ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétszáz éve annak, hogy 1800. december 1-jén a Fejér megyei Kápolnásnyéken, ahogy akkor nevezték, Pusztanyéken, körzetem egyik településén megszületett az elszegényedett nemesi család sarjaként Vörösmarty Mihály. A nemzet nagy lángelméje együtt született a XIX. századdal, egyidős nemzetté válásunkkal. Ő mondja ki a XIX. század kulcsszavát: rendületlenül.

Nagyon zord december eleje volt akkor, a velencei katolikus pap épp beteg, így a szomszédos nadapi katolikus templomban keresztelték meg a kis Mihályt december 3-án. A Vörösmarty családot hamarosan még egy öröm érte. 1801-ben a régi rongyos ispánlak helyett elkészült az új gazdatiszti ház, ez az épület ma emlékmúzeum. E házban és udvarán, a Velencei-tó környékén élte gyermekségét a költő. Felserdült ifjúként sokat olvas és verseket ír, és közben a jogi egyetemet is elvégzi. 1822-re igazi költővé érik.

A reformkor előestéjén fő feladatának a nemzetébresztést, a régi dicsőség felidézését tekinti. Az 1825-ben megírt Zalán futása című hőskölteménytől elámul a nemzet. Eddig csak kevesen ismerték, most egy csapásra országos hírnévre tesz szert. Életformája, hivatása az irodalom. Ez a költői hivatás közéleti funkció. Költészetében a reformkor nagy politikai kérdéseire kereste a választ. Nemzeti imádságunkká vált Szózatában a kormány 1836-os nyílt abszolutizmusával szemben követelt Vörösmarty rendületlen helytállást: "Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell". Művei: a Szózat, az Emberek, az Előszó, a Vén cigány, Gondolatok a könyvtárban, mind-mind a legnagyobb alkotások között foglalnak helyet, és alkotójuk a világköltészet első sorába került általuk.

A negyvenes évek elejétől a haza és az emberiség sorsát teszi mérlegre, töpreng és vívódik. Történelmi dilemmáit a politikai élet következetlenségei táplálták. Döbbenetes kérdéseinek igazságai ma is aktuálisak: "Mi dús a föld és mégis szerte túl az ínség, s rút szolgaság nyomaszt. Így kell-e lenni, vagy ha nem, miért oly idős e gyötrelem, mi kevés, erő vagy az erény". Az egész emberiség sorsa, történelme keresi ma is a választ. A nagyvilág áramába kapcsolódott Magyarországon a nemzeti jövő kérdéseire csak az emberiség egyetemes sorsát fürkészve lehetett válaszolni. Nemesi szabadelvűsége eszmei korlátaival küzd, súlyos belső küzdelmek útvesztőin jut el a legnemesbekért való küzdés igényéhez.

Az 1848-as forradalom őt is magával ragadja, de nem emelkedik a forradalom vezetői közé. A világosi fegyverletétel után bujdosik, Haynau távozása után ő is visszatérhet, de a változást, a jobb kort soha nem éri meg. A beteg költő a halott országban megpróbálja családja számára előteremteni a mindennapi kenyeret. Búskomorságban él, valahol az őrület határán. Megpróbál a világtól elvonulva gazdálkodni, '53 tavaszán visszaköltöznek szülőföldjére, de itt sem leli a helyét.

Költészete ebből a mélységből emelkedik a legmagasabbra, ekkor, ilyen lelkiállapotban írja a Vén cigányt, a keserűség és a távoli remény ötvözetéből komponált remekművet. Ekkor már halálos beteg. 1855 októberében családjával ismét Pestre költözik, és november 19-én meghal. Temetése az önkényuralom elleni tüntetéssé változik. Életműve világirodalmi érték, költészete, szellemi öröksége szokhatatlanul élő és folyamatosan ható. Az Országos Vörösmarty Emlékbizottság irányítása mellett eddig is, de az idén főleg megemlékezések egész sora zajlott az országon belül és a határon túli magyarlakta településeken. Szülőföldjén, Kápolnásnyéken 2000. szeptember 29-én szavalóversenyt, konferenciát tartottak. A költőnek nagyon szép szobrot állítottak, de kapott szobrot Nadap, Baracska, Kerekegyháza is. Nadapon ma is áll a katolikus templomban az a keresztelőmedence, ahol 1800. december 3-án megkeresztelték.

Jó volna, ha a nadapi önkormányzat hozzájuthatna olyan támogatáshoz, amellyel ez a nevezetes emlékhely és környezete a nagy költő emlékéhez méltóan megújulhatna. A közelmúltban közös összefogással sikerült az emlékmúzeum felújítását befejezni és az új kiállítást megnyitni. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult, hogy az évfordulót méltóképpen megünnepelhessük. Szükséges lenne még a múzeum környezetének és parkjának rendbehozatala, hogy öt év múlva, 2005-ben a költő halálának 150. évfordulóján is kegyelettel emlékezhessünk meg a Szózat halhatatlan költőjéről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az FKGP padsoraiban.)