DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A sporttörvény tervezetének korábbi ülésszakon való tárgyalása során a miniszteri expozéban a miniszter úr, mind a vezérszónokok vezérszónoklataikban igen sok idézetre hivatkoztak. Idézték Szent-Györgyi Albertet, Klebelsberg Kunót, Bethlen Istvánt. Ezek az idézetek tulajdonképpen mind arról szóltak, hogy az erkölcs és a jellem tisztasága együtt kell hogy járjon a fizikai erőnléttel, és ez mind a társadalom érdekét szolgálja. Akkor válik valaki a társadalom hasznos tagjává, ha mind e kettő rendben van.
Én e nagyon szép idézeteket megtoldanám Széchenyi Istvánnak egy mondásával, miszerint: "Nagyobb gondot fordíts tested épségére, hogy méltó lakása legyen lelkednek!" Ez a mondás szinte összeesik, egybecseng a régi ókortól használt szólásmondással, amely azt mondja, hogy ép testben ép lélek, de mégis minőségileg különbözik tőle. Mert ez a régi ókori mondás, hogy ép testben ép lélek, valóban a kettő harmóniájára vonatkozik, de mégis pusztán ténymegállapítás, míg a Széchenyi-mondás cselekvést vár tőlünk. Azt mondja, hogy nagyobb gondot fordíts tested épségére, és ennek a következménye, hogy ezután lesz méltó lakása ez - mármint az épen tartott test - a lelkünknek. Vagyis itt aztán megint létrejön a testi és lelki harmónia. Tehát a lényege az, hogy cselekvést vár tőlünk, felelősséget és kötelességet.
Mármost ha az egyénnek ez irányban felelőssége és kötelessége van, akkor hogyne lenne felelőssége és kötelessége a társadalomnak, ha úgy tetszik, az államnak, hogy tegyen valamit azért, hogy ebben a társadalomban, amelynek nyilván az a feltétele, hogy egészségesen működjön, egészséges állampolgárok legyenek.
Ez a kötelesség visz oda olyan esetekben, olyan helyzetekben, mint amilyenben most is vagyunk, hogy a magyar férfi lakosság halálozási aránya talán a legmagasabb Európában vagy a világon, az öngyilkosságok sorában is az élen járunk, a katonaköteles fiatalok 60 százalékát testi és szellemi hiányosságok miatt nem sorolják be - és ezt nem lehet feloldani azzal, hogy akkor megszüntetjük a kötelező katonaságot, mert hisz akkor is fennmaradnak az alapok -, amikor minden negyedik kiskorú depressziós, amikor statisztikailag kimutatható, hogy minden ötödik gyerek már kísérelt meg öngyilkosságot, akkor igenis tenni kell valamit a társadalom érdekében. Nagyon érdekes és jellemző, hogy ilyen esetben ilyeneket kell tenni, ilyen előterjesztéseket. Az sem véletlen, hogy az első magyar sporttörvény 1921-ben látott napvilágot, tehát a trianoni békediktátum után, amikor egy megcsonkított országnak, a testileg is megnyomorított állampolgárainak kellett valamiféle reményt felmutatni.
Most is tulajdonképpen itt vagyunk: fél évszázados katonai megszállás és diktatúra után valóban valamiféle reményt, valamiféle lehetőséget kell adni ennek a testi és szellemi harmóniának a létrejöttére, és ezt célozza ez a törvény.
Volt ugyan egy kísérlet rá '96-ban, amely főleg igazgatási kérdésekkel foglalkozott, ez azonban sokkal bővebb ennél: 22 fejezetből áll, pontosan 100 paragrafusból, és többen, a vezérszónokok is hivatkoztak arra, hogy talán a kérdés túlszabályozott. Én ellenkezőleg, azt mondanám, hogy olyan sokrétű társadalmi viszonyt rendez ez a törvény, hogy nemhogy túlszabályozott lenne, hanem biztos, hogy szükséges lesz majd még néhány ágazati szabály is, amely kibont egyes kérdéseket részleteiben, részletesebben, ami aztán a végrehajtást elősegíti.
(9.30)
Lényegében azért két részre bontható a törvénytervezet által szabályozott társadalmi viszonyok köre. Egyrészt foglalkozik a szabadidősporttal, másrészt pedig foglalkozik az úgynevezett versenysporttal, amit még majd látványsportnak is nevez, ezt a szóhasználatot használja, de még szerencsésebb lenne talán ezt a szórakoztatóipar körébe sorolni, mert főleg a televízió behatására ez a része a sportnak inkább szórakoztatóiparrá vált, ám a kettő mégis összefügg. Mégpedig azért függ össze, mert ez a szabadidősport adja azt a tömegbázist, ahonnan aztán a profi sportolók kikerülhetnek, de ugyanakkor a profi sport látványánál, bevételénél fogva teremtheti meg azt az anyagi biztonságot, ami aztán visszahat a szabadidősportra, és így a kettő esetleg ezt az egész társadalmi viszonykört nullszaldóssá teheti, ahogy a törvénytervezet általános indokolása fogalmaz, ezt a szóhasználatot használja, hogy nullszaldóssággal kecsegtet - jó kifejezés, azért ismétlem meg.
Nos, mégis nagy előnye a törvénytervezetnek, hogy a szabadidősportot helyezi elsődleges szabályozási körébe, és itt is a szabadidősporton belül az iskolai sportot és a testnevelést. Nagyon lényeges, mert hisz itt dől el minden, gyermekkorban.
A vezérszónoklatok során utalás történt, példaként hoztak fel angol példákat, hogy Eatonban, Oxfordban olyan fokú testnevelés folyik, amely testnevelés rendkívül nevelő hatású, legalább olyan nevelő hatása van az oxfordi, cambridge-i sportpályákon töltött délutáni óráknak, mint a tanteremben a délelőttök során. De magyar példákat is lehetne felhozni, nemcsak angolokat, évszázados egyházi intézmények, kollégiumok mind rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a testnevelésnek, és pontosan a test és a lélek harmóniájának; a századforduló idején épült egyházi iskolák nagy része olyan tornatermekkel rendelkezik még ma is, ami a legmodernebb kívánalmaknak is megfelel Kecskeméten, Sárospatakon, Debrecenben, Nagykőrösön s a többi, ezeket is elfújta a diktatúra, de megvannak, csak élni kell ezekkel a lehetőségekkel.
Nos, a 22 fejezet mindegyikével nyilvánvalóan nem lehet foglalkozni, a részletes vita során majd talán erre sor kerül, én a XVIII.-at szeretném kiemelni. A XVIII. fejezet foglalkozik azzal, hogy egy új feladatot ad az önkormányzatoknak, az önkormányzati törvényben ez pontosan így nem szerepel, nevezetesen, amikor kimondja, hogy az önkormányzatok kötelesek, tehát egy kötelező feladattá válik az iskolai testnevelés oktatása. De ebben az az egészen, ha nem is újszerű, de mindenesetre rendkívül pozitív, hogy ugyanez a fejezet azonban azt is meghatározza, hogy ennek a feladatnak a finanszírozását mindig a költségvetési törvényben, normatív támogatás formájában biztosítani kell az önkormányzatoknak. Az önkormányzatoknak, amelyek legközelebb állnak a lakossághoz, az önkormányzatok működtetik a legtöbb iskolát, tehát a legtöbb nevelő hatást fejthetik ki arra az egyébként, sajnos, leromlott fizikumú és értékrendű fiatalságra.
Még egy dologgal szeretnék konkrétan foglalkozni, bár nyilvánvaló, nem részletes vitáról van szó, de teljesen újszerű ez a fogalom, a jogrendszerünkben ez nem szerepelt eddig, mégpedig ez a bizonyos játékjog. A játékjog tulajdonképpen egy vagyoni jog, és összessége a hivatásos sportoló szellemi és testi képességeinek, amelyet a sporttevékenysége során kifejt. Nos, ezt a jogosultságát, ezt a nem vagyoni jogát átruházhatja a sportegyesületére, majd az még albérletbe is adhatja időlegesen más sportegyesületnek, és itt a kifejezés az, hogy a játékjog használatát átengedi.
Én e kifejezés ellen apellálnék két okból. Végül is itt egy rendkívül jó képességű sportolóról van szó, vele szemben ez a kifejezés szerintem megalázó, végül is nem egy bicikli, nem egy kerékpár, amit kölcsön lehet adni és használhatunk mint egy dolgot - ez az egyik része. A másik része pedig: véleményem szerint a polgári jog szabályaival ütközik, mivel a polgári jogban pontosan meg van határozva, hogy mi a használat, és azt mondja, hogy a használati jogot, sem annak gyakorlását átruházni nem lehet. Következésképpen nem lehet a játékjogot se; sokkal szerencsésebb kifejezés azt mondani, hogy a játékjog rendelkezési jogát a sportoló, aki nyilván ezzel rendelkezik, ezt a rendelkezési jogát ruházhatja át az adott egyesületére, majd az időlegesen átruházhatja esetleg másra.
Tehát összegezve és összességében én úgy érzem, hogy e túlszabályozottnak mondott, de nem túlszabályozott, hanem alaprendelet a reménnyel kecsegtet, hogy a sportkérdést és a test és a lélek harmóniáját meg lehet oldani Magyarországon.
Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)
Előző Következő