DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Köszönöm a képviselő úr áttekintését, visszaemlékezését a visegrádi együttműködés elmúlt tíz esztendejéről. Ez alkalmat nyújt nekem is arra, hogy egész röviden szóljak néhány szót a kormány jelenlegi és jövőbeli visegrádi, illetve szélesebb értelemben véve Közép-Európa-politikájáról.

Ennek azért is örülök, mert én azok közé tartoztam, akik mindig is hittek Visegrádban, azokban az években is, amikor úgy tűnt, hogy ez az együttműködés egy nagyon lendületes és látványos kezdés után elszenderült és nem tudtuk biztosan, hogy vége van-e, vagy pedig csak egy átmeneti álomról van szó. Utóbb kitűnt, hogy Visegrád feléledt, működik, jobban működik, mint valaha, és egy nagyon fontos eleme, talán legfontosabb eleme, része a mi Közép-Európa-politikánknak, regionális politikánknak, amit úgy is szoktunk nevezni, mint egy szélesebb értelemben vett szomszédpolitikát. Éppen úgy része annak, mint ahogy a Közép-Európa-politika része a magyar külpolitika egészének, elválaszthatatlan a mi Európa-politikánktól és elválaszthatatlan a magyarságpolitikánktól.

A mi Közép-Európa-politikánk egy úgynevezett változó geometriájú politika, ha szabad kölcsön vennem ezt a kifejezést, az európai integráció gondolkodástörténetéből, ami azt jelenti, hogy nincsenek lezárt földrajzi határai, nincsenek kizárólagos struktúrái, szerkezetei, formációi, hanem egy állandóan változó, élő, sokszínű, sok formájú együttműködés. Ezek közé tartozik Visegrád a maga tíz - most már mondhatjuk nyugodtan - sikeres esztendejével, ide tartozik a Közép-európai Kezdeményezés 16 ország részvételével, ide tartozik a kvadrilaterálé, ami korábban trilaterálé volt. Jól tudjuk, hogy Magyarország, Horvátország, Szlovénia és Olaszország együttműködéséről van szó. És ide tartoznak mindazok a kétoldalú együttműködések, amelyeket az utóbbi esztendőkben erősítettünk meg, többek között és elsősorban éppen a szomszédainkkal.

Szélesebb értelemben véve ehhez kapcsolódik az egyre aktívabb délkelet-európai politikánk is, jól tudjuk, hogy egyre jobban fordulunk Délkelet-Európa felé, az utóbbi időszak kedvező változásai is erre indítanak minket, és ez egyaránt vonatkozik, mondhatnám, a Kelet-Balkánra és a Nyugat-Balkánra is. Tehát egy változó geometriájú, sokszínű együttműködésről van szó, amit mi a magyar külpolitika egésze szempontjából meghatározó jelentőségűnek tekintünk most, az európai uniós csatlakozás előtt, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy ennek az együttműködésnek meglesz a helye, a szerepe, a funkciója az Európai Unióhoz történő csatlakozás után is. Új elem ebben az közép-európai együttműködésben Ausztria érdeklődése. Korábban Ausztria kevesebb érdeklődést mutatott, talán a közép-európai identitása, múltja, hagyományai iránt most ez az érdeklődés felélénkülni látszik. Mi ennek nagyon örülünk.

Vita van évek óta arról, hogy Visegrád valójában egy jelkép, egy szimbólum, egy üzenet-e, vagy pedig egy tényleges, valóságos, tartalmi együttműködés. Azt hiszem, hogy mindkettő. Tehát ezt az alternatívát mi nem fogadjuk el. Igenis Visegrád valóban jelkép is, szimbólum is, de mindannyian, vagy legalábbis nagyon sokan érezzük azt, hogy emögött van valami mélyebb tartalom, van egy olyan közép-európai összetartozás, egy közép-európai identitástudat, ami nekünk fontos. Fontos volt a múltunkban, fontos most a jelenünkben, és fontos lesz a jövőnkben is. Visegrád ugyanakkor egy konkrét együttműködés is.

Nehéz most nekem ez alatt az egy-két perc alatt felsorolnom ennek az együttműködésnek minden területét, de ez bővül, és a CEFTA-ról mindenki tud, még akkor is, ha esetleg többet hall a problémákról, mint az eredményekről. De tudunk jól a bel- és igazságügyi együttműködési perspektívákról, a környezetvédelmi együttműködésről, a kulturális, tudományos, sportegyüttműködésről. Tudjuk azt, hogy megalakítottuk a Visegrádi Alapot, igaz, egyelőre csak egy szerény összeggel, egymillió euróval, de ez is a kezdet, és itt is a politikai akarat a lényeg, az, hogy ennek a térségnek az életét, a jövőjét egyszer s mindenkorra az együttműködésre, a kooperációra és nem a szembenállásra, nem a konfrontációra akarjuk építeni. Ez a magyar külpolitika egyik kardinális pontja. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam.

Még egy dolog talán, ami nagyon lényeges; ez pedig az, hogy a visegrádi együttműködés, közép-európai együttműködés csak akkor lehet, ha ebben az egész ország részt vesz. Túl vagyunk azokon az időkön, amikor kizárólag kormányok intézték az országok, a népek együttműködését. Ebben az együttműködésben helye van a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak, az eurorégióknak, a politikai pártoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, mindenkinek. Visegrád akkor lesz sikeres, akkor lesz sokkal több, mint jelkép, ha ebben az együttműködésben mindenki részt vesz. Ehhez kérem én valamennyi parlamenti pártnak és mindenkinek a támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)