ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya - élve a parlament felhatalmazásával - az előző héten hozott döntésével 2001. január 1-jétől 40 ezer forintra emelte a minimálbért. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes! - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

A kormány döntésére azért volt szükség, mert a háromoldalú érdekegyeztetés folyamán a szakszervezetek nem támogatták a béremelést. 1995-ben, a Bokros-csomag bevezetésekor jelentősen csökkent a bérek és nyugdíjak reálértéke. Nem volt érdekegyeztetés, a szakszervezetek mégis hallgattak. A meghatározó szakszervezetek vezérkara mindeközben az akkori vezető kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjában foglalt helyet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez volt a szégyen!) Néhány hete, november 11-én ugyanazok a szakszervezetek demonstrációt tartottak, ahol felajzott szakszervezeti szónokok harsogták: betelt a pohár, nem tűrik tovább a kormány munkavállaló- és szakszervezet-ellenes politikáját, a szociális párbeszéd hiányát, a bérek csökkenését. Mindeközben a minimálbér-emelésről nem esett szó, a nagygyűlés első soraiban pedig elégedett szocialista politikusok foglaltak helyet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Üldögéltek...)

Mindezek után jogos a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy kit is képviselnek a szakszervezetek, és mire gondolnak a szocialisták, amikor a munkavállalók jogairól beszélnek. Nem nehéz lefordítani: szocialista szakzsargonban a munkavállalók képviselete a szakszervezeti bürokrácia érdekképviseletét, a szakszervezetek szóhasználatában pedig az érdekképviselet a Magyar Szocialista Párt érdekeinek képviseletét jelenti.

A régi-új szocialista szakzsargonnak vannak más érdekes elemei is. 1994-ben az MSZP választási kampánya során nemcsak a bérből és fizetésből élők támogatását ígérte, hanem például csökkenő inflációt és adócsökkentést is. 1994 és '98 között mindennek pont az ellenkezője történt. A Magyar Szocialista Párt a 2000. évi költségvetés vitája során alternatív költségvetési javaslatot fogalmazott meg, amiben - szavaik szerint -, akárcsak 1994-ben, ismét a bérből és fizetésből élők érdekképviseletét, csökkenő inflációt, valamint adócsökkentést ígért.

A tények azonban makacs dolgok, képviselőtársaim! Ha megnézzük az alternatív költségvetési koncepció jegyében a 2001. évi költségvetéshez leadott 188 darab szocialista módosító indítványt, akkor a következőket látjuk. Ezek 329 milliárd forinttal kívánták növelni a költségvetés kiadási főösszegét és 243 milliárd forinttal a költségvetés bevételi főösszegét, azaz az adókat. Mindez több mint 10 százalékos általános forgalmiadó-növekedést, 12 százalékos fogyasztásiadó-növekedést, jelentős társaságiadó- és jelentős személyi jövedelemadó-növekedést jelentett volna - ha ezeket a módosító indítványokat egyetlenegy képviselő is megszavazta volna. (Csige József közbeszólása.) Nem véletlen tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MSZP alternatív költségvetésére, alternatív költségvetési javaslatára egy héttel ezelőtt kedden ebben a Házban egyetlen szocialista képviselő sem szavazott. (Zaj.)

De ha ez már önöknek is sok, tisztelt szocialista képviselőtársaim, akkor miért várják azt, hogy erre a programra a választók - önökkel ellentétben - igennel voksoljanak?

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez szép volt!)