DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kétségtelen, ön egy létező dilemmára hívta fel a figyelmet, noha azt gondolom, hozzászólásának több pontján a kérdéshez méltatlan módon dramatizálta egyes részleteit ezeknek az összefüggéseknek. Higgadt hangnemben próbálok mindezekre válaszolni, úgy, hogy nem tagadom, amit elmondott, valóban fontos dilemmákra hívja fel a figyelmet.
Az alapvető dilemma tényleg az, hogy egy alkotmányos jogállamban a végrehajtó hatalom rendelkezésére álló eszközök többnyire szűkösebbek, mint ami a feladatok elvégzéséhez sok esetben optimális volna. Ma sem zárultak le azok a filozófiai és jogi viták, hogy hogyan kell a gyakorlatban összeegyeztetni a közösségi feladatok információ- és eszközigényét az egyének szabadságával és információs önrendelkezési jogával.
A népszámlálás esetében a KSH is kereste az optimális megoldást, aminek segítségével az adatvédelmi törvény előírásait tiszteletben tartva a lehető legtartalmasabb adatokhoz, adatállományhoz juthat hozzá. A népszámlálásról szóló törvény előírásaiból kiindulva a lakáskérdőíven feltüntették az összeírás helyének címét, ami megfelelt az önkormányzati ingatlankataszterben és az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott ingatlanok adatainak. A személyi kérdőíven, mivel az tartalmazza az önkéntesen megválaszolható érzékeny adatokat is, csak a településnév és a kerület száma szerepel. Ez a konstrukció, amit bizonyára a képviselő úr is megnyugtatónak tartott volna, a KSH adatgyűjtő és -feldolgozó munkájához is a leginkább megfelelő feltételeket hozhatta volna létre.
Az adatvédelmi biztos úr, ahogyan ön is említette, azonban aggályosnak tartotta az adatfelvétel idején együtt kezelt kétfajta kérdőívből adódó azonosítási lehetőséget, vagyis azt, hogy a személyi adatlap anonimitása ellenére a lakáskérdőívből az érzékeny adatok személyhez rendelhetők. A KSH lényegében így válaszút elé került: vagy hosszú évtizedek után hozzájuthat az érzékeny adatokhoz, ami munkája szempontjából persze igen komoly előrelépést jelenthet, vagy az egyszerűbb adatfelvétel érdekében lemond az érzékeny adatok rögzítéséről. Ezért született az az áthidaló megoldás, hogy a lakáskérdőíven szereplő címazonosítók közül is csak a település és a kerület kitöltése kötelező. A teljes körű összeírás érdekében a számlálóbiztosok az összeírást az önkormányzatok által biztosított részletes, minden lakást és üdülőegységet feltüntető jegyzék alapján végzik. A népszámlálás során pontosított jegyzékek a továbbiakban az önkormányzati címnyilvántartás céljait szolgálják.
Tisztelt Képviselő Úr! Túl az összeírás felén, a gyakorlati tapasztalatok birtokában egyértelműen megállapítható, hogy a kérdést a megkérdezettek túlnyomó hányada komolyan veszi, őszintén válaszol, csak elenyésző azoknak az aránya, akik a kérdés jogosultságát vitatják, és csak egészen kevesen jelölik meg a törvényi előírásoknak megfelelően biztosított "nem kíván válaszolni" kategóriát. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a népszámlálás végrehajtása, az időközben elhatározott változtatás ellenére is megfelel a vonatkozó törvényeknek, az egyes kérdések válaszai, így a vallásé is a statisztikai-szakmai követelményeknek megfelelően feldolgozható, azok az összeírás eddigi tapasztalatai alapján a népszámlálástól elvárt statisztikai hibahatáron belül maradnak.
A fentiek alapján összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a KSH Magyarország népességének és lakásainak 2001. évi összeírásakor a népszámlálási, az adatvédelmi és a statisztikai törvényben foglaltak együttes érvényességével járt el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)