ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy mindannyiuknak, az összes parlamenti pártnak gratuláljak ahhoz, hogy nemrégiben sikerült azt a hatpárti megállapodást tető alá hozni - hosszas egyeztetések után -, amely a magyar politikai közélet európai integrációs ügyekben kialakított egyetértését testesíti meg.
A mai vitánk tárgya, tisztelt elnök úr, az a kérdés, hogy miképpen kapcsolódhatnánk az Európai Unióhoz, s mit kell tennie ennek érdekében Magyarországnak. Az én tisztem most itt az, hogy a kormány nevében a polgári kormány európai uniós szándékainak elvi és nemzetstratégiai alapjait mutassam be önöknek.
Először is talán foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy miért élvez Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozás oly széles társadalmi támogatást. Hogyan gondolunk mi, magyarok Európára? Mi is az a sajátos földrajzi, politikai, gazdasági és kulturális alakulat, amely oly sok magyarnak, oly sok magyar vágyának titokzatos tárgya?
Azt hiszem, hogy amikor a magyarok Európáról gondolkodnak, vagy egymás között arról beszélgetnek, akkor valamifajta melankolikus hangulat vesz rajtuk erőt. Úgy gondolnak Európára, mint valami olyanra, ami az elmúlt 50 évben elveszett számunkra, amit akaratunk ellenére elvettek tőlünk, amitől elszakítottak bennünket. Valahogy úgy gondolnak Európára, mint a nagyapa zsebórájára, amit elvettek a megszálló katonák, vagy úgy gondolnak rá, mint az államosításkor elvett családi vegyeskereskedésre vagy az egykori családi birtokra, amit a nagyszülőkkel együtt bepofoztak a téeszbe.
Így veszett el Európa is számunkra, amikor a második világháború után egy ázsiai birodalomnak vetettek alá bennünket, vasfüggöny mögé zártak, és részt kellett vennünk egy rendkívül embertelen, ám kétségtelenül nagyszabású társadalomátalakítási kísérletben. Rá is ment erre több mint 40 esztendő. Ezért aztán nekünk, magyaroknak Európa éppen úgy, mint magyar mivoltunk, egyúttal történelmi önazonosságunk kérdése is.
Kedves Barátaim! Én ezzel magyarázom azt, hogy Magyarországon, amikor szavazni kellett a NATO-hoz való csatlakozásról, akkor a választásokon, a szavazásokon részt vetteknek a 85 százaléka ilyen meggyőződések miatt, ilyen történelmi élmények és hangulatok miatt, s persze nem kétséges, hogy józan eszére is hallgatva, döntött a NATO-csatlakozás mellett. Úgy érzem, nem volna ez másképpen, s remélem, nem is lesz majd másképpen, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról kell - reményeink szerint sikeresen kitárgyalt szerződés után - népszavazást tartanunk Magyarországon.
Tehát - ha úgy tetszik - azt tudom önöknek mondani, hogy a kormány meggyőződése, hogy ma adottságként áll rendelkezésre az ország elsöprő többségének támogatása az Európai Unióhoz való csatlakozásra.
A második elvi alapvetés, amelyet szeretnék felidézni az önök számára, az, hogy a gazdaság és Európa gazdasági versenyképessége globális méretekben, vagyis a teljes világ méreteiben kétségkívül fontos dolog. A lenyűgöző, ám csupán gazdasági mutatók Európája azonban nem a mi Európánk. Persze, ez sokat nyom a latba, de mégis, számunkra, magyarok számára Európa mindenekelőtt az a hely, ahol a tudás és a tudomány, a kultúra, az intellektus, az erkölcsiség, a keresztény hagyományok és a polgári értékek alkotják a társadalom alapjait.
Ezért a polgári kormány számára, tisztelt hölgyeim és uraim, az európai uniós tagság nem csatlakozás, hanem Európa újraegyesítésének kérdése. Magyarország épülete Európa szívében, és drága telken áll. Mi nem egyszerűen csatlakozni akarunk más országokhoz, hanem azokkal az országokkal akarunk együttműködni egy közös jövő érdekében, akikhez, akiknek a körébe mindig is tartoztunk.
A harmadik kérdés, amivel szembe kell néznünk, az, hogy az európai uniós csatlakozás veszélyezteti-e, s ha igen, mennyiben s miért a nemzeti identitásunkat, Magyarország nemzeti minőségét. Szeretném elmondani önöknek, hogy a kormány meggyőződése szerint az Európai Unió nem olvasztótégely, és nem is lesz az. A kultúra nemzeti sokszínűsége mindig is Európa alapvető tényezője volt. Európa annál gazdagabb és annál erősebb, minél több nemzeti kultúrát foglal magába. S ami jó hír, hogy nemcsak annál erősebb, hanem tudja is, hogy annál erősebb, minél több nemzeti kultúrát foglal magába.
Ha megnézzük azoknak az országoknak a példáját, amelyek hozzánk hasonló méretű nemzetek, és az elmúlt 30 esztendőben csatlakoztak az Európai Unióhoz, akkor azt tudom önöknek mondani, hogy ezekben az országokban a nemzeti öntudat, önazonosság nem elhalványult, hanem kivétel nélkül mindenhol megerősödött. Európában, az Európai Unióban olyan államok foglalnak helyet, melyeknek polgárai szeretnek azok lenni, amik: olaszok, franciák, finnek. S mi, magyarok is így vagyunk ezzel: mi is szeretünk azok lenni, amik vagyunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért, ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljon, nincs szüksége valamifajta új, összeurópai identitásra. Meggyőződésünk szerint azért vagyunk európaiak, és azért lehetünk az Európai Unió tagjai, mert magyarok vagyunk. Saját magunk vállalása révén vagyunk és maradhatunk európaiak. Ezért szerintem nem létezik az az ellentét, amely számos értelmiségi körben nyílt vitában, a nyilvánosság előtt folyó beszélgetésekben megjelenik, miszerint valami feloldhatatlan ellentmondás és komoly veszély állna fenn az uniós csatlakozás és Magyarország nemzeti értékeinek, hagyományainak átörökítése között.
Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány szót arról a magyar nemzetstratégiáról, amelynek egyik központi eleme éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ahhoz, hogy az uniós csatlakozás igazi értelmét fölfoghassuk, érdemes azonban tágabb összefüggésben, egy teljes magyar nemzetstratégiában szemlélni ezt a kérdést. Hogyan képzeljük tehát a magyar nemzet jövőjét, s miképpen alkossuk azt meg? Ez volt 10-15 esztendővel ezelőtt Magyarország, mindannyiunk, az összes magyar ember számára a legfontosabb kérdés.
Amikor azt a nemzetstratégiát, amelyet többé-kevésbé az elmúlt 10-15 évben sikerült folytatni, megalkottuk, akkor a kiindulópont meghatározásakor rendkívül szomorú tényekkel kellett szembesülni. A történelmi tények ismertek, hosszabb magyarázatukra itt nincs szükség, éppen csak felidézném őket.
Úgy indultunk neki a szabad világnak, hogy egy olyan század volt mögöttünk, amelynek elején, az első világháború után Magyarországot Közép-Európa legkisebb és leggyengébb államává tették. De nemcsak kisebbek lettünk, hanem máig hatóan önérzetünk is mély sebet kapott, igazságérzetünk megrendült, és a magyarság súlyos identitásválságba jutott.
(8.40)
A magyar életerőt biztatóan bizonyító rövid fölegyenesedés után ránk szakadt a második világháború, ahol ismét súlyos veszteségeket szenvedtünk el. Elpusztították a teljes vidéki zsidóságot, 250 ezer ember halt meg a frontokon, egymillió ember került hadifogságba, elvesztettük a kitelepített németeket, és 1956 után el kellett menekülnie 200 ezer, többségében kiváló és életerős embernek Magyarországról.
Ez volt az a kiindulópont, ahonnan nekivágtunk a szabad világnak. Úgy éreztük, bizonyára nem álltunk ezzel egyedül, hogy talán Németh Lászlónak mégiscsak igaza van: nekünk magyaroknak mindig több szerencsénk volt az európai eszmékkel, mint az európai történelemmel. Ráadásul tíz évvel ezelőtt itt állt egy eladósított államkassza, összeomlás szélén álló gazdaság és tízmillió magyar ember, aki nem értette, hogy hogyan jutottunk ide, amikor ő egész élete során, legalábbis a többség, becsületesen és sokat dolgozott.
Mindehhez járult még hozzá az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy itt élt a szomszédos államok területén több millió magyar, ezelőtt 10-15 évvel minden elemi kisebbségi jogától megfosztva. No, ebben a helyzetben kellett a magyarságnak egy nemzetstratégiát megalkotnia arra nézvést, hogy miképpen tehetjük Magyarországot újra erős, az Európai Unióhoz tartozó államokkal is versenyképes állammá és nemzetté.
Tíz év alatt hazánkat a régió egyik legerősebb, legszilárdabb és legmegbecsültebb országává sikerült tenni. Tíz év alatt elértük azt, hogy a magyar gazdaság tisztességes feltételek mellett ma versenyképes. És nem csupán a volt szocialista országokkal, a többi, közép-európai térségben lévő országgal versenyképes, hanem - szeretném nagyon határozottan azt mondani önöknek - tisztességes feltételek mellett ma versenyképes az Európai Unióhoz tartozó országok többségével is. Ezért nekünk, magyaroknak nincs okunk félnünk a versenytől, sem itt a régióban, sem európai összefüggésekben. Ma minél szabadabb a verseny, minél teljesebben valósulnak meg az Európai Unió elvei, az annál több esélyt kínál a magyarok számára.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, éppen ezért reménykedve nézünk a következő fél év elé. Önök is tudják, hogy a brüsszeli bizottság közzéadott egy kibővítési menetrendet, amelyben többé-kevésbé meghatározta, hogy a következő két esztendőben milyen ütemezésben mely kérdésekről kíván tárgyalni velünk. Ha önök megnézik ezt a listát, azt láthatják, hogy a következő fél évre nagyon fontos kérdések esnek: az Unió alapjait érintő négy szabadság összes fontos kérdése. Maradnak persze fontos kérdések későbbre is, de a négy szabadság kérdése már az első félévben napirenden lesz; ami azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, és erre jó lelkileg, politikailag, mindenfajta szempontból felkészülni, hogy a csatlakozni akaró országok között eddig a tárgyalások során csak halványan kirajzolódó minőség- és felkészültségbeli különbség a következő fél évben drámai erővel nyilvánul majd meg. Tehát az, amit az elmúlt tíz esztendő sikeréről mondtam - s amiért elismerés illeti az összes magyar embert, aki ebben részt vett -, az elmúlt tíz év erőfeszítésének eredményei egy közép-európai összehasonlításban éppen a következő fél évben mutatkoznak majd meg legteljesebben. S meggyőződésem szerint ez segíteni is fogja a tárgyalásainkat, jó pozíciót biztosít majd Magyarország számára.
Nos, ezek után engedjék meg, hogy összegezzem azt a nemzetstratégiát, amelynek elemei az elmúlt 10-15 évben kialakultak, amelyet így egyben mind az öt pillérre, amelyet említeni fogok, erre az öt pillérre építve próbál a mostani magyar kormány követni.
Az első pillér az volt és az maradt, hogy úgy kellett végrehajtanunk a piacgazdaság kialakítását, hogy az együtt menjen végbe az európai piacokba történő beilleszkedésünkkel. Továbbra is az az érdekünk, hogy minden magyar belső gazdasági lépés összhangban legyen az európai piacon elfoglalt helyzetünkkel. Ez a nemzetstratégiánk egyik pillére. Az eredmények biztatóak, kereskedelmünk 80 százalékát az Európai Unióval folytatjuk, és a magyar gazdaság kétszer olyan gyorsan nő. Politikusok, elemzők, közgazdászok szerint jó esély van arra, hogy ez a jövőben is így legyen, kétszer olyan gyorsan növekedjen, mint az Európai Unió gazdaságai, komoly esélyt nyújtva ezzel arra, hogy felzárkózzunk a világ legfejlettebb államaihoz.
A második pillére a magyar nemzetstratégiának az, hogy a Kárpát-medencében ez egy kivételesen stabil állam legyen. Egy olyan állam, ahol szilárd az alkotmányos politikai rendszer, ahol biztos lábakon álló, és a megbízatásukat - üde kivételként egyébként a régióban - rendre kitöltő kormányokkal működik. Az európai uniós országjelentésnek éppen az a legfontosabb, számomra legfontosabb üzenete és értelme, hogy világossá tette, hogy a politikai demokrácia szempontjából Magyarország nyugati államnak minősül. Minden politikai feltétel, amely ahhoz szükséges, hogy az alkotmányos demokrácián nyugvó nyugat-európai társadalmak partnereivé váljunk, nos, azt mind sikerült az elmúlt tíz évben megteremteni. A magyar demokrácia nem hibátlan, mint ahogy a világon egyetlen demokrácia sem hibátlan. Sőt, vannak olyan nagy demokráciák, ahol egyszerű matematikai feladatok is képesek komoly problémákat okozni.
Összességében tehát azt kell mondanom, hogy miközben kétségtelenül van a mi alkotmányos demokráciánknak is néhány fogyatékossága, összességében azonban nem alávalóbb, mint bármely nyugati demokrácia. Következésképpen nyugodtan tekinthetjük magunkat egy európai uniós mércével mérve is fölkészült, politikailag a fölvételre alkalmas államnak.
A harmadik pillére a magyar nemzetstratégiának, tisztelt hölgyeim és uraim, az, amit úgy fogalmazhatok meg, hogy Magyarország, a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítése. Régen tudja a magyar értelmiség, amely nemzeti összefüggésekben gondolkodik, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egyetlen előföltétel sem adott ahhoz, hogy a magyar nemzetet belátható időn belül egy államba össze lehessen fogni. Ilyen célok kitűzése nem reális. Sőt, ilyen célok kitűzése - meggyőződésem szerint - abban is hátráltat bennünket, hogy a mostani korszak kínálta lehetőségeket ki tudjuk használni. Éppen ezért - mint a magyar értelmiség már régen megírta ezt - egy nagyobb egység keretében, a határsorompókat felemelő, széles Európához illeszkedve, annak részeként válhatunk csak újra szerves egységgé, a magyar nemzet csak így válhat újra élő organizmussá, az elválasztott nemzetrészek csak így illeszthetők újra össze.
Szerencsénk van, hogy ma Európában olyan kordivatok fújnak, az európai divat fő iránya ma éppen az, hogy egy ilyen nagyobb, határsorompókat felemelő európai egység jöjjön létre. Ezért bátran mondhatjuk azt, hogy az Európai Unióban való részvétel éppen ezért a legnemesebb nemzeti aspirációnk. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar kormány úgy gondolja, hogy az Európa-politika szempontjából az a körülmény, hogy milliószám élnek magyarok a közép-európai térségben, a magyar államhatárokon kívül, nem jelent hátrányt. Nem úgy gondolkodunk a határon kívül rekedt magyarokról, mint akiknek a létezése valamifajta problémát, valamifajta hátrányt vagy veszedelmet jelentene az európai politikára, az európai uniós tagságra. Pontosan fordítva: úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok újabb erőforrást, újabb életerőt adhatnak a Magyarország területén élő tízmillió ember erőfeszítéseihez. Magyarország velük együtt nem gyengébb, hanem erősebb, versenyképesebb, lélekben egészségesebb, vágyaiban merészebb és munkájában eltökéltebb, vagyis sikeresebb lehet.
A negyedik pillére a polgári kormány nemzetstratégiájának, tisztelt hölgyeim és uraim, úgy fogalmazható meg, hogy minden erőnkkel meg kell próbálnunk részt venni Közép-Európa kulturális, politikai és gazdasági újraalkotásában. Meg kellene nyernünk partnerül a szomszédos államokat egy közös közép-európai jövő megalkotásához is. Össze kellene kötni, jó lenne összekötni a néhány évtizeddel ezelőtt elszakadt közép-európai szálakat. Ennek jegyében cselekedtünk, amikor a visegrádi négyek együttműködését újraindítottuk, először persze három állammal, majd a szlovák választások után bevonva Szlovákiát is.
(8.50)
Apró dolgoknak tűnik talán önöknek, amit mondok a nagy nemzetpolitikai összefüggések után, de sok kicsi lépésből épül egy nemzetpolitika, érdemes tehát felidézni, hogy a magyar kormány Közép-Európa újjáépítésében gondolkodik, a szomszéd országokkal való partnerség kialakítását tartja szem előtt, amikor összeköti a magyar vasútrendszert Szlovéniával, amikor összeköti Horvátországot és Magyarországot az energiavezetékek és az autópálya tekintetében, amikor Szlovákiával arról tárgyalunk, hogy Kassa és Miskolc között hogyan építsünk autópályát, vagy hogyan újítsuk fel a Mária Valéria hidat, vagy éppen a románokkal arról, hogy hogyan nyissunk újabb és újabb határátkelőket. Ezek mind a közép-európai partneri viszonyon alapuló közös építkezés konkrét megnyilvánulásai.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért talán érdemes elmondanom azt is önöknek, hogy tapasztalataim szerint a ma az Európai Unióba igyekvő és egyre nyilvánvalóbban erősödő Magyarországra a szomszédaink nem tekintenek sem gyanakvással, sem félelemmel, kivétel nélkül minden szomszédunk a partneri együttműködést keresi Magyarországgal.
Az ötödik pillére a magyar nemzetstratégiának, tisztelt hölgyeim és uraim, a mi felfogásunk szerint Magyarország NATO-tagsága, a biztonságpolitika kérdése. Magyarország a NATO-hoz való csatlakozás nélkül belátható időn belül nem tudta volna biztosítani önerőből azt a szükséges katonai erőt, amely Magyarország sajátos földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan itt, a Kárpát-medencében még hosszú időn keresztül szükséges lesz.
Éppen ezért ahhoz, hogy az ország a versenyképességéből fakadó előnyöket ki tudja használni, először meg kellett fölötte teremteni azt a biztonsági ernyőt, amely a nyugodt munkavégzés előfeltétele, a nyugodt munkavégzésé, a gazdaság fejlődéséé, a tőkeberuházásoké, a külföldiek ide történő tőketelepítéséé. Éppen ezért, amikor európai uniós összefüggésekben gondolkodunk, a magyar kormány csak olyan európai biztonsági együttműködést tud támogatni, olyan közös európai, külpolitikai és védelmi identitást tud támogatni, amely semmilyen értelemben sem gyengíti a NATO-t, semmilyen értelemben sem rontja le a NATO bevethetőségét, és nem hoz létre kettős struktúrákat.
Ha Európa népei képesek lesznek arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelelő közös európai védelempolitikát alakítsanak ki, akkor Magyarország a polgári kormány szándékai szerint őszinte teljes szívvel vesz részt egy ilyen együttműködésben. De világossá kell tennünk azokat az összefüggéseket, amelyeket az előbb önöknek felidéztem.
Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd mondjak néhány szót arról, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásban rejlő előnyöket minél tekintélyesebb mértékben kihasználjuk, és minimálisra szorítsuk azokat a hátrányokat, melyek az Európai Unióba történő belépésünkkel majd együtt járnak.
Először is, úgy hiszem, folytatni kell azt a polgári gazdaságpolitikát, amelynek sikerült előidézni egy olyan helyzetet, amikor az erős növekedés javuló egyensúllyal válik lehetségessé. Nem egyszerűen megmarad az egyensúly, hanem egy erőteljes növekedés mellett javul az egyensúly, tehát feloldja azt a dilemmát, hogy erőteljes gazdasági növekedéssel szükségszerűen együtt jár a pénzügyi egyensúly megbomlása. Pont fordítva: a gazdasági növekedéssel együtt javul az egyensúly, csökken a költségvetési hiány, csökken az ország államadósságának a mértéke, általában minden pénzügyi stabilitási mutatóban is javul Magyarország, miközben a gazdasági növekedését az Unió növekedési ütemének kétszeresének magasságában próbálja tartani.
Úgy érzem, hogy le kell zárni a privatizációt is, amely tulajdonképpen nem más, mint a gazdaság szerkezeti átalakítása érdekében végzett tömeges kényszermagánosítás. Tisztességes, nyugodt állami vagyongazdálkodásra kell áttérnünk. A magyar gazdaság teljesítményeinek 80 százaléka ma már a magángazdaságból jön, és csak 20 százaléka érkezik az önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő gazdasági egységektől. Ez több európai uniós ország mutatójánál is kedvezőbb mutató.
A magántulajdon belső szerkezetét, a magángazdaság belső szerkezetét, tisztelt hölgyeim és uraim, szintén érdemes lesz óvatos gazdaságpolitikával kiigazítani. A külföldi tulajdon aránya Magyarországon ma meghaladja az európai uniós átlagot, a kis- és középvállalkozások súlya pedig csekélyebb, mint az Európai Unióban vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországnak úgy kell kiigazítani a magántulajdon belső szerkezetét, a magángazdaság belső szerkezetét, hogy közben nem szorítja vissza, éppen ellenkezőleg, támogatja és igyekszik növelni a külföldről érkező befektetéseket, de mégis folytat egy olyan állami gazdaságpolitikát, amellyel bővíti a kis- és középvállalkozások lehetőségeit, egyfajta kis- és középvállalkozói reneszánszt próbál előidézni. Erről szól - most nem tárgya a megbeszéléseinknek - az egész Széchenyi-terv, amely a következő két év legfontosabb gazdasági vállalkozása.
A negyedik dolog, amire törekednünk kell, hogy kihasználjuk az uniós csatlakozás előnyeit, a teljes foglalkoztatottság. Magyarországnak továbbra is azt a célt érdemes kitűznie maga elé, amit a polgári kormány meghirdetett, vagyis hogy Magyarország szeretné elérni a teljes foglalkoztatottságot. Részben szeretnénk, ha a magyar gazdaság minél több embernek tudna munkát adni, részben állami eszközöket felhasználva közhasznú és közmunkákat kell szerveznünk annak érdekében, hogy elérhessük ezt a kitűzött célt.
Ötödik vagy talán hatodik pontként, hatodik célként - nem akarom az elnök úr szavait ismételni, csak egyetértésemet szeretném kifejezni - Magyarországon növelni kell a béreket, és úgy kell egy, a mainál érzékelhetően magasabb bérszínvonalat elérnünk, hogy közben a magyar gazdaság ne veszítse el versenyképességét. Ez nagyon komoly feladat; nagyon komoly intellektuális és gazdaságpolitikai tudást, felkészültséget igénylő feladat, de a feltételek adottak ahhoz, hogy egy ilyen gazdaságpolitikát megvalósítsunk.
Végezetül - pontosabban utolsó előtti pontként - meg kell szüntetnünk a Magyar Köztársaság fejlődésének szigetszerű jellegzetességét. Ha önök vetnek egy pillantást a magyar gazdaságra, akkor azt látják, hogy sajátos, erőteljesen növekedő szigetek alakultak ki egyes ágazatokban - gépipar, számítástechnika, kereskedelmi láncok -, míg mások ettől elmaradtak. Szigetek alakultak ki földrajzi értelemben is egyes városok és egyes térségek összefüggésében: Budapest, Sopron, Szombathely, Székesfehérvár, Győr, Esztergom vagy Budapest-Gödöllő, Budapest-Kecskemét területeken.
Ezek a szigetek azonban még nem álltak össze egy teljes Magyarországgá. Meggyőződésünk tehát, hogy annak érdekében, hogy az Unióban rejlő előnyöket ki tudjuk használni, rendelkeznünk kell egy világos területfejlesztési politikai elgondolással is, hogy a kis- és középvállalkozásokat erősíthessük, állami beruházásokat folytathassunk, a mezőgazdaságban határozott birtokpolitikát folytathassunk, és mezőgazdasági fejlesztésekkel elérhessük azt, hogy ezek a szigetek összenőjenek, és ne sikeres szigetei legyenek Magyarországnak, hanem egész Magyarország egy sikeres sziget legyen
Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim - ismét nem ismételve az elnök úr szavait, csak aláhúzva azt, amit mondott, és elfogadva és a kormány számára iránytűként megtartva a tanácsát, figyelemfelkeltő megjegyzését -, a szellemi tőkét Magyarországon ápolni és fejleszteni kell. Önök is tudják, hogy a lassan elfogadott kétéves költségvetés tartalmaz egy tudományfejlesztési programot, amely 17 milliárd forintot próbál tudományos fejlesztésekre, ennek a világnak a felzárkóztatására fordítani. Remélem, majd megkapjuk a segítséget önöktől ahhoz is, hogy a magyar gazdaság- és társadalomtörténetben először felállítsunk egy olyan diákhitelrendszert, amely lehetővé teszi a legutolsó, legeldugottabb faluból származó legszegényebb diák számára is, hogy mintegy előlegként hozzájutva ehhez, Magyarországon a legmagasabb szintű tanulmányokat végezhesse. Reményeink szerint a következő esztendőben ez a rendszer is megindulhat.
Summázat, tisztelt hölgyeim és uraim: a magyar kormány megállapítása tehát az, hogy Magyarország visszatérése az európai nemzetek közé ma féloldalas. A gazdasági visszatérésünk rendben, az Unió és Magyarország közötti gazdasági adatok ezt igazolják. Azonban az Európai Unió politikai intézményeiben még mindig nem foglalhattuk el a helyünket. Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bárki beláthassa, hogy ez az egyensúlyhiány, ez az ellentmondás hosszabb távon nem maradhat fenn valamelyik fél érdekeinek sérelme nélkül. Nem véletlen, hogy a Magyarországra beruházott nemzetközi cégcsoportok azok, amelyek mellettünk, eltökélt Európai Unió-hívők mellett, a legerőteljesebben támogatják mindenhol a világon, Brüsszelben is Magyarország európai uniós tagságát, ők is érzik ezt a feszültséget, és ők is tudják, nekik gazdasági érdekük, hogy ez az ellentmondás, feszültség hosszabb távon ne maradhasson fenn.
(9.00)
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, nagy lehetőség előtt áll Magyarország. Vitakérdés az, hogy a nagy lehetőség megragadása két év múlva válik esedékessé, esetleg három vagy négy év múlva - a mai vita nyilván majd erről is szól -, de egy dolog kétségtelen: a lehetőség itt van előttünk.
Szeretnék mindenkitől kellő önbecsülést kérni, amikor az európai uniós kérdésekkel foglalkozik. Az előbb elmondottakból vagy az elnök úr szavaiból is kiolvasható, hogy részben Magyarország egy ezeréves ország, részben reménytelen helyzetből, ritka - az európai történelemben ritkán megmutatkozó életerőt mutatva - válságos helyzetből Magyarország nemzetközileg is elismert sikeres országgá tudott válni. Minden európai uniós tárgyalásnak ez az önbecsülés adhatja az alapját.
Arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy ne fogjuk fel az Európai Unióval való tárgyalást úgy, mintha mi diákok lennénk, velünk szemben állna a tanár bácsi, aki időnként hol cukrot ejt a szánkba, ha jól válaszolunk; hol pedig egy nádpálcával ráhúz a fenekünkre. Nem erről szól az európai uniós csatlakozás.
Az európai uniós tárgyalásoknak más a természete. Az európai uniós tárgyalások arról szólnak, hogy mind a két félnek elvégzendő feladatai vannak annak érdekében, hogy Európa újraegyesítése megtörténhessen. És ma még nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy a kibővítéshez szükséges feladatokat maga az Európai Unió el tudja-e - és ha igen, mikor - végezni. Meglátjuk, Nizza közelebb visz-e ennek a feladatnak az elvégzéséhez.
Nem érdemes tehát úgy fölfognunk a dolgot, ahogyan sokan mondják, hogy be akarunk lépni egy klubba és át kell venni a szabályait. Arról van szó, hogy Európát újra akarjuk egyesíteni bizonyos elvek mentén, és ennek érdekében mindenkinek el kell végeznie a szükséges munkát. Nem akarom rangsorolni ezeket a munkákat, de hadd mondjam azt, hogy talán az Európai Unió feladatai semmivel nem egyszerűbbek, csak más természetűek, mint az a munka, amit nekünk kell elvégeznünk.
Arra kérem a tisztelt parlamentet, az elnök urat is, hogy a parlament ragadja meg azt a lehetőséget a 2001. évben, hogy a kétéves költségvetés elfogadása után nem kell 2001-ben költségvetést alkotni a magyar parlamentnek; ez azt a lehetőséget kínálja föl mindannyiunk számára, hogy 2001-ben minden erőnkkel a jogharmonizációs munkára összpontosítsunk.
A kormány éppen ezért három nagy jogharmonizációs csomagot terjeszt majd be a parlament elé. Szándékaink szerint két ilyen nagy csomagot az első félévben, egy harmadik csomagot pedig a második félévben. Minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a még oly szerteágazó és bonyolult munkát el tudjuk végezni.
Végezetül nem szeretnék bekapcsolódni abba a vitába az Unió komoly kérdéseiről szólva, hogy az elmúlt időszakban, néhány hónapban, hétben, egy-két esztendőben ki hol hányszor ártott vagy nem ártott Magyarország nemzeti érdekeinek külföldi megnyilatkozásaival - nyilvánosakkal vagy nem.
Ha valaki azonban mégis kíváncsi erre, akkor elkészíttettem egy összeállítást, amely arról szól, hogy hol mely pártok képviselői vagy mely pártokhoz tartozó értelmiségiek a világ mely lapjaiban, mely fórumain mit mondtak a magyar demokrácia fogyatékosságairól és arról, hogy micsoda veszély fenyegeti Magyarországot a demokrácia hiánya miatt. (Dr. Szent-Iványi István: Kérjük, szeretnénk megnézni!) Ezt szívesen átadom bármelyik képviselőnek, ezzel aztán a tényekről innentől kezdve tovább talán már nem is érdemes vitatkoznunk. (Bársony András: '94-től!)
Ellenben azt szeretném kérni a magyar parlament minden képviselőjétől, hogy próbáljuk megvalósítani a nagy munka elvégzéséhez szükséges összefogást. Mindenkitől tehát támogatást, józanságot, mértéktartást és elkötelezettséget szeretnék kérni.
Kedves Barátaink! A jövő nem olyan, amibe pusztán belelépünk, a jövő valami olyan, amit magunknak kell megalkotnunk. Meggyőződésem, hogy a jövő Európája a munkára, a családokra és a nemzetekre épül majd, és egy ilyen Európai Unióban Magyarország elfoglalhatja régi és újra kiérdemelt helyét.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)