyen körülmények között végzik a munkájukat. Nyilván ekkora feladattömeggel ezzel a mostani létszámmal nagyon nehezen lehet megküzdeni, tehát mindenféleképpen célszerű, ami ebben a programban is megfogalmazódik, hogy ezeknek a feladatoknak az áttekintését követően újabb forrásokat és nyilván a mindenkori költségvetési lehetőségek függvényében, illetve a költségvetési pozíciók kialakulásakor forrásokat teremteni arra, hogy e felügyeleteket megfelelő eszközzel, infrastruktúrával és személyi létszámmal lehessen ellátni.

A tervezet, illetve a program nagy hangsúlyt fektet - megítélésem szerint helyesen - egyrészt a munkavállalók képzésének, illetve a munkavállalók személyiségi fejlődésének a lehetőségére; azaz a médián keresztül lehetőséget biztosítani szükséges arra, hogy ezt a mostani kialakult helyzetet, illetve a mostani életképet átformálni arra, hogy a saját érdekükben felmérjék, milyen felelősséget vállalnak azzal, ha a megfelelő munkabiztonsági eszközöket nem használják, illetve ha lemondanak bizonyos jogaikról; vagyis átformálni a munkával és a munkavédelemmel kapcsolatos képüket.

Ezenkívül nagyon fontos eleme ennek a programnak - és úgy érzem, az egyik legkardinálisabb eleme - az önálló baleset-biztosítási rendszer létrehozása, amely a munkaadók részéről nyilván a mindenkori kormányzattal szemben egyfajta olyan bizalmatlanságot hordoz, amely a sajtóban is több helyen megjelent és amely véleményüknek hangot adtak, hogy törekednünk kell arra, hogy ne járjon tehernövekedéssel, a gazdaság szereplőinek ne kelljen többletforrásokat fordítaniuk ezen ágazatra, hanem egyfajta olyan átcsoportosítás legyen, amely érdekeltté teszi őket abban, hogy ebben a programban s ennek az ágazatnak a kialakításában részt vegyenek.

Egyetértek azzal, és úgy gondolom, nagyon helyes az a cél, hogy arányos befizetésekre kerüljön sor, tehát minél kockázatosabb munkahelyeket üzemeltető társaságok, illetve gazdasági szereplők nagyobb mértékben járuljanak hozzá ezen ágazat finanszírozásához.

Továbbá az is kívánatos cél, és úgy érzem, hogy helyes cél, hogy azok, akik viszont olyan mértékben fordítanak forrásokat baleset-megelőzésre, és különböző, nyilván a korszerű technológiákkal változó követelményeknek megfelelő technikai fejlesztéseket hajtanak végre, amely a balesetmentes munkakörnyezet megteremtését lehetővé teszi és balesetmentes környezetet biztosít, egyfajta kedvezményként egy csökkenő járulékbefizetéssel számolhassanak.

Ezenkívül nagyon fontosnak tartom annak az országos figyelői hálózatnak a kiépítését, amely a programban megjelenik. Pontosan azért, mert jól tudjuk és a program előszavában olvashatjuk, hogy azt lehet mondani, a balesetek egynegyede statisztikailag meg sem jelenik, mivel a munkaadók és a munkavállalók érdeke ebben az esetben azonos, tehát hogy ne jelenjen meg a baleseti számokban. Ezért célszerűnek tartom, hogy valóban kialakítsuk ezt a hálózatot, pontosan azért, mert szükséges, hogy minél nagyobb rátekintésük legyen, és a jogalkotói feladatokat megkönnyítse, tehát lássuk azokat a feladatokat, amelyek itt megjelennek, és mindig tudjuk az aktuálishoz, az élet változásaihoz igazítani.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)

 

 

(9.40)