KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a 106/1995. országgyűlési határozati javaslat első pontjában foglalt kötelezettségének eleget téve, 1996 óta minden évben március 31-éig terjeszt elő jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett intézkedésekről. A jelentés célja a korosztály jelenlegi helyzetének áttekintésével a hiteles kép felrajzolása. Az összegző áttekintés a korosztályt érintő hatékony szakmai munkához több szempontból is elengedhetetlenül szükséges. E jelentés elkészítése mellett szól az Európai Unióhoz történő csatlakozás igénye is, hiszen az Európai Unió országaiban is minden évben készülnek hasonló jelentések.
Kormányunk, a polgári kormány a hatalomra jutást követően olyan, az ország felemelkedését célzó kormányprogram megvalósítását kezdte meg, amely nem egy kormányzati ciklus alatt valósul meg, hanem, mint azt a most induló Széchenyi-terv esetében is látjuk, ennél sokkal hosszabb időszakot ölel fel. Ezeknek a céloknak a megvalósítása még hosszú időn át az elkövetkezendő nemzedékekre is ró feladatot, azokra is, akik jelenleg még gyermekkorúak. A kormányprogram idevonatkozó része tehát célként fogalmazza meg a fiatalok élethelyzetének javítását, amit az egész nemzet előtt álló feladatnak tekint.
Fontos kérdés a demográfiai folyamatok és a népesedési helyzet tendenciáinak javítása, valamint az oktatás és az intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetőségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása, segítése, a kábítószer-fogyasztás terjedésének problémája, a fiatalkori bűnözés növekedése. Ezek mind-mind önmagukban is olyan jelentős kérdések, amelyekkel sokaknak sokféleképpen kell foglalkozni, és hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozhassunk, nyomon kell követnünk a korosztály élethelyzetének változásait és a változások hatásait. A jelentés mindazoknak a minisztériumoknak, állami szerveknek és társadalmi szervezeteknek az adataira támaszkodik, amelyeknek működése az ifjúság sorsát alakítja.
Az utóbbi egy-két év a gyermekek, az ifjúság és a gyermekes családok számára jelentős változásokat hozott. A továbbiakban azonban szeretnék a jelentésben tárgyalt egyes problémákkal kapcsolatosan észrevételt tenni.
Nagyon fontos a sajátos magyar demográfiai helyzet és folyamatok érzékeltetése, mivel politikai következményei is vannak annak a ténynek, hogy a gyermekek létszáma aránytalanul kicsi, és különösen a 0-4 éves kislány korosztály létszáma, amely már régóta alatta marad a bármelyik ötévnyi nagymamakorosztálynak. Felgyorsult a népességszám csökkenésének üteme, és a népesség lélekszáma, mely 1999-ben 10 millió 92 ezer fő volt, 1998-ban 43,6 ezer fővel csökkent, a népesség tartós fogyása 1981 után megindult. A KSH 2000. évi statisztikája szerint a gyermek nélküli aktív háztartásokhoz képest a gyermekes családokban nemcsak alacsonyabb az egy főre jutó személyes jövedelem, hanem a többgyermekesek körében az 1999. évi javulást idén ismét valamelyes romlás követte.
Megállapítható, hogy amint a társadalom egészében, úgy a gyermekek körében is nőttek az egyenlőtlenségek; a gyermekkedvezmény üdvözlendő emelése, a kedvezőbb lakáshitelkamatok önmagukban nem lesznek egyelőre képesek még ezt tartós jelleggel pozitív irányban megváltoztatni. Nem érzékelhető, hogy a központi és társadalombiztosítási költségekben a gyermekek prioritást élveznének, és hasonlóképpen nem érvényesül a gyermekek mindenekfelett álló érdekeinek tisztelete a szociális szolgáltatásokban sem.
Néhány gondolatban kitérnék az ifjúság oktatási és iskolázottsági problémáira is. Úgy vélem, a családi pótléknak, iskoláztatási támogatásnak és a nagykorú diákok ösztöndíjának az lenne a feladata, hogy a gyermekek, diákok után a fogyasztáshoz kötött adóztatásból befolyó bevételeket visszatérítse annak érdekében, hogy legalább a munkavállalási kor alsó határa alatti gyermekek, de lehetőleg minden kiskorú gyermek és első szakképzettségét megszerzett diák adómentes lehessen. Nevelési ellátást, ösztöndíjat valódi támogatásnak csak e szint felett neveznénk.
A jelentés foglalkozik a gyermeknevelést elősegítő jövedelmek reálértékének alakulásával is. Az a véleményem, hogy politikai meggondolásokból elképzelhető, hogy az alanyi jogú juttatás kap kisebb szerepet, ilyen mechanizmusban viszont a természetbeni ellátásnak, kedvezményrendszernek, továbbá a segélyezésnek kell erősebbé válnia; sajnos itt még hiányosságok tapasztalhatók. Gyakorlatilag nem tudunk egyetlen példát sem olyan segélyezési gyakorlatra, amikor a segély legalább a gyermeket felhozta volna saját létminimumára. Ebben mind a segélyhatár, mind a segélyösszeg olyan alacsony és differenciálatlan, ami valójában segélyre szorulók tömegeit zárja ki az ellátási jogosultságból, illetve a segélyben részesülőket viszont tömegesen a létminimum alatt hagyja. Ez fokozottan azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a szegénységhez vezető többszörösen hátrányos helyzet újratermelődhet.
Az ördögi kör megszakításához elsősorban az iskoláztatás és a megfelelő táplálkozás biztosítása a megfelelő eszköz. Ezért legalább a tankötelezettség teljesítéséhez fontosnak tartanám a gyermek és az iskolai foglalkoztatások közötti térítésmentes tömegközlekedés biztosítását, javasolnám, hogy az iskolatej- és a zsemleakció az ország minden közoktatási intézményére terjedjen ki, továbbá a segélyezett gyermekek térítésmentesen jussanak óvodai, iskolai étkeztetéshez. Úgy látom, hogy az egészségügyi ellátásban és annak igénybevételéhez is ugyanerre lenne szükség a kiskorú gyermekek és az első szakképzettségüket megszerző nagykorú diákok, valamint a kiskorú gyermekeket kísérő felnőttek esetében is.
A gyermekek gyógyszerellátásának területén is vannak még a kormánynak feladatai. Komoly vívmányként értékelhető azonban a gyermekbetegségügyben a kötelező védőoltásokkal való ellátottság mértéke, valamint az, hogy a korábban olyan rettegett járványos betegségek eltűntek. Ennek jelentőségét az is fokozza, hogy a szomszédos országokban még rendszeresen előfordulnak olyan járványos betegségek, mint a diftéria, szamárköhögés, kanyaró; a gyermekegészségügy egyéb területén egyelőre azonban vannak még gondjaink.
Aggasztónak tartom a függőséget okozó szerek terjedését az ifjúság, sőt a gyermekek körében. Az utóbbi egy-két évben a kormányzat programok sorát készítette el, amellyel igyekszik megoldani a drog-, a dohányzás- és az alkoholfüggőség kérdését. Véleményem szerint a függőségektől mentes, többgyermekes családokban lényegesen kisebb annak az esélye, hogy a gyermekek deviánssá válnak.
Véleményem szerint lehetne fokozni és bővíteni azon intézkedések sorát, mellyel az egészségkárosodott, értelmi fogyatékos gyermekek esélyegyenlőségét lehetne javítani. Jó az akadálymentesítési program, azonban az ütemtervet gyorsítani kellene.
A rehabilitációs programon belül az úgynevezett munkarehabilitáció rendszerét át kellene alakítani, az élethez kell igazítani, hiszen jelenleg nagyon sok ember szenved munkahelyi egészségkárosodásban.
Eltérő tapasztalataim vannak a gyermekszervezeteket és ifjúsági szervezeteket illetően is. A diákjogi biztos intézmények megteremtése önmagában is jelentős előrelépés; az ifjúsági szervezetek finanszírozása is javuló tendenciát mutat, támogatottságát új alapra kell helyezni, ahol az erkölcsi és etikai kérdéseket felvállaló nevelési hatásokat kell erősíteni.
Problémát jelent még a cigány gyermekek, fiatalok családi helyzete; az ő segítségükre is több pozitív intézkedés született. Nagyon jó a kormány roma ösztöndíj-pályázati kiírása, mely a közoktatás és a felsőoktatás munkáját felvállaló fiatalokat segíti nagymértékben. A fiatalság fő kitörési lehetősége a környezeti hátrányból csak a tanuláson és a munkán keresztül történhet meg.
Tisztelt Ház! Az eddig megtett új törvényi intézkedések garanciát jelentenek arra, hogy az ifjúság életkörülményei fokozatos mértékben javuljanak. Természetesen a végrehajtás során a kormányzatnak és intézményeinek nagyfokú érzékenységgel kell a megvalósítást nyomon követnie azért, hogy a fenti célok érvényesülhessenek.
A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja nevében a jelentést elfogadom, és támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)