DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két oka van annak, hogy a helyemen szeretnék maradni: az egyik az, hogy Horváth Balázs urat helyettesítem, akit váratlan betegsége akadályoz meg abban, hogy hozzászóljon mint előterjesztő is ebben a vitában; a másik pedig az, hogy én úgy gondolom, a Magyar Országgyűlés szónoki emelvénye ennél méltóbb tárgyalásokat kíván meg (Taps az MSZP soraiban.), ezért ezzel a mai nappal sajnos annak a botránypolitizálásnak egy újabb fejezetéhez értünk, amelyre itt mások utaltak.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum már hosszabb ideje mélységes aggodalommal szemléli azt a fajta, politikainak nem is nevezhető vitaáradatot, amely itt az Országgyűlés plenáris üléstermében zajlik, és elhatároztuk, hogy csak akkor veszünk ebben részt, ha valóban van értelme. Ezért nem vettünk részt a múlt héten sem abban a bizonyos vizsgálóbizottsági vitában, amellyel kapcsolatban én most itt, mivel nem tárgya a mai ülésünknek, semmit sem kívánok megjegyezni. Remélhetőleg - mivel az ügy oka mindkét esetben ugyanaz - hamarosan pontot tehetünk a végére.

Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, egy törvényjavaslatnak nem lehet okvetlenül az a hibája, hogy gyorsan születik meg; gyorsan is lehet nagyon jó javaslatokat előterjeszteni. Én sokkal nagyobb problémának tartanám azt, ha elnagyolt javaslatokat kellene itt bármilyen gyorsított eljárásban elfogadni.

Többször elmondtuk azt - és Horváth Balázs aláírása ezt jelenti az indítványon -, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy ha bármilyen okból, bármilyen okra is visszavezethetően, bármelyik képviselőtársunk ügye kapcsán felmerült ok miatt rá kell arra döbbennünk, hogy az egyébként általunk nem támogatott, 1997-ben meghozott törvény nem kifogástalan és nem megnyugtató, a Magyar Demokrata Fórum ezt a törekvést nem kívánja meggátolni, ebben részt kíván venni. Teljesen világos az - és azt hiszem, ebben mégiscsak egyetérthetünk, bár ellenzéki felszólalók próbálták ezt a megállapítást kisebbíteni -, hogy nem jó az 1997-es szabályozás, amely a képviselők jogállásáról szóló törvény módosítására vonatkozóan az úgynevezett vagyonnyilatkozatokra terjed ki.

 

(9.20)

 

Nem jó, mert láthatjuk, hogy nemcsak a mostani eset kapcsán, hanem általában a vagyonnyilatkozat hatálya, annak titkossága, annak hozzáférhetetlensége és minden ebből fakadó probléma a képviselők jogállásához - nyilván - megkövetelt átláthatóságot nélkülözi. Nem kívánok visszautalni az akkori vitákra, Hankó Faragó úr említette, hogy ennek a javaslatnak a megszületése szerinte helyes mederben és helyes körülmények között született.

Mi úgy látjuk, hogy nem így van, és hogy mennyire nem így van, két tényt szeretnék elmondani, bár nyilván ismerik. A mai nap reggeléig az egyébként két hete hozzáférhető vagyonnyilatkozatok másolatait a tisztelt képviselőtársaimnak nem egészen egyharmada vette át. Szeretném, ha mindenki elgondolkodna ezen a tényen: a 386 képviselőnek nem egészen egyharmada vette át. Nem tudom, ki mit csinált vele, de tény az, hogy ennél kevesebben hozták nyilvánosságra, holott ahogy hallottuk Hankó Faragó képviselő úrtól, ez két hete mindenkit megillet - szerinte azt megelőzően is, de most már biztosan.

A másik: néhány nappal ezelőtt egy nagy nézettségű kereskedelmi televízió adásában - talán önök is tapasztalták - a magyar közvélemény 4 százaléka hiszi el azt, hogy mindaz, amiről itt beszélünk, valós alapot tartalmaz. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a probléma, ide jutottunk ezzel a botránypolitizálással, és ez a legnagyobb szomorúságunk, a Magyar Demokrata Fórum legnagyobb problémája az egész üggyel kapcsolatban, hogy mindössze 4 százaléka tartja a képviselők által a törvény kötelező ereje szerint adandó bevallást hitelesnek. Ezen kellene változtatni, tisztelt képviselőtársaim.

A törvény még elfogadása esetén sem fogja azt a célt elérni, amit elvárunk tőle, de természetesen ez nem gátolhat meg bennünket abban, hogy jó törvényt alkossunk. Jó törvényt akkor lehet alkotni, ha a címe is azt fejezi ki, amiről szól. Már 1997-ben sem volt jó a törvény címe, hiszen ez a törvény - különösen a ma előterjesztett - nem a képviselők, hanem a képviselők és hozzátartozóik jogállásáról szól. Nagyon jól tudják, tisztelt itt ülő jogász képviselő kollégáim, hogy a nagy jelentőségű alkotmányos törvények fontosságához alkotmányos érdekek fűződnek. Ebben a törvényjavaslatban 386 képviselőn kívül - feltételezve, hogy a képviselők nagy többsége házas, és legalább két gyermekkel rendelkezik - több mint ezer hozzátartozó van kötelezettséggel érintve.

Szeretném megkérdezni, hogyan lehet a törvényt elnevezni a képviselői jogállásról szóló törvény módosításának, ha a törvény által érintetteknek a háromnegyed része nem képviselő. Ezt az előterjesztők figyelmébe ajánlom, mert nyilvánvalóan súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel ez a kérdés, és ahogy hallottuk, néhány óráig még van mód módosítani. Azt hiszem, elsőrendű szempont lenne az, ha az előterjesztők ezt megfogadnák, és a mi tanácsaink alapján egy alkotmánybírósági esetleges megmérettetést - legalább a címét illetően - elfogadhatóvá tennének.

Természetesen azt is el kell mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum nemcsak azért kritizálja - de jobbító szándékkal - a javaslatot, mert ilyen jogászias és ilyen közjogias érvei vannak, hanem mert úgy gondoljuk, nem ez a törvény oldja meg ezt a problémát és ezt a bizonyos 4 százalékos hitelességet; nem ez a törvény fogja emelni legalább a megkívánt mértékre, tehát a többségi véleményig, hanem majd az a törvény, amelynek a beterjesztésén fáradozik a Magyar Demokrata Fórum. Az igazságügy-miniszter vezetésével az Igazságügyi Minisztériumban nagyjából ezzel egy időben került kidolgozásra egy olyan átfogó vagyonnyilatkozattal kapcsolatos törvény, amely nem kizárólag a parlamenti élet szereplőit érinti.

Azt is meg kell mondani, bármilyen sok ügyünk is van, vagy sok ügyet is gyártunk magunknak, nem a parlamenti képviselők vannak abban a helyzetben elsősorban, hogy az indirekt döntéseikkel a különböző törvényjavaslatok tekintetében hozott igen, nem vagy tartózkodom döntéseikkel a közélet rendkívül megfertőzött vagy annak vélt szereplői legyenek. Ezt akkor is el kell mondani, ha mostanában, nem egy esetben parlamenti képviselő is, sajnos, nem képviselői tevékenységgel összefüggésben mentelmi ügyeknek válik alanyává.

Úgy gondoljuk, a magyar közélet számára akkor lesz átfogó, átlátható és az ilyen törvényhez fűződő elvárásoknak megfelelő a helyzet, ha a közélet minden szereplőjét, természetesen a minisztereket, a különböző, az alkotmányban nevesített közjogi funkciókat betöltőket, a köztársasági elnököt, az alkotmánybírákat és az Alkotmánybíróság elnökét, a bírákat, az ügyészeket, az állampolgári jogok biztosait és természetesen a polgármestereket, a helyi önkormányzatokban ülő, igencsak sok konkrét döntésben részt vevő személyeket mind-mind egy átfogó törvény nagyjából arra kötelezi, amire ez a törvény szándéka szerint irányul. Akkor és csak is akkor lehet a magyar parlament tekintélyét is némileg visszaszerezve olyan megfelelő szabályozást magából kiizzadnia - hogy ezt a szót használjam -, amely nem azzal tűnik ki, hogy példátlanul szigorú és páratlanul gyors, mert ezeknek nem kell, hogy a törvények velejárói legyenek. Azt gondolom, a törvénynek jónak, időtállónak kell lennie, de ez jelenleg - ahogy én a törvényjavaslat jelenlegi állapotát ismerem - sem nem időtálló, sem nem kifogástalan.

Összegezve, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Fórum szeretné világossá tenni, hogy támogatja a javaslatot, érdekelt abban, hogy egy jó, alkotmányos törvény szülessen, azonban a jelenlegi formájában ez még nem az.

Köszönöm a figyelmüket.