CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Körülbelül a ciklus fele táján minden eddigi kormány szembesült a rendszerváltás felemásságával. A magyar társadalom, a gazdaság a pénzügyi világhatalom és az azt kiszolgáló hazai pénzoligarchia jármába van fogva. Ez alól az ezt a hatalmat legteljesebben kiszolgáló Horn-kormány sem volt kivétel, mert ahhoz, hogy végrehajthassa az esztelenül gyors és csak az idegen tőkének kedvező privatizációt és elszegényítse a társadalmat, be kellett csapnia az önkormányzatokat is. Ez megtörtént, de a Tocsik-ügy lett belőle, mert a bankárkaszt másik boltvezetőt kívánt. De ez már a múlt.
Most az a kérdés, hogy mibe fog belebukni a Fidesz-kormány, illetve mit kell tennie ahhoz, hogy ne jusson elődei sorsára. A kormány érzi a veszélyt, ezért elkezdte kidobálni a lélekvesztőből a ballasztot. A művelet csak félig sikerült, mert a small holders nehezék oda van kötve a dereglyéhez és visszahúzza, miközben piszkosra festi maga körül a vizet és bűzt áraszt. A lélekvesztőben sokan tengeribetegek.
Egy rendszerváltási alaphiba vált itt most nyilvánvalóvá. 1990 óta gomolyog a rendszerváltásban egy céltalan elégedetlenség, amely felső köreiben mohó zsákmányszerzéssé lényegül, és folyamatosan akadályozza magát a rendszerváltást. Tessék tudomásul venni, hogy ezt a fékezőerőt, ezt a céltalanságot mindig a liberális oldal használta fel és használta ki! Most is ezt teszi, amikor felkorbácsolja körülötte a hangulatot. Ha ugyanis a kormány csak ezt a ballasztot dobja ki, és a másikat, a pénzügyit nem, akkor jóformán nem csinált semmit - a csoportképről hiányzik egy alak. Nem volna szabad elnézni, hogy a másik, idegenszerű, nép- és nemzetellenes pénznyelőképződménynek, az MNB, a CIB Bank és az Agrobank volt urainak ekkora hatalmuk, vagyonuk és mozgásterük legyen ebben a lélekvesztőben! Tessék tudomásul venni, hogy az elmúlt korszak két egyívású pártja is ennek a kasztnak a megbízásából kapkod a kormánylapát nyele után! Ezek megbízottak, szálláscsinálók. Ha a ballaszttól való megszabadulást nem követi paradigmaváltás, akkor nem történt semmi.
Meg kell szólítani a népet, külföldi akaratoktól függetlenül, gyökeres változásokra kell felhívni a magyarságot. Ha a kormány ehelyett píártevékenységbe menekül, az öngyilkosság, mert a sajtó nincs a kezében, és ami ma még sikernek látszik, az holnap a bankárkaszt mesterdalnokainak száján kudarccá minősíttetik. És a tömeg is kudarcot lát benne, mert annyiszor sulykolják bele.
A másik végezetes hiba a valóságtól való elszakadás. Ha a miniszterelnök azt mondja Lombardiában, hogy a rendszerváltás befejeződött, és most már csak az utolsó simítások vannak hátra, de megfeledkezik arról, hogy nem tudott a Ferihegyről elindulni, hanem csak a tököli volt szovjet katonai repülőtérről, mert a nemzeti légitársaság éppen összeomlófélben van, köszönhetően annak a menedzsmentnek, amely a bankárkaszt liberális utasításai szerint vezeti és teszi tönkre, akkor rossz üzenetet vitt ki Milánóba, és rosszat üzent haza is. A Széchenyi-tervet csak akkor lehet sok javítással megvalósítani, ha a nemzeti oldal kap még egy ciklust. Ez azok nélkül a gyökeres változások nélkül, amelyekről most is szóltam, lehetetlen. Észre kellene venni, hogy ez a nagy hajcihő a ballaszt körül nemcsak a kormány megbuktatására irányult, bár természetesen arra is, hanem sokkal inkább arra, hogy a nép éhezzen meg valamilyen rendre, és éhezzen meg egy snájdig rendcsinálóra. Ki van írva a pályázat: a rendcsináló legyen liberális, hitesse el, hogy most megcsinálja azt, amit 1990-ben elárult, ne magyar radikális legyen; egyáltalán azt, hogy magyar, ki se mondja. Ha ez bekövetkezik, a magyar Magyarország lehetősége végképpen elvész - a magyar dereglye elsüllyed.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
(16.30)