CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy képviselőtársam említette, tavaly szeptember 20-án tárgyalta az oktatási és tudományos bizottság ezt a jelentést. A jelentés tárgyalása során számos kritika fogalmazódott meg. Ezek közül néhányat említenék a rendelkezésemre álló időben.

Először is rögzítsük, hogy a kormány 1999-ben nem tett eleget az országgyűlési határozatban megfogalmazott kötelezettségének, hiszen most először nyújtja be, holott évenként kellett volna benyújtania ezt a jelentést. Ez olyan sajnálatos mulasztás, amit a kormány eddig még nem magyarázott meg; vagyis nem tette lehetővé, hogy az Országgyűlés szembesüljön a korosztály helyzetével, és nem számolt el azzal, hogy a korosztály helyzetével kapcsolatosan a kormány miféle intézkedéseket tett.

Kritikaként fogalmazódott meg, hogy szinte csak a KSH adatai szerepelnek a jelentésben. Ezzel összefüggésben megfogalmazódott, hogy úgy tűnik, nincs kormányzati ifjúságkutatás, legalábbis annak az adatait nem használja a kormány; úgy tűnik, az adatokat ismeri a kormány, de nem elemzi; és sajnálatos az is - ellenzéki képviselőtársaim részéről szintén megfogalmazódott -, hogy az előterjesztő néhány területen nem aktualizálta az adatokat, így például a családi pótlékra, a gyermekgondozási segélyre, a gyermekgondozási díjra vonatkozó grafikon 1997-ben véget ér, mert egyébként, ha folytatódna, akkor világosan látszana, hogy például a gyermekgondozási díjat 1998 óta nem emelte a kormány. Ha folytatódna a grafikon, akkor világos lenne, hogy elértéktelenedett ez a családtámogatás az elmúlt esztendőkben.

A statisztikai adatokhoz tartozik az is, hogy nincs olyan statisztika ebben a csaknem 180 oldalas jelentésben, amely megfelelne a gyermek jogairól szóló egyezmény kritériumainak, vagyis nincs a 18. életévig szóló statisztika. Van a 14. életévig, van 15 és 39 év között, de nincs a 0-tól 18-ig terjedő életkorra vonatkozóan rendezett és elemzett statisztika. Ennyit az adatok hitelességéről és az adatokkal való megalapozottságról.

Képviselőtársam említette, néhányan örömmel fogadták, hogy a diákjogokkal foglalkozik a jelentés. Mi viszont azt fogalmaztuk meg a bizottsági vitában, hogy a diákjogokkal összefüggésben sajnálatos módon mindössze az Oktatási Minisztériumban működő Országos Diákjogi Tanács és a Comenius 2000 program mint terv szerepel a programban, ugyanakkor sem az általános, sem a középiskolai, sem a felsőoktatási hallgatók, diákok szociális helyzetéről, a diákok jogairól, jogérvényesítéséről, jogismeretéről, az ezt elősegítő intézményekről egy árva szót sem szól a jelentés, semmifajta hiányt, jelenséget, feladatot nem talál e területen, miközben minden más társadalmi, civil vizsgálat, kutatás azt mondja, hogy a diákjogok terén súlyos mulasztások, problémák vannak; elég, ha csak az ombudsmani vizsgálatra célzok.

Jellemző a jelentésre az a felfogás, hogy helyzetelemzésre - pontosabban az adatok bemutatására - fordít ugyan némi energiát, de azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedéseket tett a kormány, már meglehetősen szűkszavú. Különösen jelentős ez a kábítószer-probléma esetében, ahol mintegy kilenc oldalon keresztül foglalatoskodik a jelentés a helyzet bemutatásával, de az erre adott válasz mindössze három sorban található meg mint kormányzati intézkedés. Véleményünk szerint ez súlyos aránytalanság.

 

(10.10)

 

Szerepel a jelentésben a párbeszéd, az érdekegyeztetés, ugyanakkor nem fogalmazódik meg az a tény, hogy ez a kormány oly mértékben módosította a társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményrendszerét és a döntéshozatali mechanizmusokat a gyermek- és ifjúsági területen, hogy saját maga választja ki a partnereit a civil világban, nem pedig a civil világ delegál partnereket, hogy a döntéshozó testületek ma már csak tanácsadó testületek, és a teljes civil szférára kiterjedő párbeszéd és érdekegyeztetés lényegében megszűnt, ma a kormány már csak az általa kiválasztott úgynevezett stratégiai partnerekkel kommunikál, de azokkal sem érdemben, és nem teljesíti a jogalkotási törvényről szóló 1987. évi XI. törvényben megfogalmazott kötelezettségeket, amely szerint a jogalkotás során az érintettekkel egyeztetni kell.

Befejezésül: számos téma is hiányzik ebből a jelentésből. Képviselőtársaim sokat említettek. Úgy gondoljuk, hogy hiányos, nem néz szembe kellően a valósággal, és nem mutatja be a kormányzati elmulasztott intézkedéseket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)