DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a kérdésre elég egyszerű lehet választ adni: nem. Nagyon örülnék, ha a kormányzati választ így kapnánk meg, és kapnánk némi garanciát arra, hogy a következő időben az eddigi nagyon hiányos magatartását a kormány e téren kiegészíti.

Az elmúlt tíz év során jelentős változásokon ment keresztül az ország, ezt mindannyian megtapasztaltuk. Az első öt-hét év politikai stabilizációját követően '96-98 között megteremtődtek azokat a gazdasági lehetőségek, az a stabil alap, amire most már támaszkodva igazán Magyarországon a hosszú távú tervezés rendszere kialakítható.

 

 

(9.50)

 

Ezt nemcsak mi szeretnénk így, és nemcsak a nemzeti érdek kívánja így, mint ahogy már más képviselőtársam ezt említette, hanem bizonyos EU-kapcsolódási integrációs szándékaink is szinte kötelező jelleggel írják elő. Tudnunk kell azt, hogy hétéves tervezési ciklusok vannak az Európai Unióban, és bizony a strukturális és kohéziós alapok eléréséhez szükségünk van nekünk is olyan hétéves nemzeti fejlesztési tervre, amely összefogja nemcsak a gazdasági, nemcsak az ágazati, hanem a területi, társadalmi fejlődés fő célkitűzéseit is.

Ezzel kapcsolatban elég pesszimista jelentést kaptunk az Európai Unióból. Itt nagyon sok vita már erről elhangzott, de azért ezen a területen hadd emeljek ki néhány negatívumot, amelyet nagyon aggasztónak tartok, mi több, maga az országjelentés is ezzel a fogalommal írja, hogy aggodalomra ad okot, komoly aggodalomra ad okot adott esetben Magyarországon a regionális fejlesztési rendszer, a regionális tanácsok működésének a rendszere.

Az ellenzék az elmúlt évek folyamán nagyon sokszor kritizálta azokat az átalakulásokat, amelyek a módosított törvények hatására következtek be. Dornbach képviselőtársam hiányolta azokat a társadalmi, gazdasági elemzéseket, amelyek ezt megalapoznák, bizony hiányoztak hozzá, mi próbáltuk kiegészíteni, ez nem nyert elfogadást. Ez a bizonyos országjelentés egyébként leírja, hogy alapvető problémája például a nemzeti fejlesztési terv előkészületének, hogy a különböző vizsgálati és elemzési anyagokra nem támaszkodik a koncepció, elszakad tőle, magyarul, voluntarista módon alakulnak ki fejlesztési szándékok, nem a fejlődési folyamatok hatására.

Leírja a hiányos ágazati koordinációt, leírja, hogy rendkívül hiányos pénzeszközök állnak rendelkezésre az elmaradottság felszámolására, nevezetesen, az öt elmaradott megye mintegy 20 százalékával rendelkezik csak az ágazati fejlesztési eszközöknek. Leírja azt is, hogy jelentősen csökkent az önkormányzatok függetlensége a központi pénzügyi kormányzattól, mintegy 5 százalékára csökkent, és az összes területre eső pénzeszközök decentralizált része is 5 százalék alá csökken. Leírja azt, hogy felül kell vizsgálni a regionális lehatárolás teljes rendszerét. Miért fontos ez most számunkra, kérem? Azért, mert az elmúlt években nőtt a települések és kistérségek közötti fejlettségi különbség, kialakult egy új negatív területi szerkezet.

És ha most arra gondolunk, hogy a tsz-üzletrészek kiadása, vagy adott esetben az állami gazdaságok privatizációja milyen negatívan tudja befolyásolni még tovább a termelési kiesések a foglalkoztatás terén ezt a területi szerkezetet, akkor észrevehetjük, hogy adott esetben a Széchenyi-tervben megfogalmazott ötmilliárd forint regionális gazdaságfejlesztésre - öt, ami kevesebb annál, mint ha Budapesten egy irodaházat megépítenek most a Rákóczi úton -, amelyet szánnak erre, észrevehető, hogy mennyire hiányosak azok az eszközök, amelyek ezt a fejlesztést szolgálnák.

Ennél azonban egy sokkal nagyobb baj van, nevezetesen az, hogy ezen nemzeti fejlesztési terv előkészülete és a propagandaszinten megjelenő Széchenyi-terv között nincs összhang; nem én mondom, az EU-jelentés is ezt írja. Ennél még egy nagyobb baj van, nevezetesen az, hogy azt a szocialista párti javaslatot, amely azt kívánta volna, hogy a parlament az Országgyűlésről szóló alkotmányos kötelezettségnek, azaz a 19. § (3) bekezdés c) pontjában megírt kötelezettségnek, hogy a parlament fogadjon el társadalmi, gazdasági hosszú távú tervet, a mai napig a parlament nem tesz eleget, és az alkotmányügyi bizottság ezt a javaslatot demokrácia- és alkotmányellenesnek minősítette, azzal, hogy nem lehet megkötni a következő kormányok kezét egy ilyen hosszú távú tervezéssel.

Akkor kérdezem én, tisztelt kormány, hogy egy hét évre szóló terv, amely két választási cikluson megy keresztül, három kormányt fog érinteni minimum, milyen módon fog elfogadásra kerülni, milyen módon kerül bevonásra a készítésbe az az ellenzék, amely nélkül, úgy tudom, még egy parlament tud működni, de egy ország ellenzék nélkül viszont már nem tud működni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)