DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Nagyívű, az elmúlt éveket értékelő és a jövőbe mutató beszédet hallottunk, azt gondolom, hogy a legjobb közjogi hagyományoknak megfelelően; immár nem először, hiszen, hála Istennek, másodszor hangzik el ez az összegzés a Vigadó-beli országértékelő beszédet követően.

 

 

(14.50)

 

Nem baj, ahogy a rómaiak mondták: repetitio est mater studiorum. Ezért is meglepő számomra, hogy egy ilyen mélységeket és távlatokat nyújtó beszédet követően az első ellenzéki hozzászóló máris személyeskedő megjegyzéseket tesz, és nem a beszéd értékelésével vagy az abban nyitott távlatokkal foglalkozik (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ennyit tud az SZDSZ.), hanem azonnal megtámadja azt a célpontot, akire már elvbarátai hetek, hónapok óta folyamatosan lőnek, a párt elnökét, a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert. Úgy gondolom, hogy ehhez a Házhoz, az elhangzott beszédhez ilyen hozzászólások, személyes jellegű megjegyzések nem illenek.

Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy az elmúlt két év értékelésével és azokkal a távlatokkal, amelyekkel foglalkozott a miniszterelnök úr, teljes mértékig egyetértek. Azt gondolom, ez így helyes, hiszen ha valamiről lehet mondani, hogy közös munka volt, ez az volt, hiszen ne feledje el senki: a nyugodt kormányzás alapja az a biztos háttér, amely ön és a kormánya mögött ül, vagyis az önök mögött ülő koalíciós képviselők, akik biztosítani tudják ezt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Nem hallgathatom el, és megkerülhetetlen kérdés, hogy pártunk életében az elmúlt hetekben, napokban ismert események miatt bekövetkezett elkerülhetetlen változások (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) nyilván valamennyiünkben nyomot hagytak. A változások egyébként nemcsak a pártok, szervezetek, de az emberek életében is okozhatnak adott esetben traumát. Viszont a változások mindig arra késztetik az embereket, hogy mélyedjenek el magukban, vessenek számot önmagukkal, a hogyan tovább kérdését vessék fel, s azt is, hogy merre vezet a legjobb út.

Azt hiszem, kellenek ilyen helyzetekben biztos pontok; biztos pontok, útjelzők. Számunkra, a Független Kisgazdapárt és frakciója számára nem először mondom, hogy ezek a biztos pontok és útjelzők egyrészt a minket ide küldő párt eszmeisége, másrészt a koalíció. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A választók!) Többen, többször megjósolták már önök közül az elmúlt hetekben, napokban, hogy a Független Kisgazdapárt szavát fogja szegni, a Független Kisgazdapárt ki fog hátrálni a koalíció mögül.

Hölgyeim és Uraim! Itt vagyunk, és maradunk! (Taps a kormánypárti padsorokban.) De hogyan tovább? És merre vezet a legjobbnak tűnő út? Azt gondolom, hogy a Független Kisgazdapárt közel százéves történelme, eszmeisége és az a program, amellyel bennünket ideküldtek, e programnak a megvalósítása lehet biztos záloga annak, hogy jó irányba haladunk. Célunk a kormányprogrammal egyezően a vidék, a vidéki ember, a vidéki lakosság támogatása, helyzetbe hozása, a paraszti bázis erősítése, még ha ez a szó az ellenzéki képviselők számára nem is túl kedves.

Milyen eredményeink voltak? Hiszen voltak, és azt gondolom, hogy lehetne napestig sorolni. Ha csak az elmúlt évről beszélünk, láthatjuk, hogy a kormány, a Független Kisgazdapárt és annak frakciója támogatásával és előterjesztésében megvalósította az új szövetkezeti törvényt, a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, és végre alkalmat adott a vidéki gazdálkodó embereknek is arra, hogy valamerre elinduljanak előre a gazdagodás, a gyarapodás felé. Azok a sokat támadott, az FVM által folytatott diplomáciai erőfeszítések is (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) meggyőződésünk szerint eredményesek voltak, hiszen valamennyi mutató ezt tulajdonképpen visszaigazolja.

Hölgyeim és Uraim! Azonban a Független Kisgazdapárt 1930 óta polgári párt is, és megőrzendő, fontos polgári értékrendje van. Úgy a polgárság, mint a vidéki magyar lakosság érdeke a tiszta és átlátható közélet (Derültség és szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amelynek elkötelezett hívei vagyunk és leszünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!)

Végezetül: a Független Kisgazdapárt az elmúlt évszázadban, azt gondolom, a demokratikus közélet megteremtéséért sokat tett. Biztos vagyok benne, hogy ebben az évezredben is hasonlóképpen dolgozunk, mint elődeink: eredményeket fogunk elérni.

Köszönöm még egyszer, miniszterelnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)