KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Február 1-jén a miniszterelnök úr a Vigadóban egy országértékelésként beharangozott ünnepi beszédet mondott. Szerettük volna, ha az a beszéd az ország valós helyzetéről szól, az eredmények mellett a gondokról is, ezért tettünk fel önnek írásban is kérdéseket, amelyeket sajnos figyelmen kívül hagyott. Arra gondoltunk utána, hogy talán nem illett volna bele ebbe az ünnepi, emelkedett hangulatú beszédbe, ha ott gondokról is szó esik, de reméltük azt, hogy most itt, a parlamentben azért a gondokról is szó lesz; nem miattunk, miniszterelnök úr, hanem annak a kétharmadnak a kedvéért, akikről ön a tavalyi beszédében megemlékezett egy nagyon tisztességes, reális mondattal, amikor azt mondta, hogy a lakosság kétharmada nehezen, fizetéstől fizetésig él. Azt gondolom, ők megérdemelnék, hogy azt érezzék, hogy az ország miniszterelnöke tud róluk, ismeri a gondjaikat, a nehézségeiket, mert ha ezeket ismeri, akkor van remény arra is, hogy talán majd történik valami a megoldás érdekében. De most is csak a sikerekről hallottunk, amelyeknek - tévedés ne essék - mi örülünk, mi csak a sikerpropagandának nem örülünk, mert az félrevezető.

A miniszterelnök úr szólt a családtámogatási rendszerről. Nem említette azt, hogy immár három éve változatlan összegű, azaz eredeti értékének körülbelül 30 százalékát elvesztett családi pótlékról van szó, szólt viszont az adókedvezményről, említette, hogy azt a családosok 80-85 százaléka veszi igénybe. Azt gondolom, ez egy kicsit torzít, mert ebben nyilván benne van az is, aki egyetlen forintnyi adókedvezményt tud igénybe venni, mert például a statisztikák azt is elmondják, hogy a háromgyermekes vagy ennél több gyermeket nevelő családok 28 százaléka, bizony, nem tudja teljes mértékben igénybe venni. Mindaz, amit elmond - és lehet még különböző oldalról a statisztikai adatokat csoportosítani -, azon nem változtat, hogy ez a rendszer attól igazságtalan, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál kisebb a családtámogatás, annál kisebb az adókedvezmény, így igaz az, hogy havi tízezer forintot kap a családi pótlékon kívül egy tehetős család minden gyermeke után, de csak havi négyezret a rokkantnyugdíjas. Ez alig pár száz forinttal több, mint amit korábban kaptak. Gyermek és gyermek között az ön kormánya, tisztelt miniszterelnök úr, így tesz különbséget, és mi ezt a különbségtételt tartjuk igazságtalannak és méltatlannak.

Szólt a lakástámogatásról is, de itt is az a helyzet, hogy minél kisebb egy pályakezdő fiatal házaspár jövedelme, annál kevésbé tudja ezt a kedvezményes hitelt igénybe venni. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a tavalyi költségvetésben szereplő 71 milliárdból csak 50 milliárdnál egy kicsit kevesebb összeget vettek igénybe; nyilván nem azért, mert nem akartak volna új lakást venni, hanem azért, mert nem feleltek meg az előírásoknak, vagy nem merték vállalni azt a magas összegű törlesztést, ami ezzel a hitelfelvétellel járt volna. Igaz, mi szorgalmaztuk, hogy bérlakásépítésre fordítson többet a költségvetés, mint országimázsra, és valóban valamelyest emelkedett is. Az is igaz, tudjuk - hiszen ha az országban bárhol járunk, mindenütt óriásplakátok hirdetik, gondolom, közpénzen -, hogy kilencvenhat lakást átadtak Zalaegerszegen. Nem hiszem, hogy van olyan ország a világon, amely az adófizetők pénzével fizetteti meg, az adófizetőkkel fizetteti meg azt, hogy tájékoztatja őket, hány bérlakást adtak át egy településen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jobb volt a Bokros?)

Ami a minimálbér-emelést illeti - mert ön ezt is részletesen taglalta -, mi örülünk a minimálbér-emelésnek, csupán annyit mondtunk, hogy adómentessé kellene tenni, és a vállalkozók terheinek egy részét át kellene vállalnia a költségvetésnek, mivel így félő, hogy elbocsátások, részmunkaidőre való áttérés és egyes vállalkozók tönkremenése lesz majd a minimálbér-emelés eredménye. Most se kaptunk választ arra, mi az oka annak, hogy 5,5 százalékos gazdasági növekedés mellett mindössze 1,5 százalékkal növekedtek a reálkeresetek, ezen belül csökkent a közalkalmazottak reálkeresete, nem szólt a miniszterelnök úr az agrárium súlyos válságáról, nem szólt az egészségügy gondjairól, amelyről korábban azt mondta a Vigadóban, hogy kifulladt a nagy lendülettel elindult reform - szerintünk ez a reform el sem kezdődött. Most egy offenzívát helyezett kilátásba, de nem szólt arról, hogy ténylegesen mit és miből fog cselekedni a kormány - hiszen a kétéves költségvetésben erre nem látunk forrást - például a kórházcsődök megállítása érdekében.

Miniszterelnök úr, ön hangsúlyozottan szólt a pártok összefogásának, együttműködésének szükségességéről, és szavait igazán őszinte örömmel fogadtam volna, ha néhány napja nem kapunk keserű leckét arról, hogy mit is jelent a Fidesz tárgyalási készsége. A történtek után csodálkoztam, hogy Szájer József frakcióvezető úr komoly arccal végig tudta mondani mindazt, amit erről a tárgyalásról mondott (Taps az MSZP soraiban.), ugyanis közel három éven át folytatott egészpályás letámadás után valóban a Fidesz találkozókat és párbeszédet kezdeményezett. Mi elfogadtuk az ajánlatot, mert azt valljuk, hogy az emberek érdekei fontosabbak, mint a saját sérelmeink, és azt reméltük, hogy sikerül olyan témákat napirendre tűzni és olyan megállapodásokra jutni, aminek eredményeként javul majd a nehéz körülmények között élők, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, a kis jövedelmű családok, a hátrányos helyzetűek sorsa. Azt reméltük, sikerül előmozdítani a mezőgazdaság, a vidék talpra állását, az egészségügy talpra állítását; reméltük, hogy most talán ennek a találkozónak az eredményeként megértésre talál néhány korábban elutasított javaslatunk, hogy például a költségvetés többletbevételeiből hogyan lehetne az emberek sorsán könnyíteni.

Azt kell mondanom, ugyanúgy csalódtunk, mint 1998 kora őszén, hiszen akárcsak akkor, a Fidesz most is csak a számára fontos kérdésekről kíván tárgyalni. Nyitott kapukat dönget a Fidesz, amikor arról beszél, hogy a kétharmados törvényeket az uniós csatlakozás érdekében támogassuk, hiszen megmondtuk, hogy ezt támogatni fogjuk, erről nem kell hathetenként újra beszélni.

A tanulság, tisztelt Ház: a Fidesz tárgyalási készsége nem nekünk, hanem a közvéleménynek szólt, egyetlen célja az volt, hogy jobb képet mutasson magáról, mint amilyen ez a párt a valóságban. Számunkra a tanulság: nem a tárgyalóasztalnál kell elérnünk, hogy az emberek kétharmadának sorsa jobbra forduljon, hanem a jövő évi választásokon, ahol le kell váltanunk az Orbán-Torgyánkoalíciót. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jöjjön Nagy Sándor!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)