ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket a mai napon, amely egyben az új évezred első parlamenti ülésnapja is. Úgy érzem, úgy illendő, hogy az új évezred első ülésén megbecsüléssel és kegyelettel megemlékezzünk azokról, akik a történelmünk folyamán küzdöttek a magyar nemzet függetlenségéért, népünk szabadságáért, nyelvünk megőrzéséért és a keresztény értékek érvényesüléséért; nélkülük ma nem lenne Magyarország, nélkülük ma nem tarthatnánk itt, a magyar polgárok akaratából az új évezred első ülését. Annak, hogy most mindannyian itt vagyunk... (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) Az a tény, hogy most mindannyian itt vagyunk, ez mindannyiunk, egykoriak és maiak közös sikere, és fényesen bizonyítja azt, hogy felesleges ember még nem született, mindenkire szükség volt, hogy idáig eljussunk, és mindenkire szükség van, hogy továbbléphessünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miközben erre a mai rövid felszólalásra készültem, átszaladtam, végigfutottam a mögöttünk hagyott esztendő parlamenti teljesítményeiről szóló beszámolókat. Azokban - mint ahogy, gondolom, önök is olvasták - magam is azt találtam, hogy a Magyar Országgyűlés az elmúlt esztendőben 80 érdemi döntést hozott, és ebből 45-öt kétharmadnyi támogatással alkotott meg. Ez azt mutatja, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy szemben a szócsaták hevessége kialakította képpel (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), szemben a nyilvánvalóan felhevült testtel elmondott parlamenti hozzászólásokkal (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) a valóság az, hogy a legtöbb döntésben, a meghozott döntések több mint felében (Csige József közbeszól.) valójában a tisztelt Ház képviselői között széles egyetértés volt. Ez számomra azt mutatja, hogy sok olyan kérdés van, amelyben, ha beszélünk egymással, amelyben, ha aprólékosan egyeztetjük az elgondolásainkat, akkor a közöttünk meglévő, nem elhanyagolható különbségek ellenére is egyetérthetünk, és ha egyetértünk, akkor akár össze is foghatunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán emlékeznek rá, hogy korábban, minden év elején megpróbáltam néhány pontban - volt, amikor 40 pontban, volt, amikor 37 pontban - összefoglalni az előttünk álló évad feladatait. Úgy érzem azonban, most, hogy átléptük az új évezred küszöbét, erre már nincsen szükség. Hiszen, úgy érzem, talán most már egyre több képviselő előtt, de ami talán - remélem, nem veszik sértésnek - még ennél is fontosabb, egyre több választópolgár előtt kezdenek kibontakozni annak a világnak a körvonalai, amelyben a következő tíz-egynéhány esztendőnket, reményeink szerint, békében és egészségben leélhetjük.

Ma már kezd kibontakozni annak az új rendszernek a képe, amelynek érdekében tíz esztendővel ezelőtt mindannyian együtt és közösen belevágtunk abba, amit rendszerváltoztatási kísérletnek szokás nevezni. Ma már láthatjuk, tisztelt hölgyeim és uraim - az elmúlt két és fél év nem sok kétséget hagyott efelől -, hogy a következő évtizedek Magyarországon a családok köré fognak épülni, az új rendszer, amelyben élni fogunk, a családok köré épül, és olyan pillérek támasztják majd alá, mint a munka, a tanulás és a rend.

 

(14.20)

 

Minden esélyünk megvan arra, hogy az örvendetesen erősödő összetartozás-érzés, talán megkockáztathatom, az erősödő nemzeti összetartozás érzése tartja majd össze ezeket a pilléreket és őrzi meg ezt a szegletkövet.

Ha megengedik, én mondandómat is eszerint szeretném önök elé tárni. Emlékezzünk vissza, hogy két és fél esztendővel ezelőtt, amikor a polgári kormány megalakult, arra kaptunk felhatalmazást a polgároktól, hogy építsük fel az akkor sajnálatos módon már nem létezett, építsük újra az akkorra már megszűnt családtámogatási rendszert. Önök is emlékezhetnek rá, hogy több lépésben, kellő óvatossággal, de erős elhatározással két és fél esztendő alatt ez a családtámogatási rendszer már biztos lábakon áll, és teljes egészében kibontakozott.

Csak korlátozott számháborúba szeretnék bocsátkozni - ha megengedik, majd a viszontválaszok során. Ezért most csak annyit mondanék, hogy a családok nettó jövedelme az elkészült összegzések szerint az elmúlt esztendőben - tehát a családok nettó jövedelme - átlagosan 14-15 százalékkal nőtt, és ezen belül is kiugró volt a három vagy több gyermeket nevelő családok jövedelme, ahol mintegy 40 százalékos keresetnövekedést lehetett rögzíteni. Ez így is van rendjén, mert úgy igazságos a világ, ha azok keresnek a legtöbbet, akik a legtöbbet is vállalják, márpedig aki három vagy több gyermeket nevel és mellette dolgozik, bizonyára ő vállalja a legtöbbet.

De nemcsak a háromgyermekesek esetében sikerült segítséget és támogatást nyújtani. Szeretném is megköszönni a képviselőknek, akik az igen szavazataikat adták a családtámogatási rendszerhez, hanem az egy- és kétgyermekesek esetében is érzékelhető változás következett be. Nagyon bízom abban, hogy az önök által meghozott költségvetési döntések 2001-ben ezt a változást még érezhetőbbé teszik. Szeretném megismételni: a továbbiakban is azt kérem a tisztelt Háztól, hogy azon az ösvényen haladjunk a családtámogatási rendszerek ügyében, ahogy eddig tettük, vagyis minden családnak olyan segítséget nyújtsunk, amire szüksége van. A családok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni. Talán már itt is elmondtam - engedjék meg, hogy megismételjem -, vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben egy, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak, hogy ha még több gyermeket vállalnak, akkor ezt az életszínvonalat elveszítik. Ezeket a szülőket abban kell segíteni, hogy egy-egy újabb gyermek vállalása ne járjon az életszínvonal csökkentésével. Miután ezek a szülők általában dolgoznak, ezért ha adókedvezményt adunk a számukra, különösen ahogyan most tettük 2001-ben, hogy jelentősen növeljük az egy-két, de különösen a három vagy több gyermeket nevelők adókedvezményét, akkor ezek a családok, ha dolgoznak, nem fogják elveszíteni azt az életszínvonalat több gyermek mellett sem, amiért az elmúlt tíz évben keményen megdolgoztak.

Vannak olyan családok, tisztelt hölgyeim és uraim, ahol nem az a baj, hogy nem születik meg a gyermek, hanem az, hogy a szülők nem tudják őket tisztességesen felnevelni, nem tudják rendesen iskolába járatni, mert a szülőknek, ha akarják is, csak nehezen akad munka. Ezeket a családokat abban kell segíteni, hogy a szülők dolgozhassanak, munkához juthassanak, ha kell, közmunkát kell a számukra szervezni, és így lehet az oda megszületett gyermekeket tisztességesebb élethez segíteni. Ezért továbbra is szükségesnek érzem, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény rendszerét is fenntartsuk, a családi pótlékot is mindenkinek folyósítsuk, és remélem, majd az év első felének végén érkező adatok igazolják azt, hogy a kiegészítő családi pótlék, amely egyébként gyermekenként 4 ezer forint a családi pótlék felett - tehát a kiegészítő családi pótlék, amely gyermekenként 4 ezer forint havonta a családi pótlék fölött -, ezeknek a családoknak, a szegényebb családoknak is segítséget nyújt. Másfél év eredményei alapján most már mondhatom önöknek, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt a családok 80-85 százaléka tudja igénybe venni. Tehát ez a támogatási forma a családtámogatási rendszer gerince.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családok érdekében kellett megindítanunk egy új otthonteremtési támogatási rendszert is. Kérek mindenkit, emlékezzenek vissza arra, hogy milyen sokan voltak, voltunk Magyarországon, akik néhány évvel ezelőtt is, amikor arról hallottak, hogy valahogyan meg kellene mozdítani a lakáspiacot, valahogy segíteni kellene az embereknek, hogy lakáshoz jussanak, inkább csak legyintettek, legyintettünk, és azt mondtuk, hogy ilyen nagy fába nemigen vágja senki a fejszéjét, ezt szinte lehetetlen megoldani. Mégis az összefogás meghozta az eredményét. Nézzük meg: az elmúlt esztendőben a kormányzat, a bankok, az építőipari vállalkozások és az önkormányzatok összekapaszkodtak, és így közösen együtt sikerült megalkotnunk egy olyan otthontámogatási rendszert, amely kibillentette az eddigi bénult állapotából a lakáspiacot, és bizakodásra okot adó folyamatokat indított el. Például tíz esztendő után ismét épültek állami támogatással szociális bérlakások. Az elmúlt esztendőben 2500 ilyen szociális bérlakás építése kezdődött meg, és ezek közül az első néhány tucatot Zalaegerszegen már az új, boldog bérlőknek át is adhattuk.

Hasonlóképpen biztatónak gondolom azt, hogy az építési engedélyek száma az elmúlt esztendőben 38 százalékkal nőtt. Azt mondják a hozzáértők, hogy amíg egy építési engedélyből lakás lesz, otthonná válik, szükség van 22-23 hónapra. Ha az elmúlt évben bekövetkezett engedélynövekedési számokat ezzel összevetem, úgy érzem, hogy 2001-ben és 2002-ben szép eredményeket várhatunk a lakásépítés, otthonteremtés területén is. Az építőipar teljesítménye egyébként ennek megfelelően már 9 százalékkal nőtt az elmúlt évben, és érdekes adat talán az, hogy 2000. novemberében - a legutóbb közzétett adatok között találhatják meg önök is ezt, tehát 2000 novemberében - az elmúlt év hasonló hónapjához képest 58 százalékkal nagyobb értékű otthon-, ház- és lakásépítési szerződést kötöttek az erre a célra szakosodott vállalatok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint mondottam, annak az új rendszernek, amelyben szeretnénk az életünket eltölteni, egyik fontos pillére a munka. A kormánykoalíció soraiban mindig egyetértés volt abban, remélem, hogy az ellenzék is osztozik ebben a véleményben, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy tisztességes munkáért tisztességes bért lehessen fizetni. Ez ügyben még nagyon sokat kell tennünk, még egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Persze, az első lépést azért megtettük, mert a minimálbért sikerült jelentős mértékben felemelni, január 1-jétől ez már 40 ezer forint. Sajnos, azt is el kell mondanom önöknek, hogy ez még messze van az európai minimálbérek átlagától. Sőt, azt is el kell hogy mondjam önöknek, az Európai Unióhoz tartozó legkisebb minimálbért fizető ország minimálbérének is éppen csak a felét, vagy talán még annyit sem tesz ki a most megemelt magyar minimálbér.

De önök is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nemcsak a tisztességes munkáért tisztességes bér elve és meggyőződése vezetett bennünket, hiszen önök is tudják azt, hogy az elmúlt esztendőkben a magyar gazdaság egyik jelentős problémája az volt, hogy segélyből, leginkább munkanélküli-segélyből lényegében ugyanakkora jövedelemhez lehetett jutni, mint a minimálbéren elvégzett tisztességes nyolcórai munkáért. A meggyőződésem az, hogy egy ország sohasem lesz képes megerősödni, sohasem kerülnek helyre a dolgok, ha a megbecsülésre érdemes értékek nem foglalhatják el a helyüket, ha segélyből éppúgy meg lehet élni, mint nyolcórai tisztességes munka minimálbéréből. Ezért a segély és a minimálbér értékét el kellett szakítani egymástól, és a munka értékét a segély értéke fölé kellett emelni. Nagyon bízom abban, hogy ez a döntés nemcsak az életszínvonalban, hanem a gondolkodásmódban is jelentős változásokat hoz majd a magyar társadalomban.

Talán részben ennek is tudható be, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon, ha az Európai Unió által alkalmazott mérési módszereket alkalmazzuk, akkor azt mondhatjuk, hogy 6 százalékra esett vissza a munkanélküliség, az Európai Unióban ez 8,1 százalék, de itt sem lehetünk elégedettek, mert a kormány ennél nagyobb ívű célokat tűzött ki maga elé, azt szeretnénk, ha Magyarországon megvalósulhatna a teljes foglalkoztatottság. Ez azt jelenti, hogy 3-3,5-4 százalékos munkanélküliségi szintre kellene visszalépnünk. Ez lényegében már azt jelenti, hogy aki munkaképes és akar dolgozni, az munkához is jut.

Engedjék meg nekem azt, hogy megosszam az egyik sejtelmemet önökkel, amely talán a következő egy-két esztendőben már sejtésből bizonyossággá is válhat. Ha a magyar gazdaság növekedési üteme továbbra is 5 százalék fölött marad, amire jó esélyünk van, és a munkanélküliek aránya úgy alakul, ahogyan az előbb elmondtam, akkor Magyarország két-három éven belül azzal a gonddal néz szembe - és ez súlyos gond lesz -, hogy egyszerűen elfogy a munkáskéz Magyarországon.

 

 

(14.30)

 

Arra szeretném önöket kérni, hogy amikor majd a státustörvényt vitatja a tisztelt Ház, akkor ezt a megközelítési módot, gondolatot is vegyék figyelembe döntésük meghozatalakor.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaságban 1990 óta görgetünk magunk előtt egy megválaszolatlan kérdést, és próbálunk agrártámogatási rendszereket, agrárpolitikákat egy tisztázatlan helyzethez igazítva kidolgozni. Nem csoda, ha ez csak részlegesen sikerülhetett. A magyar mezőgazdaságban a legfontosabb kérdés nem dőlt el: kié lesz a föld? A polgári kormány egy kérdést már eldöntött, hiszen kimondta, hogy külföldiek Magyarországon termőföldet nem vásárolhatnak, tehát a föld a magyaroké lesz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) De ez a könnyebben megválaszolható kérdés, ehhez nem kell nagyon okosnak lenni; ehhez az is elegendő, ha az ember azt érzi, amit ilyenkor éreznie kell (Derültség az SZDSZ padsoraiból.), és akkor jó döntést hoz.

Az igazán nehéz kérdés az, hogy Magyarországon belül kik foglalkozhatnak főállásban mezőgazdasággal, kik kaphatnak mezőgazdasági támogatást, mennyi földtulajdon lehet a kezükben és kiknek. Ezek azok a kérdések, tisztelt hölgyeim és uraim, amelyeket ebben a formában, egyenesen nem tettünk fel, és nem is sikerült megválaszolnunk. Jó úton haladunk abban, hogy a Ház elé tudjuk terjeszteni azokat a javaslatainkat, amelyek ezt a kérdést végre rendezik. Nem akarom megelőlegezni azt a vitát, csak jelezni szeretném, hogy a kormány egy gazdapárti javaslatot fog benyújtani, egy olyan javaslatot, amely arra a kérdésre, hogy kié legyen a föld, azt a választ adja, hogy a főállásban mezőgazdasággal foglalkozó családoké, családi vállalkozásoké lehessen a föld. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Tavaly februárban ugyanezt...)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy illendő, hogy azt is érzékeltessem önökkel, hogy ebben az esztendőben szeretnénk az egészségügy átalakításának egy újabb lökést adni. Az egészségügy átalakításának első lépése az lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az új miniszter úr által előterjesztett népegészségügyi offenzívát a kormány néhány elemében már megvitatta, néhány további elemét majd megvitatja, és azt átfogó módon be is mutatjuk majd a tisztelt Háznak. Azt szeretnénk, ha ezzel a népegészségügyi offenzívával sikerülne a magyar emberek egészségi állapotát, különösen a gyermekek egészségi állapotát érezhető mértékben javítani. Úgy érzem, a miniszteri székben az elmúlt esztendő végén történt váltás elegendő közbizalmat eredményezett ahhoz, hogy ezt a munkát, amely nehéz, bonyolult, szakmai és intellektuális kihívást is jelent, mégis sikeresen végezhessük el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A napokban egy stockholmi újságban egy üzletember, aki egyébként magasan képzett közép-európai munkaerő alkalmazásáról gondoskodik, azt nyilatkozta, hogy a magyar oktatás színvonalasabb a nyugat-európainál, ezért további magyar kutatók alkalmazását tervezik. Úgy érzem, ez jó hír nekünk. Mint mindannyian tudjuk, az oktatás színvonalához két dologra van szükség: jó pedagógusokra - köszönet a munkájukért, hogy nemcsak idehaza, hanem külföldön is ilyen a vélemény az ő tevékenységükről -, valamint jó diákok kellenek.

Úgy látom, az utóbbi is rendben lesz, hiszen a kormánynak sikerült egy olyan döntést hoznia, hogy 2001 szeptemberében 55 ezer új elsőéves hallgató kezdheti meg a tanulmányait a magyar felsőoktatási intézményekben. És ha sikerül az eltervezett munkát az általunk elgondolt ütemben elvégezni, akkor 2001 szeptemberében bevezethetjük azt a diákhitelrendszert, amely reményeink szerint nagy segítséget nyújt a diákok számára abban, hogy a szegény sorsú diákok is eljuthassanak a főiskolákra és az egyetemekre, illetve ha oda eljutottak, akkor erejük nagy részét inkább a tanulásra fordíthassák.

Készítettünk is egy felmérést az ügyben, hogyan fogadják a diákok ezt a lehetőséget. Azt tudom önöknek mondani, hogy több mint kétezer diák körében készült a felmérés, és egyértelműen azt mondták, hogy igénybe kívánják venni ezt a lehetőséget; több mint 84 százalékuk pedig azt mondta, hogy számukra jelentős segítséget jelent majd ez a megoldás. Ha ezt a diákhitelrendszert sikerül bevezetni, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor valóságos esélyt kapunk arra, hogy 2010-re a korosztály 50 százaléka - szemben a mai 35 százalékkal - a középiskolai tanulmányai után még egy magasabb szintű iskolát elvégezhessen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Család, munka, tanulás és rend - mondtam az elején. Ezért, ha megengedik, a közbiztonság helyzetéről is mondanék néhány szót, s a terveink felől is megosztanám önökkel néhány gondolatomat. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy akivel szemben bűncselekményt követnek el, annak a számára a bűncselekmények száma 100 százalék. Az egyéni sérelmeken s az egyéneket ért jogszerűtlen hátrányokon túl mégis érdemes a nagy adatokra is figyelmet fordítanunk. Szeretném önöknek elmondani, hogy a megelőző év bűncselekményeinek mintegy 600 ezres száma a 2000. év végére 450 ezerre csökkent. Ez olyan nagy szám, hogy ha feltételezem, hogy van benne némi statisztikai hiba, ha feltételezem, hogy néhány bűncselekménytípus is gyakrabban jelenik meg, ez még akkor is olyan óriási szám, amiért mindannyian köszönettel tartozunk a magyar rendőrség vezetőinek és munkatársainak, beleértve az utolsó, az utcán szolgálatot teljesítő rendőr közlegényt is. Ezúton is szeretném a munkájukat megköszönni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Azt hiszem, mindannyiunk örömére szolgálhat, hogy az élet értéke láthatóan nemcsak annak kapcsán nőtt meg, hogy csökkent az abortuszok száma és egyre több gyermek születik Magyarországon, hanem annak kapcsán is, hogy az élet elleni bűncselekmények száma is csökkent, méghozzá egyetlen esztendő alatt egyötödével. Ezt szintén biztató változásnak foghatjuk fel.

A személygépkocsi-lopások száma egyharmaddal csökkent, és az elmúlt esztendőben a lakásbetöréseké is 13 százalékkal csökkent, miközben egyes bűncselekményfajták száma természetesen nőtt. Összességében azonban úgy érzem, hogy jó úton járunk, ez az az irány, amit a rendőrség munkájának átalakításakor követnünk kell. Ha ehhez hozzáteszem azt is, hogy a szervezett bűnözéssel szemben komoly sikereket mutathattunk fel az elmúlt esztendőben, és sikerült megalkotnunk a maffiaellenes központ létrehozásáról szóló jogszabályokat is, akkor Magyarországot talán Európa egyik, a szervezett bűnözéstől legkevésbé fertőzött országává tehetjük az előttünk álló esztendőkben.

2001-ben jó néhány törvényt várunk a Belügyminisztériumtól: várjuk, hogy beterjessze a köztisztviselői törvény módosítását, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényt, a lőfegyverek, lőszerek és lőterek használatáról szóló törvényt egyaránt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani, a 2000. esztendőben megtanulhattuk, hogy ha a szükség úgy hozza, hazánkban a széles összefogás megteremthető. Emlékezzenek rá, az évezred legnagyobb árvizét kaptuk a nyakunkba a mögöttünk hagyott esztendő során, mégis egyetlen emberélet elvesztése nélkül s az anyagi károkat a lehető legkisebbre csökkentve sikerült túlvergődnünk ezen a nehéz időszakon. Ez csak azért volt lehetséges, mert amikor kellett, a magyar emberek képesek voltak összefogni. Szeretném, ha ezt az összefogást, ezt a gondolkodásmódot és ezt a szellemiséget át tudnánk menteni ide, a parlament széksoraiba is. Szeretném, ha a státustörvény megalkotásakor, amely immáron a Kárpát-medencei összefogás talán legfontosabb jogszabálya lesz, szintén sikerülne elnyernünk szinte minden képviselőtársunk támogatását.

És hasonlóképpen szeretném kérni önöket arra, hogy az összefogást a státustörvényen túl, vagyis a Kárpát-medencei összefüggésen túl európai kitekintésben is gyakorolja a tisztelt Ház minden képviselője, hiszen önök is tudják, hogy az elmúlt év végén, a kétéves költségvetés megalkotásával megadtuk az esélyt Magyarországnak arra, hogy a tisztelt Ház a 2001. esztendőben az európai uniós csatlakozáshoz szükséges összes jogi munkát hiánytalanul elvégezhesse. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk, együttműködésre van szükség ellenzék és kormánypárt, sőt minden képviselőtársam között. Arra szeretném önöket nagy tisztelettel kérni, hogy ezt az összefogást mutassák itt meg.

Ezt talán annál inkább is kérhetem, mert bizonyára tudják, mi rendszeresen nyomon követjük, hogy miképpen gondolkodnak rólunk külföldön más államok polgárai.

(14.40)

 

És a legutóbbi felmérésekből, amelyeket Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában végeztettünk el, az derült ki, hogy ők úgy látják, a magyarok legerősebb tulajdonsága az összetartás és az összefogás. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Próbáljuk meg, hátha mégis inkább nekik van igazuk!

Én arra szeretném önöket kérni, hogy a választási kampányt megelőző utolsó olyan esztendőben, amikor mindannyian talán még nem az utána következő megpróbáltatásra, erőfelmérésre, hanem sokkal inkább az ország mindennapi gondjaira összpontosíthatjuk a figyelmünket, ezt az esztendőt használjuk ki jól. Használjuk ki arra, hogy a magyar gazdaság teljesítményét továbbra is segítsük az évi 5 százalékos növekedési ütem felett tartani; használjuk ki arra, hogy a munkanélküliség tovább csökkenjen Magyarországon; használjuk ki arra, hogy az iskolába járó gyermekek száma nőjön; használjuk ki arra, hogy a köztisztviselők és a közalkalmazottak bére, úgy, ahogy a költségvetésben szerepel, valóban növekedhessen; használjuk ki arra, hogy az a remény és bizalom, amellyel a jövő felé fordulnak - minden rendelkezésünkre álló hír, információ és személyes tapasztalat szerint - a magyar emberek, ez megmaradjon és tovább emelhesse Magyarországot felfelé.

Arra szeretném kérni tehát az ellenzéki képviselőket, a parlament tisztségviselőit és a kormánypárti honatyákat és képviselő asszonyokat is, hogy a kormány által elhatározott jogalkotási program végrehajtásához a szükséges segítséget legyenek kedvesek és adják meg a számunkra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)