BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, nekem ez a jelentés nagyon nagy csalódást okozott. Ez a jelentés érzékelhető módon a mennyiségre törekedett. Büszkén mondta a miniszter úr, hogy egy 180 oldalas komoly anyagot tettek le az asztalra.
(10.50)
Miközben, ha valaki tényleg veszi a fáradságot és elolvassa ezt az anyagot, akkor olyan érzései támadnak, mint amilyenekre itt előttem néhány bizottsági előadó, kisebbségi véleményt megfogalmazó ellenzéki képviselőtársam már utalt: ez az anyag aránytalan, és azt az érzést kelti az olvasóban, hogy össze van ollózva.
Nyilvánvaló, hogy a miniszter úr, az Ifjúsági és Sportminisztérium kért információkat tárcáktól, ezek a tárcák különböző színvonalon, különböző mennyiségben adtak oda anyagokat, és ezeket különösebb iparkodás, igyekezet nélkül egymás mellé fektették. Ebből az aránytalanságból az jön ki, hogy az ifjúsági szervezetekkel például több mint negyven oldal foglalkozik, miközben például az ifjúság egészségi állapotával összesen három, azaz három oldal, és annak a három oldalnak is nagyon súlyosan megkérdőjelezhető a tartalma. Mint ahogy a jövedelmi helyzettel is igazából két oldal foglalkozik, és nem sokkal több a szociális védőháló kérdésével.
Van egy olyan fejezetcím, amely az egyes ellátási formákat, családtámogatási ellátási formákat érintő változásokat ígéri bemutatni. Ezek közül a változások közül - ahol természetesen a gyed újbóli visszaállításáról, az adókedvezményről jó sok dicsérő szó esik - például az iskoláztatási támogatás kifelejtődött, pedig azt gondolom, hogy ennek a megváltozott családtámogatási rendszernek ez egy sarkalatos eleme. Szóval úgy tűnik, azt az érzést kelti bennem, mintha nem is ismerné a minisztérium egészen precízen, egészen konkrétan azt az ellátási szisztémát, ami között élünk.
Nem volt az egészségügyi bizottságnak előadója, amit fájlalok, mert történetesen az egészségügyi bizottság általános vitára nem tartotta alkalmasnak ezt a jelentést. Kormánypárti oldalon kormánypárti képviselők is nagyon komoly kifogásokat fogalmaztak meg az anyaggal kapcsolatban. Őszintén szólva, amikor ilyen sokáig elhúzódott az anyag napirendre kerülése, azt reméltem, hogy esetleg új változat készül, mert nagy szükség lett volna egy jobb változat kidolgozására.
Ennek az anyagnak tavaly május a dátuma, májusban került benyújtásra, az egészségügyi bizottság augusztusban tárgyalta. Csak találgatni lehet, hogy miért nem került ez a parlament napirendjére - ha nem az volt a szándék, hogy új változat fogalmazódjon meg - hamarabb.
Most viszont itt van, és azt gondolom, hogy ennél többet, mint amit eddig elmondtam, erről az anyagról mondani nem érdemes. Valami miatt azonban mégis köszönettel tartozhatunk, hogy ez az anyag ide került, ez pedig az, hogy beszélhetünk a valós helyzetről, a gyermekek valóságos helyzetéről.
Utoljára tegnap délután hallhattuk miniszterelnök úrnak azt a nagyívű beszédét, azt az országértékelő beszédét, amiben a hangsúlyt - most már nem szokatlan módon - megint csak a családok támogatására helyezte, az itt elért eredményeket, sikereket méltatta. Azt gondolom, hogy ez az Orbán-Torgyán-kormány sikerpropagandában meglehetősen jó teljesítményeket tud felmutatni. Ezeket az állításokat, üzeneteket, amiket a lakosságnak küldöznek, nem igazán hagyják befolyásolni a tények által. Éppen ezért hoztam néhány dokumentumot, amiben statisztikai adatok szerepelnek a valós helyzettel kapcsolatban.
Itt van például a KSH egyik legfrissebb jelentése, egy kis füzet, a novemberi szám; az elmúlt év novemberében jelent meg. A gyermekes háztartások jövedelmi helyzetéről röviden és tömören azt fogalmazza meg ez a jelentés, hogy az évtized elejéhez képest valamennyi megfigyelt csoportban romlott a helyzet. Ha a grafikont is megnézzük, látjuk, hogy jelentősen romlott, és bizony az utolsó egy-két év fejleményei nem tudták ezt a grafikont egy picit, jelzésértékűen sem visszafordítani.
A megélhetési minimumokkal kapcsolatban azok az adatok szerepelnek 1999-re vonatkozóan, hogy a három- és többgyermekesek körében a létminimum alatt élők aránya 57 százalék. Ez ijesztő! A gyesen, gyeden lévők körében a létminimum alatt élők aránya 50,7 százalék. És akkor nem beszéltem még arról, hogy tulajdonképpen ezek az adatok - tekintve, hogy átlagok - valami nagyon fontosat, a szórást, a jövedelemtávolságot fedik el.
Egy másik, mostanában sokat hivatkozott dokumentum, a Tárki legfrissebb kötete a 2000. évben végzett kutatásuknak az eredménye, amire hivatkozott egyébként a miniszterelnök úr is, és nagyon sokan, akik most a sikereket akarják alátámasztani, úgy érzik, hogy ebből a kötetből kiolvasható adatokkal tudják alátámasztani. Nos, nézzünk ebből egy egész szakaszt, és nem csak a felét!
"A gyermekek jövedelem szerinti eloszlása a teljes népesség eloszlásához képest erősen baloldali aszimmetrikus, arányait tekintve többen találhatók közülük az alsóbb jövedelmi kategóriákban." Ez az alapismeret, információ, ami egy tartós tendencia. Azok a gyermekek, akik olyan családban élnek, ahol van anyasági támogatás, gyes, gyed, gyet, még inkább rossz jövedelmi pozícióban vannak. Hátrányuk azonban - írja ez a jelentés - '99-2000-ben csökkent. Akik nagy családban élnek, látványosan alacsonyabb jövedelmi pozícióban vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy van egy nagyon ésszerű magyarázata annak, hogy itt van valami csökkenés, valami kimutatható csökkenés: ez pedig a gyesnek és a gyednek az összevont kezelése. Azt gondolom, hogy ha nem együtt tekintenénk ezeket a kategóriákat, hanem külön adnánk információt, adatsort a gyesen lévőkről - ugye tudjuk, hogy a gyesen lévők a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegét kapják, ami ebben az évben 18 ezer 300 forint -, és egy másik adatsorban vizsgálnánk a gyeden lévők helyzetének alakulását, akkor lényeges különbséget érzékelhetnénk, hiszen a gyed összege akár 51 ezer forintig is fölmehet.
Arra pedig sem a miniszter úr, sem kormánypárti képviselőtársaim nem szoktak hivatkozni, amit ugyanez a jelentés nagyon korrekt módon a figyelmünkbe ajánl, hogy 2000-ben növekedett a szórás, tehát a különböző adatok közötti távolság növekedett; különösen csoporton belül növekedett ez a szórás. Azt pedig végképp senki nem szokta a figyelmünkbe ajánlani, ami ennek a szakasznak az utolsó megállapítása, hogy jelentősen romlott azonban azoknak a gyermekes családoknak a helyzete, akiknél vagy egyáltalán nincs aktív szülő, illetve ahol egyetlen szülőnek kell gondoskodnia a gyermekről.
Azt gondolom, féligazságokról, hamisságokról beszél a miniszterelnök úr, amikor ezeket a szempontokat elhallgatja a sikerekről szóló jelentéseiben.
(11.00)
A gyed újbóli bevezetése, az adókedvezmény bevezetése és évről évre jelentős mértékben történő emelése hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik ezekkel az ellátási formákkal nem élhetnek, hiszen a családi pótlék összege nem emelkedik, a gyes pedig csak nagyon-nagyon mértéktartóan, a nyugdíjemelés mértékével arányosan emelkedik; ezt ebben a parlamentben ellenzéki képviselők, én magam is nagyon sokszor (Gyürk András: '94-'98 között kellett volna!) belekiabáltuk a parlament üléstermébe, hogy meghallják a kormánypárti oldalon is. (Gyürk András: Bokros-csomag!) Két és fél év óta annyit kiabáltuk ezeket az intő jeleket, hogy tudniillik a társadalmi távolság a családokon belül is nő, a családtípusok között is nő, hogy egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe kerülnek azok, akik nem tudják igénybe venni a Fidesz családpolitikája nyújtotta előnyöket, kedvezményeket, hogy az az érzésem, a kormány mintha tavaly ősszel végre meghallotta volna.
Ez lehet a magyarázata annak, hogy tavaly ősszel - eléggé későn - utánaküldte a költségvetésnek a kiegészítő családi pótlék gondolatát, hogy kiegészítő családi pótlékot ígér azoknak, akik igazán rossz helyzetben vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a beszédemben is rámutattam arra, hogy ez valahol a cinizmus teteje, hiszen egyszerűen átkeresztelte a gyermekvédelmi törvénnyel '97-ben bevezetett rendszeres gyermekvédelmi támogatást, és megemelte összesen 360, azaz háromszázhatvan forinttal. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Ez az, amit az igazán leszakadt, rossz helyzetben lévő családoknak képes volt pluszban adni, miközben adókedvezmény formájában azoknál a családoknál, amelyeknél a kedvezmény 100 százalékát igénybe tudják venni, mondjuk, három gyermek esetén éves szinten 360 ezer forint a kedvezmény.
Ezekről az összefüggésekről egészen kitűnő tanulmányt, elemzést írt a közelmúltban, január végén Ferge Zsuzsa. Rámutatott arra is, hogy ha az adókedvezményt igénybe tudnák venni a gyermekkel élő családok, akkor mennyivel nagyobb összegre lenne szükség, mint amit a kormány beépített a költségvetésbe. Egyszerűen vette a gyermekek számát, megszorozta az odaígért adókedvezmény összegével, és kijött 130 milliárd - lényegesen több, mint amit a kormány adókedvezmény formájában beépített a költségvetésbe, hiszen tudjuk, hogy ez összesen 82 milliárd, de nem biztos, hogy ennek is lesz gazdája.
A miniszter úr milyen 600 milliárdot emlegetett a bevezető beszédében? Örülnék, ha legalább utólag tájékoztatást adna erről. Az idei költségvetésben családi pótlékkal, mindenféle anyasági támogatással, adókedvezménnyel együtt a családokra fordított bruttó összeg 360 milliárd forint.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ott fejezzem be ezt a gondolatmenetet, ahol azt Ferge Zsuzsa is tette. A szakadék nemcsak a társadalmon belül, a családok között nő drámai mértékben - a Fidesz-kormány családtámogatásának jóvoltából -, hanem Ferge Zsuzsával együtt azt gondolom, hogy a szakadék a szavak és a valóság között is nő. (Dr. Vitányi István: '94-'98!) Ez a jelentés kitűnő példa erre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)