DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazat kell adni a miniszterelnök úrnak, igen nehéz, de azért szép tíz év áll mögöttünk, amelynek eredményei most kezdenek megmutatkozni, amint azt a miniszterelnök úr által ismertetett és még ismertetendő imponáló adatok is bizonyítják.
(15.20)
Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és a párt részéről örömmel nyugtázzuk azt, hogy a koalíciós kormány a magyar jövőt továbbra is a családokban, a családok helyzetének javításával látja megoldhatónak. Ezt az elképzelést vallotta magáénak az Antall-kormány is, amikor 1990-ben célul tűzte ki a szociális piacgazdaság megvalósítását. A lehetőség akkor ezt még nem engedte meg, és az idő is rövidnek bizonyult, ráadásul ez a folyamat, mint tudjuk, 1994-ben elakadt, mivel az akkori kormány Bokros pénzügyminiszter segédlete mellett egészen másra helyezte a hangsúlyt.
1998-ban mi a Fidesszel újra a családközpontú társadalom kiépítésére szövetkeztünk. A tények egyértelműen azt jelzik, hogy azóta jelentősen javult a gyermeket nevelő családok helyzete. Ennek eredményeként - tudom, hogy közgazdaságilag nem igaz, amit mondok - családi adózás valósul meg, a miniszterelnök úr említette a százalékokat, amelynek az MDF megalakulása óta híve. A háromgyermekesek jövedelme majdnem 40 százalékkal növekedett. Nem is tudom, ki az, aki ennek nem örül.
Természetesen nem vagyunk elégedettek a jövedelmi viszonyokkal, különös tekintettel a nyugdíjakra. Ezt is gyakran hangoztatjuk, de a gazdasági fejlődés fokozatos javulása nyilván ezen a téren is eredményesebb lesz.
A másik, amit szeretnék kiemelni, és amit a Magyar Demokrata Fórum óriási jelentőségűnek tart, hogy mára végre eljutottunk a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés programjának végrehajtásához. Ugye még emlékeznek mindannyian Antall József miniszterelnök oly nagy értetlenséggel fogadott kijelentésére, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni? Utóda gyorsan hozzátette, hogy ő csak 10 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, ma már mindenki előtt világos, hogy mit is jelentett ez, és hogy milyen nagy jelentőségű kijelentés volt ez, a határon túl élő magyarok létét is tagadó 40 évi nemzetromboló politika után.
Az ellenzék által oly gyakran megkérdőjelezett Széchenyi-terv máris érezhetően mozgásba hozta a vállalkozók fantáziáját. Reméljük, hogy a terv segítségével pótolhatjuk azt a gazdasági elmaradást is, amit a szociálliberális kormány által lemondott világkiállítás okozott az országnak.
A Széchenyi-tervvel kapcsolatban két fontos dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik az, hogy aktív tőkét von be a gazdaságba, vagyis a tervek szerint megháromszorozza azt az összeget, amely a költségvetésből adottként felhasználható; a másik pedig, hogy igenis az országrészek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítését célozza.
Nagyon csodálkozom az ellenzéki felszólalók reagálásán, szeretném megkérdezni a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, a frakcióvezetőktől, hogy miért ingerli önöket az, ha csökken az infláció, és ráadásul egész Európában csak Magyarországon csökken az infláció. (Csurka István és Bauer Tamás: Nem csökken! - Taps a kormánypártok soraiból.) Talán csak nem baj ez? Jobban is csökkenhetne, most erre van lehetőség Európában egyedülálló módon. Miért nem tudnak annak örülni, hogy a hitelminősítő intézetek immár a legerősebb kategóriába sorolják hazánkat (Balczó Zoltán: Meg belerokkanunk az adósságba! - Taps az MDF soraiból.), és végre kezdünk kimászni az előző rendszer ránk hagyott adóssághalmaza alól, mint ezt két nappal ezelőtt Surányi György leköszönő bankelnök úr mondta.
Miért baj az, ha a jövőre is gondolva 60 százalékkal többet fogunk fordítani kutatásra és fejlesztésre? Miért baj az, ha megvalósul az a diákhitel, amely a társadalmi egyenlőtlenségek legfontosabb pontján, a továbbtanulást illetően fog rendet tenni ebben a kérdésben? Miért baj az, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ha a minimálbér mértéke a munkanélküli-segély fölé emelkedik? Talán csak nem gondolják azt, hogy a munkát le kell annyira értékelni, hogy a munkanélküli-segély legyen több, mint a munka ellenértéke? (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
Önök konkrétumokat kérnek számon. A beszédben nagyon sok konkrét határidő, szám és adatsor olvasható, például a minimálbér emelése 50 ezer forintra - nagyon örülünk neki. Remélem, nem zavarja önöket az, ha növekszik a munkahelyek száma és csökken a munkanélküliség. Nagyon furcsa lenne, ha ezt kifogásolnák, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen aki lebecsüli, aki kétségbe vonja ezeket az eredményeket, az nem a kormányt, az ország teljesítményét becsüli le, a polgárok erőfeszítéseit, a vállalkozó szellemet és azt a kitartást, amely, legutóbb is láthattuk, sztrájk helyett a megegyezés lehetőségét kereste. Erről szeretném elmondani, örülünk annak, hogy tegnap néhány száz ember belátta azt, hogy 20 ezer munkahely érdekében egy bérsztrájknak induló, de politikai sztrájknak véget vetettek. Jól értették, mert a Malévnál csak 3 ezren dolgoznak, de 20 ezer ember munkahelyét jelenti a Malév működése!
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum kiszámítható és megbízható koalíciós partnerként a továbbiakban is arra törekszik, hogy véleményével és szakmai megalapozottságával, valamint munkájával annak a koalíciós kormányprogramnak a végrehajtásához járuljon hozzá, amelynek nagy részét saját programjának is vallja.
Az a hajó, amelyről néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök úr beszédében említést tett, véleményünk szerint is jó úton halad. Ehhez a munkához a még hátralévő körülbelül 13 hónapos parlamenti működésünk alatt - mert ezzel is szembe kell nézni, hogy túlságosan hosszú parlamenti működés már nem áll rendelkezésre -, ennek a végrehajtásához minden segítséget meg kívánunk adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Előző Következő