GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a gyermekek voltak. Szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a legfiatalabbak szenvedték el a legtöbb hátrányt az átalakulás évei során. Ebbe a helyzetbe beletörődni azonban lehetetlen. Egy ország sem lehet érzéketlen a gyermekek gondjaival szemben, hiszen ez jövőjének feladásával lenne egyenlő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormányt az ország, a családok kormányaként ismerik, olyan kormányként, amely értéknek tartja a társadalom alapját jelentő közösséget, a családot, és amely mindent megtesz azért, hogy ezek a közösségek - megszabadulva az elmúlt évek megszorításainak terhétől - ismét erősek lehessenek.

A családok kormánya egyben a gyermekek és fiatalok kormánya is. Az erős, biztos anyagi és erkölcsi alapokon álló családok jelenthetik ugyanis a legfontosabb zálogát a gyermekek nyugodt fejlődésének. Ezért fogalmaz úgy a kormányprogram, hogy a családok támogatása a következő nemzedékek iránti elkötelezettséget jelenti.

A kormány ezen meggyőződésének jeleként kell értékelni, hogy ebben a kormányzati ciklusban tárgyalhat a Magyar Országgyűlés először egy, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló átfogó jelentést.

A jelentés elkészítését - ahogy erről már itt szó esett - egy 1995-ös országgyűlési határozat teszi kötelezővé a mindenkori kormány számára. Ezért szomorú az a tény, hogy az előző kormány nem tartotta fontosnak, hogy a korosztály helyzetéről szóló összefoglalóját elfogadtassa a parlamenttel. Kénytelenek vagyunk felidézni, hogy Magyar Bálint, akkori művelődési és közoktatási miniszter 1996-ban mindössze öt oldalt szánt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Így aztán nem csoda, hogy az anyag nem jutott túl az oktatási bizottságon. De nem került a plénum elé a Kiss Péter munkaügyi miniszter nevével fémjelzett 1997-es dokumentum sem.

Kicsit keserűen azt is mondhatnánk, hogy ez így volt rendjén, hiszen az előző kormánynak nem sok mondanivalója volt a gyermekek és a fiatalok számára. Amit mégis közölni szeretett volna, azt megüzente a tandíj bevezetésével, a családi pótlék megnyirbálásával vagy éppen a gyermekgondozási díj felszámolásával. Erről pedig - és ezt belátom - nem kellemes jelentést írni.

A most előttünk fekvő 180 oldalas dokumentumot éppen ezért nem is érdemes az előző, sikertelen kísérletekhez hasonlítani. A jelentés előzmények nélkül vállalkozik arra, hogy átfogó képet adjon a korosztály élethelyzetének változásairól és a változások hatásairól. Az előterjesztő bevezetője szerint az anyag nem önmagáért való, a cél az, hogy az összegző áttekintés kiindulópontja legyen a gyermekek és fiatalok érdekében végzett hatékony szakmai munkának; annak a munkának, amelyet a kormányprogram igen sokrétűnek ír le, ide sorolva az oktatás és intézményes nevelés kérdéseit, az ifjúsági munkanélküliség következményeinek enyhítését, a fiatalok egészségi állapotát, a családok támogatását és segítését, a kábítószer-fogyasztás problémáját, a fiatalkori bűnözést.

A szerteágazó feladatoknak megfelelően sokrétű e jelentés is, amely 12 fejezetben tárgyalja ezeket a témákat. A fent említett kérdésköröket keretbe foglalja a demográfiai folyamatok ismertetése és a korosztályt érintő jogszabály-változások bemutatása. Fontos és szemléletbeli kérdésnek tartom azt, hogy az anyag nem egyszerűen az érintett minisztériumok beszámolóit összegzi; kiegészül a civil világ szereplőinek megjegyzéseivel is. A jelentés mellékletként tartalmazza többek között a hallgatói önkormányzatok országos konferenciájának, a történelmi egyházaknak, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, valamint az értelmi és testi fogyatékosok érdekképviseleti szerveinek véleményét is.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának meggyőződése szerint az ily módon a civil szervezetek véleményével is kiegészített jelentés szerkezete megfelelő, és követendő mintául szolgálhat az elkövetkező évek - reméljük, ezentúl rendszeresen megszülető - hasonló anyagai számára is.

Ugyanakkor a jövőre vonatkozóan tartjuk fontosnak megjegyezni azt is, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály helyzetéről kialakítandó képet teljesebbé tehetik majd azok az információk, amelyeket az Ifjúsági és Sportminisztérium által az idei évben végzett, úgynevezett nagymintás ifjúságkutatásából ismerhetünk meg. A több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével zajló felmérés az elmúlt évtized legnagyobb szabású ilyen irányú kutatása, amelynek eredményei az elkövetkező évek jelentései alapjául kell hogy szolgáljanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés formája, szerkezete után engedjék meg, hogy szóljak annak tartalmáról is. A dokumentum két fő területe jelez alapvető változásokat az elmúlt évek gyakorlatához képest: az egyik a családpolitika, a másik maga a kormányzati ifjúságpolitika. Ez a két téma, amelyről most röviden én is beszélni szeretnék, már most jelezve, hogy a további vitában frakciónk természetesen a jelentés minden részletével kapcsolatban ki kívánja fejteni véleményét.

A jelentés ismerteti az új kormány hivatalba lépése óta eltelt időszak családpolitikai intézkedéseit és azokat a kedvező hatásokat is, amelyeket ezek az intézkedések kiváltottak. A tény - amire bevezetőmben utaltam - nyilvánvalóvá válik az adatsorok tanulmányozása során: a családok érdekében történő politizálás a fiatalok élethelyzetének javítását is jelenti.

Széchenyi István egy helyütt azt írta: "Mindig csak azon kötelességekről szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk; azokról soha, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek." Nos, a kormány családpolitikai intézkedései, az előttünk fekvő anyagból is kivilágló módon a gyermekek iránti felelősségérzetből eredeztetnek.

Az 1998-as kormányalakítást követő első intézkedés a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói által fizetendő tandíj eltörlése volt. A gyermekek továbbtanulásának segítése, valamint a családok szociális helyzetének stabilizálása érdekében szinte az első napoktól erőteljes törvény-előkészítő munka kezdődött. Ennek eredményeképpen még 1998-ban elfogadást nyertek azok a jogszabályok, melyek alapján a következő évtől bevezetésre került a tanköteles gyermekek számára a tankönyvtámogatás, a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény. Később ezekhez társult a lakáscélú hitelek kamattámogatása.

Alapvető feladatának tekintette a polgári kormány, hogy az elődje által lerombolt családtámogatási rendszert, új alapokon, ismét felépítse. A kormány működésének első félévében megszületett a családok támogatásáról szóló törvény. Ezzel egy, a korábbitól eltérő elveken nyugvó, új támogatási rendszer kiépítése kezdődött meg, ahol már nem a család jövedelme határozta meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével magát a gyermekvállalást jutalmazta a rendszer, miközben azt az elvet is kifejezésre juttatja, hogy a társadalom számára minden gyermek egyforma értéket jelent.

Amellett, hogy a támogatások újraszabályozásával, egységes rendszerbe foglalásával egy átlátható, a korábbinál jobban alkalmazható joganyag került kibocsátásra, a szabályozás számos új elemmel is gazdagodott. Ezek között feltétlenül megemlítendő a tanköteles korú gyermekek esetében a családi pótlékkal azonos feltételek szerinti iskoláztatási támogatás bevezetése, melynek célja a tankötelezettség tejesítésének állami eszközökkel történő segítése.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ezen intézkedések eredményeképpen 1999. január 1-jétől ismét jövedelemtől függetlenül jár a családi pótlék és a gyermekgondozási segély; 2000. január 1-jétől pedig az ismételten bevezetett gyermekgondozási díj, amelynek célja, hogy növelje a gyermekvállalási hajlandóságot, elsősorban azoknál a családoknál, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.

A gyermeket nevelő családok támogatásának másik pillérét a személyi jövedelemadó-rendszert érintő családi adókedvezmény jelenti, amelynek bevezetésére 1999-től került sor. Ez az intézkedés a családok közel 80 százalékát érinti, és a családtámogatási kiadások 25 százalékkal történő emelkedését eredményezte. Ezen belül szélesebb lett a kedvezményezettek köre, hiszen az adókedvezményt már a magzatra is igénybe lehet venni.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy igaz az a tendencia, ami már részben az előttünk fekvő jelentésből is kiderül. Mindezen kormányzati lépések eredményeként 1999-től már nem növekedett a különbség a legnagyobb és legkisebb jövedelmű csoportok között, és a gyermekszegénység - amely 1995-ben növekedésnek indult, '98-ban tetőzött, és még '99-ben is éreztette hatását - mára már nem jellemző, ez a helyzet visszaszorulóban van.

 

 

(10.20)

 

Elmondhatjuk, hogy hazánkban ma már nem nő a szegények száma, és jövedelmük kevésbé marad el az országos átlagtól, mint korábban. Ezzel együtt pedig a gyermeket nevelő családok, így a gyermekek és fiatalok helyzete is javult.

Tisztelt Ház! A családpolitika után engedjék meg, hogy most szóljak az ifjúságpolitikáról is, arról a másik területről, ahol szintén alapvető változásokat hozott az elmúlt időszak. A kormányprogram ifjúsági ügyekben a korábbi évek gyakorlatával szakító és új intézményrendszerben is testet öltő koncepciót tartalmazott. Ennek az intézményrendszernek központi eleme az Ifjúsági és Sportminisztérium lett, amelynek felállításával az ifjúsági korosztályért tevékenykedők régi vágya teljesült, végre megfelelő szintű érdekképviselete lett a kormányban a fiatalok és a gyermekek ügyének. A minisztérium működése első pillanatától világossá tette, hogy szakítani kíván azzal a terhes örökséggel, amelyet a '98 előtti látszat érdekegyeztetésen alapuló központosított ifjúságpolitika jelentett. Új alapelvek kerültek megfogalmazásra, melyek közül a legfontosabbak a decentralizáció, a párbeszéd és az úgynevezett életkori elv.

A kormány magukkal a fiatalokkal együtt kívánja megvalósítani a fiatalok programját - fogalmaz a kormányprogram. Ez az életkori elv lényege. Magától értetődőnek tűnik, de aki még emlékszik a fiatalok nevében érdekegyeztető, őszülő halántékú ifivezetőkre, az tudja, hogy korántsem egyszerű mindezt a gyakorlatban megvalósítani. A fiatal korosztály képzettségére, felkészültségére és önállóságára tekintettel azonban ma már semmi sem indokolja az elmúlt évek paternalista gyakorlatának folytatását. Ezért helyes az ifjúsági kormányzat eltökéltsége abban a tekintetben, hogy a fiatalokat elsősorban a 15-26 évesek képviseljék, partnernek tekintve ezt a korosztályt, bízva abban, hogy a velük való együttműködés új megközelítéseket és új erőforrást eredményezhet, tehát kölcsönös előnyökkel jár.

Az életkori elv után következő második elvnek, a párbeszéd elvének fontossága szintén nyilvánvaló a gyakorlatban, azonban megint csak előzmények nélküli, hiszen az ifjúsági szférára hosszú éveken keresztül a munka világát másoló háromoldalú érdekegyeztetés volt jellemző, ahol valós párbeszédre nem nyílt lehetőség. Ezzel szemben, a jelentésből kiolvasható módon mára a gyakorlat az, hogy a minisztérium az ifjúsági ügyekben érintett társadalmi partnerek lehető legszélesebb körével folytat párbeszédet, és így rendszeresen konzultál a korosztály életében fontos szerepet játszó minden szervezettel. A fórumok célja a kölcsönös tájékoztatás, az elkerülhető konfliktusok megelőzése, és lehetőség szerint közös álláspont kialakítása az ifjúságot érintő stratégiai kérdésekben. Ennek a párbeszédnek intézményesített formája jöhet létre a közeli jövőben a nemzeti ifjúsági tanács megalakulásával. Helyes azonban az, hogy az egyébként Európa szinte minden országában működő nemzeti ifjúsági tanács megszületésekor a minisztérium kellő türelemmel viseltetik, és a kezdeményezést az ifjúsági szervezetek kezében hagyja. Nyilván szerepet kell majd vállalnia ugyanakkor ebben a folyamatban az Országgyűlésnek, hiszen egy ilyen szervezet létrejöttét jogszabállyal is kell segíteni.

A harmadik elv a decentralizáció, melynek jegyében sikerült szakítani a rendszerváltoztatást követő tíz esztendő központosított, a mindenkori kormánytól függő, ugyanakkor kormányzati értelemben mégis instabil intézményeivel. Ennek eredményeként az elmúlt időszakban hét új regionális ifjúsági szolgáltató iroda nyitotta meg kapuit az úgynevezett statisztikai régiók egy-egy városában. Az irodák létrejöttével párhuzamosan regionális alapra helyeződött az addig Budapest-központú támogatási rendszer azzal, hogy megalakultak a regionális ifjúsági tanácsok, melyek - egy-egy régió sajátosságait közelebbről és jobban ismerve - hatékonyabban tudják támogatni a területükön működő ifjúsági szervezetek tevékenységét. A regionalitásra való áttérés mindemellett előnyös abból a szempontból is, hogy illeszkedik a közigazgatási rendszer változásaihoz és felkészül egy majdani európai támogatási modellbe való illeszkedésre.

Tisztelt Ház! Az ifjúságpolitika három alapelvének értékelése után befejezésül még egy területet szeretnék érinteni, megfogalmazva a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának egyetértését azzal kapcsolatban, hogy a jelentés foglalkozik a határon túli magyar fiatalokkal is. Ami pedig igazi elégedettségre adhat okot, az az, ami a dokumentumból kiderül, azaz hogy a magyarországi és határon túli magyar fiatalok szervezeteinek összefogásával és az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával létrejött és rendszeresen működik a Magyar Ifjúsági Konferencia, amely lehetőséget biztosít a folyamatos párbeszédre a Kárpát-medence minden tájáról származó magyar fiataloknak. Meggyőződésem, hogy ennek az intézménynek alapvető jelentősége lehet a határon túli és magyarországi fiatalok összetartozás-tudatának erősítésében.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, annak szerkezete és tartalma alapján is a Háznak elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)