DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Keller képviselő úr azt mondta, hogy a koalíció az őáltala előterjesztett javaslatot leszavazta, ugyanakkor ugyanazt a javaslatot nyújtotta be. Ez véleményem szerint nem igaz, nem felel meg a valóságnak, de ha netán így lenne, akkor azt kérdezem meg Keller képviselő úrtól, hogy ha ugyanazt a javaslatot terjesztettük be, amit Keller képviselő úr, akkor miért nem tudják megszavazni. (Derültség és közbeszólás az MSZP padsoraiban.)
A másik dolog, hogy ennek a javaslatnak egy hibás pontja valóban volt, ezt az előterjesztő is említette, az ominózus 4. § (3) bekezdés, amely arról szól, hogy a múltra nézve a vagyonnyilatkozatokat vissza kell adni a képviselőknek. Mint mondottuk, Rubovszky képviselő úr módosító javaslatot terjesztett elő az előterjesztők egyetértésével arra, hogy ez a hibás megoldás maradjon el, ami annyit jelent, hogy a vagyonnyilatkozatok, amelyeket a múltban tettek, megőrzésre kerülnek, és bármikor vizsgálat tárgyává tehetők, például a vizsgálóbizottsági eljárás tárgyává. Rosszhiszemű tehát ez az érvelés; aki erről a módosító javaslatról tudomást nem véve érvel ebben a vitában, szerintem az nem vitatkozik, hanem vádaskodik és rágalmaz.
A harmadik dolog: erre a hibára mi magunktól rájöttünk, az is igaz, hogy ellenzéki képviselőtársaim is szóltak erről. Én azt szeretném megkérdezni, - tegyük fel, hogy nekünk talán eszünkbe sem jutott ez a hiba -, miért bűn az, ha a koalíció az ellenzék egy kritikáját elfogadja, magáévá teszi és módosító javaslatban előterjeszti. Miért kell ránk ezért haragudni, miért kell ezért méregbe gurulni, ahelyett, hogy azt mondanák, hogy nagyon köszönjük, hogy megfogadták a kritikánkat, ez ellenzéki siker, elhárult az akadály attól, hogy az évenkénti átvilágítási törvény megszülessék a vagyonnyilatkozatokról, s gyorsan, közösen fogadjuk el kétharmados többséggel?
Egyszerűen nem értem! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Előző Következő