DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: "Nincs csodálatosabb, mint építeni a jövőt. Ami ma álom, az holnap már valóság."

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Victor Hugo előbb idézett mondatai mottójául is szolgálhatnak ennek a mai parlamenti eszmecserének, aminek a kezdetén mindenekelőtt szeretném megköszönni mind a hat parlamenti pártnak azt a lehetőséget, hogy a rendszerváltoztatás óta első alkalommal a választópolgárok bizalmából az Országgyűlésben tevékenykedő képviselők tárgyalhatják meg a gyermekek és a fiatalok helyzetéről, az ő élethelyzetük javítása érdekében tett kormányzati intézkedésekről szóló beszámolót.

Azt hiszem, az a kifejezés ebben a Házban az elmúlt tíz esztendőben elég sokszor hangzott el, hogy mely vita, mely parlamenti döntés szolgálja, építi, alapozza meg a jövőt. Azt hiszem, hogy kevés fontosabb feladata van a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, mint az, hogy pontosan, tájékozott módon, a valóság tényleges folyamatait ismerve hozza meg azokat a döntéseket, amelyek segíthetik a Magyar Köztársaságban élő gyermekek és fiatalok élethelyzetének javítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök egy majd' 180 oldalas jelentést tartanak a kezükben, amely jelentés döntő részben hiteles statisztikai adatok alapján mutatja be, hogy a rendszerváltoztatást követő egy évtized végén milyen társadalmi, szociális, népesedési, az oktatási folyamatokat, a gazdaságon belüli érvényesülést jellemző adatok határozzák meg annak a majd' 3,5 millió magyar polgárnak az életét, aki 26 esztendőnél fiatalabb honfitársunk.

Nem érzem hivatásomnak azt, hogy 180 oldalnyi statisztikai adatot próbáljak egy 15 perces miniszteri expozéba sűríteni. Nem érzem hivatalomnak, hiszen ez a 180 oldalas jelentés sem vállalkozhat arra, hogy egyfajta enciklopédikus igényt teljesítve minden, valamennyi parlamenti képviselő által fontosnak tartott részadat benne legyen ebben az anyagban.

 

 

(9.30)

 

Így tehát tisztelettel köszönöm mindenkinek az észrevételét, aki olyan kérdésre, olyan megközelítésre hívja fel a figyelmet vagy hívta már fel a figyelmet a jelentés bizottsági megtárgyalása során, ami esetleg hiányzik a dokumentumból. Azoknak az észrevételét is köszönöm, akik ilyen hiányokra itt, a parlamenti vitában hívják fel a figyelmet. Ezek a javaslatok, amelyek akár itt, az ország házában, akár azon kívül, a gyermek- és ifjúsági szervezetek részéről hangoznak el, segíthetik a kormánynak azt a munkáját, aminek következtében évről évre még pontosabb, még részletesebb, de ennek köszönhetően valószínűleg még terjedelmesebb jelentés kerülhet az Országgyűlés elé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az országgyűlési eszmecsere kezdetén öt pontban foglaljam össze a mondanivalómat. Szándékosan nem a "vita" kifejezést hangoztatom, hiszen remélem, hogy a parlamenti tárgyalás során nem annyira a meglévő különbözőségek hangsúlyozása vagy inkább túlhangsúlyozása lesz a jellemző, hanem azon közös cselekvési lehetőségek megtalálása, az együttműködés formáinak a keresése, aminek köszönhetően valóban, ahogy azt talán mondani szokták, vállt vállnak vetve lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermekek és a fiatalok még kedvezőbb helyzetben legyenek Magyarországon.

Először is hadd szóljak néhány szót a népesedési mutatókról. Ahogy mondtam, Magyarországon ma mintegy 3,5 millió honfitársunk tartozik a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz. Jelentős népességről van tehát szó, honfitársaink jelentős köréről. Az elmúlt évtizedben elég sok szó esett egy szerintem eufemisztikusan csak kedvezőtlen demográfiai folyamatként jellemzett eseménysorozatról. Azt gondolom, az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb nemzetpolitikai kérdés az, hogy az elmúlt tíz esztendőben sajnos tartott, sőt bizonyos években felerősödött Magyarországon a népességfogyás. Ez a népességfogyás összességében azt jelenti, hogy egy évtized alatt 239 ezerrel többször temettünk, mint ahány keresztelő volt Magyarországon; a rendszerváltoztatás után egy évtizeddel 239 ezerrel vagyunk kevesebben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az adatok a gyermek- és ifjúsági korosztály körében még súlyosabb folyamatokról tudósítanak. A negyven évnél fiatalabb honfitársaink lélekszáma 1990 és 1998 között majd félmillióval csökkent, így tehát az a kicsit statisztikai terminus technicus, amit elöregedésként szoktak emlegetni, nem kevesebbet jelent, mintsem hogy a rendszerváltoztatás után tíz esztendővel félmillióval kevesebb fiatal ember, több százezerrel kevesebb gyermek és fiatal él Magyarországon ahhoz képest, amennyien 1990-ben voltak.

Azt gondolom ugyanakkor, hogy kellő óvatossággal, de mégis reális optimizmussal lehet értékelni azt, hogy ezek a rendkívül súlyos népesedési folyamatok a tavalyi esztendőben határozottan megfordulni látszottak. 2000-ben 3 százalékkal több gyermek született Magyarországon; és a népesedési folyamatokat sajnos egyébként befolyásoló másik adat, azaz a halálozási adat is olyan képet mutatott, ami kedvezőbb folyamatokról tudósít, mert itt 3 százalékos csökkenés volt tapasztalható. Megítélésem szerint nincs fontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, mintsem az, hogy Magyarországon a születő gyermekek száma növekedjen, a halálozási mutatók pedig csökkenjenek. Ilyen értelemben ez az olló reményeink szerint minél szélesebbre fog nyílni.

Engedjék meg, hogy másodikként hadd szóljak a köz- és felsőoktatás legfontosabb kérdéseiről két szempont alapján. Egyrészt az elmúlt években tovább erősödött az a kedvező folyamat, hogy a gyermekek és a fiatalok Magyarországon egyre nagyobb számban szereznek középfokú végzettséget, egyre nagyobb számban vannak azok, akik legalább az érettségi megszerzéséig folytatják a tanulmányaikat.

1989-ben az általános iskolai tanulmányaikat befejezők 20 százaléka tanult tovább gimnáziumban és 27 százaléka tanult tovább szakközépiskolában. Ez a szám 1999-ben a gimnáziumban továbbtanulók esetében már 31 százalékra, a szakközépiskolában, tehát érettségit adó középfokú oktatási intézményben továbbtanulók esetében pedig 38 százalékra emelkedett. Ugyancsak rendkívül kedvező az a tízesztendős folyamat, aminek köszönhetően ez az arány 1990-hez képest, amikor a 18-22 éves népesség alig több mint 10 százaléka tanult egyetemen és főiskolán, 1998-ra már meghaladta a 20 százalékot; 2001-ben pedig meghaladja a 30 százalékot, egészen pontosan 33 százalék lesz. Reális az a célkitűzés, hogy a 18-22 esztendős korosztály 50 százaléka négy-öt esztendőn belül egyetemen és főiskolán tanuljon.

Itt rögtön hadd térjek rá mondanivalóm harmadik lényeges elemére, hogy milyen módon függ össze a tudástőke megszerzése a munkaerőpiacon történő érvényesüléssel. Nohát, ez egy borzalmas mondat: tudástőke, munkaerőpiac! Az élet egyik legfontosabb kérdéséről van szó, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy milyen összefüggés mutatható ki aközött, hogy ha valaki minél tovább tanul, minél értékesebb tudást szerez meg a közoktatásban vagy a felsőoktatásban, ezzel milyen módon tudja az önálló életkezdését megalapozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd számoljak be az elmúlt két esztendő egy igen kedvező folyamatáról. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy radikális mértékben csökken, de sajnos még mindig igen magas arányt mutat az ifjúsági munkanélküliség. 1998 óta több mint 10 százalékkal csökkent Magyarországon az ifjúsági munkanélküliség. Ahogy a magyarországi munkanélküliségi ráta is alacsonyabb számot mutat, mint az Európai Unión belüli munkanélküliségi ráta átlaga, ugyanez igaz az ifjúsági munkanélküliségre is, de sajnos Magyarországon is az a helyzet, hogy az ifjúsági munkanélküliség aránya, mértéke magasabb, mint a népesség egészén belül, valamennyi magyar polgár közösségében a munkanélküliség aránya. Az ifjúsági munkanélküliség csökkenése ellenben szoros és közvetlen összefüggést mutat a minél magasabb fokú iskolai végzettség, tudás megszerzésével. Lényegét tekintve, az elmúlt két-három esztendő folyamatait alaposan elemezve, arra a következtetésre lehet jutni, hogy aki egyetemi, főiskolai végzettséget szerez, minden bizonnyal bízhat abban, hogy egyetemi, főiskolai tanulmányai befejezését követően biztosan talál magának munkát. Ilyen értelemben tehát az a folyamat, aminek következtében egyre nagyobb a száma és az aránya azoknak, akik egyetemen és főiskolán tanulnak és egyetemi, főiskolai végzettséget szereznek, mindez azt garantálhatja, hogy a fiatalok körében egyre kisebb lesz azoknak a száma és aránya, akik önálló életüket egy nagyon nehéz szakasszal, munkanélküliként kénytelenek megkezdeni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családtámogatásról elég sok szó esik a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, s ebben a kérdésben megközelítésbeli különbözőségek mutatkoznak. Ezeket most nem szeretném újra felemlíteni, azonban engedjék meg, hogy azt mondjam: minden magyar polgárt megelégedéssel kell eltöltsön az, hogy a Magyar Országgyűlés döntésének köszönhetően 1998-hoz képest háromszor akkora összeg áll a családtámogatási rendszerben felhasználható, a családokhoz támogatás formájában eljuttatható összegként rendelkezésre. Ez az összeg 1998-ban nem érte el a 200 milliárd forintot, 2001-ben ez az összeg pedig megközelíti a 600 milliárd forintot.

 

(9.40)

 

Amiről azonban szólni szeretnék, az egy olyan folyamat, ami sokak érzékenységét érinti, sokunk felelősségérzete szólal meg akkor, amikor a gyermekszegénység jelenségével találkozunk. E tekintetben az elmúlt hetekben elég sokat idézték a Tárkinak azt a tudományos munkáját, amelynek a címe az, hogy "A növekedés alulnézetben" (Bauer Tamás: A tavalyit nem idézték! - Keller László Bauer Tamáshoz: Ez a 2000. évi!), és ez a munka a magyarországi szegénység folyamatait is igyekszik bemutatni.

Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban, minden félreértés elkerülése érdekében szó szerint idézzek azon szakemberek, egyetemi oktatók, tudományos emberek munkájából, akik rendkívül alapos munkát végezve kívánták bemutatni a magyarországi szegénységet jellemző folyamatot és ezen belül a gyermekszegénységet is. Az idézet a következőképpen hangzik: "Az életkori csoportokat tekintve, a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is magas volt a gyermekek szegénységkockázata, de az értékek kedvezőbb képet mutattak, mint korábban. Szembetűnő a csecsemők helyzetének javulása, de radikálisan csökkent a szegénységi kockázat a gyesen, gyeden lévők között is. Ugyancsak csökkent a nagyobb családok szegénységi kockázata. A három- és többgyermekes háztartásokban élő gyerekek egy főre jutó jövedelmének átlaga gyorsabban növekedett, mint az egy-két gyermekes háztartásban élő gyermekeké. Jövedelemhátrányuk az 1999-es 41 százalékról 33 százalékra csökkent. A szegényebb, de munkával rendelkező gyermekes családok a jóléti támogatások családi támogatások javára történő átrendezése révén az elmúlt évben tényleges pozíciójavulást érhettek el."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindaz, amit idéztem, elégedettségre okot nem ad, de azt mutatja, hogy az elmúlt több mint két esztendő folyamatai következtében Magyarországon végre csökken a gyermekszegénység, megmutatja, hogy egy olyan úton halad az ország a parlament döntéseinek következtében, amely kapcsán csökkenő tendenciát mutat végre a gyermekekre leselkedő szegénység. Éppen ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, kormánypárti és ellenzéki padsorokban egyaránt, hogy támogassák a kormány azon elképzeléseit, ami továbbra is azt szolgálja, hogy Magyarországon egyre kevesebb gyermeknek kelljen szegény családban élnie és felnőnie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem szeretném túllépni a rendelkezésemre álló 15 perces időt, így tehát, ha az elnök úr megengedi, befejezésül annyit szeretnék elmondani, bár megítélésem szerint ugyancsak a lényeget elfedő politikai petárdapufogtatás hallható a magyarországi bűnözési statisztikák kapcsán, e tekintetben is hadd jegyezzem meg, hogy a gyermekek és a fiatalok terhére elkövetett bűncselekmények száma is kedvező, csökkenő tendenciát mutat, mint ahogy a gyermekek és fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma is jelentős csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt két-három évben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1995-ben egy nagyon fontos döntést hozott a parlament, minden esztendőben megteremtette a lehetőségét annak, hogy a gyermekek és fiatalok helyzetéről szóló beszámoló parlamenti megtárgyalásával a jövőről ejtsünk szót. Most első alkalommal él ezzel a maga teremtette lehetőséggel a parlament. Tisztelettel kérem kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy keressük azokat a lehetőségeket, keressük a közös cselekvés lehetőségét annak érdekében, hogy együtt tudjuk építeni a jövőt, együtt tudjuk segíteni a Magyarországon élő gyermekeket és fiatalokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)