DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr beszédének elején, majd a végén nagyon emelkedett hangon szólt az összefogás szükségességéről, az együttműködés hasznairól és fontosságáról. Emelkedett gondolatok hangzottak el, amelyekkel, úgy gondolom, itt mi, ellenzéki oldalon, szabad demokraták, egyetértünk. De szeretném megkérdezni a miniszterelnök urat, hogy vajon konzultált-e az ön pártelnökével, Kövér László úrral beszédének megírása során (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), hiszen két nappal ezelőtt egészen más hangok hallatszottak az ön pártjának elnöke részéről az összefogásról, az ellenzék szerepéről.
Ön már többször beszélt arról, hogy fontos lenne összefogni. Beszélt konszolidációról, beszélt integrációs összefogásról, és rendre az ön pártelnöke elmondta beszédeit a nyüvekről és férgekről, arról az ellenzékről, amely több kárt okozott ennek az országnak, mint az árvíz, a belvíz és a koszovói konfliktus együttvéve, és most pedig elmondta, hogy szellemi hajléktalanokról van szó, elmondta, hogy ártanak az országnak, rossz képét keltik az országnak. (Dr. Kosztolányi Dénes tapsol.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sajnos az ön szavainak hitelét az ön pártelnöke elvette, lejáratta mindazt, amit ön akar, ha valóban és őszintén akarja; ennek ma már nincs súlya és nincs hitele. Itt már csak a tetteknek lenne hitele, ennek megvan a tere és a lehetősége; megvan a lehetősége annak, hogy néhány fontos kérdésben, ideértve a parlamenti ülésezési rend helyreállítását, ideértve a vizsgálóbizottságok felállítását, ideértve számos kérdést, önök valódi tanúságát tegyék annak, hogy együtt akarnak működni, mert idáig semmiféle valóságos jelét nem tapasztaltuk az együttműködésnek, ezekből a szép szavakból pedig már, azt hiszem, mindannyiunknak így, önmagában elege van.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön nagyon sok mindenről beszélt, de sajnos nagyon keveset beszélt arról, amiről mindenki beszél ma ebben az országban, és ami mindenki számára a legfontosabb. Nem beszélt arról, hogy ez a kormány mit kíván tenni a közélet tisztaságáért, a korrupció elleni fellépésért. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ennek az országnak az egyik legsúlyosabb problémája, de szeretném hozzátenni, ennek a kormánynak is a legsúlyosabb problémája a korrupció. Hosszan sorolhatnám azokat az ügyeket, amelyek ebbe a tárgykörbe tartoznak, akár kormányzati összefüggésekben is, a Környezetgazdálkodási Intézetben tapasztalt visszaélésektől kezdve az Agrárinnovációs Kht.-ig, és sorolhatnám például a közbeszerzés nélküli autópálya-építés ügyét (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), amelyet az európai uniós országjelentés hozott összefüggésbe a korrupcióval; ezt nem én állítom, hanem ők jelzik, hogy ez ilyen veszélyt tartalmaz. Minderről az ön beszédében sajnos nem volt szó. Pedig az ország népe azt várta volna öntől, az ország miniszterelnökétől, hogy kemény kézzel és határozottan fog fellépni a korrupció jelensége ellen, nem elsősorban azért, mert a művelt világ ezt várja tőlünk, hanem azért, mert a magyar állampolgárok ezt várják öntől, tisztelt miniszterelnök úr.
Az ön Vigadóban elmondott beszéde előtt Demszky Gábor tíz fontos kérdést tett fel önnek, illetve fogalmazott meg. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Ezekre a kérdésekre sem a Vigadóban elmondott beszédében, sem itt nem adott választ, miniszterelnök úr. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Az ön hallgatása beszédes. Ha nem érkezik válasz, az is válasz. Azt jelenti, hogy a kormánynak ezekre a problémákra nincs válasza. Egyértelműen jelzi az ön beszéde, hogy ebben az országban a hátralévő másfél évben már nem lesz adócsökkentés, tisztelt miniszterelnök úr, bár önök, amikor kormányra léptek, nagyszabású, nagyarányú adócsökkentést ígértek. Egyértelműen jelzi az ön beszéde, hogy nem lesz egészségügyi reform. Ön ugyan beszél egy népegészségügyi offenzíváról, én ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az én megítélésem szerint a magyar egészségügy nem offenzívára, nem hadjáratokra szorul rá, hanem átfogó reformra, erre van szükség; sajnos az ön beszédéből ezt nem hallottuk ki.
Nem beszélt arról, hogy egészen idáig, két és fél év alatt egy méter autópálya nem épült ebben az országban. Nem tudjuk, hogy mennyi fog épülni a ciklus végére, de idáig egyetlenegy métert nem adták át. Tudjuk jól, hogy az ország fejlődésének elengedhetetlen része az infrastruktúra fejlesztése. Nem beszélt arról, hogy mi lesz az agrárreformmal. Azt hiszem, nem kell meggyőznöm sem önt, sem tisztelt képviselőtársaimat a kormánypárti és az ellenzéki képviselők közül, hogy mély válságban van a magyar mezőgazdaság. Ezekre a kérdésekre reflektálni kell. Nem beszélt arról, hogy történni fog-e valami a közeljövőben a társadalmi és a területi egyenlőtlenségek felszámolására vagy kiegyenlítésére, történni fog bármi is a nemek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítésére vagy az életkori egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. Márpedig ezek fontos problémák, miniszterelnök úr, az ország népét ezek a kérdések érdeklik.
Ezek után joggal érezhetjük úgy, hogy bár az ország nagy utat tett meg, nagyon sokat fejlődött az elmúlt tíz évben és azon belül az elmúlt két és fél évben, ez a magyar társadalom teljesítménye volt. Erre a magyar társadalom tagjai joggal lehetnek büszkék; de sajnos nincs semmi okuk arra, hogy a kormányukra büszkék legyenek, és azt hiszem, ez nagyon elszomorító.
És végezetül, miniszterelnök úr, hadd említsem meg azt, amiről szintén nagyon sokan beszélnek, hiszen az elmúlt napok eseményeiről van szó. Torgyán József lemondott posztjáról, de egy káoszt hagyott maga mögött. Káoszt hagyott maga mögött, tönkretette a magyar mezőgazdaságot, talán soha ilyen nehéz helyzetben az agrárgazdaság nem volt. Ezért a káoszért nem csupán őt terheli a felelősség, hanem azt a kormányt, amelyik eltűrte, sőt támogatta őt ezekben a törekvéseiben. Én emlékszem arra, tisztelt miniszterelnök úr, hogy alig két hónappal ezelőtt ön egy szerda reggeli rádióinterjújában azt mondta, hogy alapvetően elégedett Torgyán József tevékenységével; nem tudom, fenntartja-e még ezt az álláspontját. Ezért a felelősséget vállalnia kell. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Jöjjön vissza a Kuncze!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor azt halljuk, hogy a Kisgazdapárt Gyimóthy Géza alelnök urat jelöli a posztra, akkor világos üzenetet küld a magyar agrártársadalomnak. Azt üzeni ezzel, hogy nem fog változni semmi, minden marad úgy, ahogy most van. Én nem hiszem, hogy lehetne ennél elszomorítóbb üzenetet küldeni ennek a társadalomnak.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi azt szeretnénk, ha az országnak olyan miniszterelnöke lenne, aki az ország fontos kérdéseiről itt és elsősorban itt, a parlamentben beszélne, és valóban a fontos kérdésekről beszélne.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Előző Következő