DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamenti ciklusban ez az utolsó alkalom, hogy költségvetési törvényről ejtsünk szót, így ennek függvényében elemi erővel vetődik fel az arra való igény, hogy az előttünk lévő, két évre szóló költségvetési törvényjavaslat alapos legyen, a magyar családok és a vállalkozások érdekeit minél teljesebb mértékben, minél teljesebb körben szolgálja.

Erre a vitára készülve a kezembe akadt a miniszterelnök úrnak ezen a héten szerdai napon megtett szokásos reggeli interjúja, illetve annak internetről levett szövege. Miniszterelnök úr ebben a szerda reggeli rádióbeszélgetésben az Európai Unió által készített soron lévő országjelentés kapcsán nem kevesebbet állít, hogy "Egyébként nem vagyok nagy híve annak, hogy más országok vagy mindenfajta integrációk, mint Brüsszel, bizonyítványokat osztogasson ki egyébként független államokról." Majd a miniszterelnök úr úgy folytatja: "Én inkább önérzeti problémákat látok itt. Lehet, hogy a hallgatók nem így gondolkodnak erről, de Magyarország mégiscsak egy szuverén állam."

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnám, tulajdonképpen a történetnek is itt vége lehetne, mert sajnálattal kijelenthető az, hogy Magyarország gazdasági értelemben nem szuverén ország, és az az ország, amelynek kormánya a gazdasági alapok felett önállóan nem rendelkezik, az a kormány politikai értelemben sem önálló.

A miniszterelnöki interjú felfogható egy önérzetes vallomásként is, és felfogható úgy is, hogy a valóságban ennél a kép sokkal összetettebb, ahol az önérzet kinyilvánításának, az önérzet késői kinyilvánításának már legfeljebb csak politikai píárértéke van, ráadásul olyan értéke, aminek reális gazdasági alapja nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világgazdasági tendenciákat figyelve és a világgazdaság pénzügyi-gazdasági folyamatainak a magyar nemzetgazdaságra kifejtett hatásait elemezve az látható, hogy a világrend fejlődése egy olyan tendenciát mutat, ahol a nemzetállamokra épülő hagyományos politikai rendszerek fölött kiépülőben van egy nemzetállami határokat és nemzetállami kompetenciákat átmetsző gazdasági és pénzügyi rendszer.

 

 

(9.40)

 

Ez a nemzetközi pénzügyi rendszer Magyarországnál nagyobb országokat is a teljes hatókörében, hatáskörében tart. Ott tartunk, hogy szerte a világon a pénzügyek jelentős része kikerült a kormányok ellenőrzése alól, vagyis ez annyit jelent, hogy a kormányok elveszítették pénzpiaci szabályozóeszközeik jelentős részét, és a nemzetközi pénzpiacok váltak az állami gazdaságpolitikák fő minősítőivé. Ilyen pénzügyi integrációs gazdasági kör az Európai Unió is, ami az országot minősíti, minősítheti, mert az elmúlt tíz-tizenegy év változatlan formában érvényesített pénzügypolitikája lehetővé tette, hogy érvényesíthesse egy, a miniszterelnök úr által függetlennek gondolt ország pénzügyeit és államháztartási gazdaságpolitikáját.

Furcsa ez a késői felismerés, hiszen kormányzati anyagokban, jelesül a kezemben tartott 1999-2002-es, a PM által kiadott H/1128. számú tájékoztatóban is, tehát egy egyéves anyagban már az szerepel: "A magyar gazdaság a jelenlegi liberalizáltsági foka mellett erőteljesen függ a globalizálódó nemzetközi pénz- és tőkepiacok megítélésétől, nemzetközi szerződéseink és az EU-hoz való csatlakozási törekvéseink szükségessé teszik a liberalizációs mérték növelését" - írja ez a jelentés -, vagyis a nemzetközi tőkepiacoktól való elzárkózás nem járható út. Nyilván, egy ilyen miniszterelnöki bejelentésnek csak politikai píárértéke lehet, ennek még a minisztériumi berkekből, a kormány egyik jeles minisztériumából, a Pénzügyminisztériumból kibocsátott anyagban sem lelhető meg az alapja, tulajdonképpen az ellenkezőjét állítja.

Ebben a tárgykörben lényegesnek tartom azt kihangsúlyozni, hogy gazdasági értelemben Magyarország az Európai Unió tagjává vált, még ha jogi értelemben, jogilag deklaráltan erre nem is került sor; ugyanazok a pénzintézetek, ugyanazok a vállalatok vannak Magyarországon is, és adják a gazdasági élet meghatározó részét, mint Nyugat-Európában; ugyanazok a jogszabályok, ugyanazok az üzleti szlengek érvényesülnek nálunk is, mint az Európai Unióban.

Tény azonban, hogy Magyarország közigazgatási területén belül vállalkozás és vállalkozás között különbség van. A vámszabad területeken működő nemzetközi nagyvállalatok a magyar tulajdonú vállalkozásokhoz képest vám-, áfa- és nyereségadó-, sőt egyes nagyvárosokban még iparűzésiadó-kedvezményeket is kapnak. Ha jogi értelemben EU-tagállamok lennénk, természetesen erre nem kerülhetne sor, hiszen az EU határain belül már vállalkozás és vállalkozás között Magyarországon sem lehetne különbséget tenni.

Magyarország az elmúlt években államháztartási pozícióiban is teljesítette az Európai Unió maastrichti elvárásait, államadósságunk, költségvetési hiányunk és az elmúlt évben - egészen mostanáig - az inflációs trendünk is az EU követelményeinek megfelelő volt. Fontos azonban - pontosan ezért aggasztó -, hogy az államháztartási hiány és az államadósság teljesítménykövetelményeit csak a maastrichti százalékos kritérium szerint tudtuk teljesíteni, mert az inflációs hatásokat is tükröző viszonyítási alap, a bruttó hazai termék növekedési üteme nominálértékben gyorsabb, mint a számlálóban lévő hiány, illetve államadósság értéke. Tény azonban, hogy az ezredfordulós költségvetési hiányunk 480-500 milliárd forintos értékű lesz, ez a néhány évvel ezelőttinek a duplája - jóllehet, a maastrichti 3 százalékon belül maradunk. Államadósság/GDP-mutatónk 60 százalékon belül lesz, noha a külső bruttó államadósságunk 26-27 milliárd dollárra lesz tehető, a belső államadósságunk pedig már most 7100 milliárd forint.

Ezt az adósságtömeget azonban finanszíroznia kell valakinek. Az elmúlt tíz év változatlan formában érvényesített pénzügypolitikája nem tette lehetővé, hogy a hiány-, az adósságtömeg mértékének növekedése megálljon, és most nem teszi lehetővé, hogy ez a hiány-, államadósság-tömeg belső körből, hazai piacról kerüljön megfinanszírozásra. Ez annyit tesz, hogy Magyarország ismét egy újabb eladósodási spirálba került, ezzel nő a kiszolgáltatottsága, a hitelezőknek minősíteniük kell az országot, ebben pedig kulcsszerepe van az EU-tagállamok pénzintézeteinek és tőkepiaci befektetőinek.

Nemzeti függetlenség, autonómia, önérzet, Orbán Viktor-i gondolatok - azt tudom ezekre mondani, hogy késő bánat. A nemzeti vagyont nem kellett volna 70 százalékos mértékben külföldi gazdasági társaságok érdekbefolyása alá helyezni, a függetlenség és a túlzott önérzet hangoztatása helyett a külföldi tőke honosítására, a magyar nemzet és a külföldi vállalati kör, ezen keresztül az EU-tagállamok érdekazonosságának minél gyorsabb megteremtésére helyezném a hangsúlyt, vagyis a tőke hozamainak a jelenleginél nagyobb mértékű társadalmasítására. A közgazdasági körülmények, a tények a magyar gazdaságpolitikában ezeket a követelményeket kellene hogy érvényre juttassák.

Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez Magyarországon nem így történik, sőt nemcsak a külső pénzpiacoktól függ az ország kormányzása, az ország államigazgatásának működtetése, hanem a jelenlegi kormány még a belső vállalati kör vonatkozásában sem tud kellő hatékonysággal, a társadalom érdekeinek megfelelő módon fellépni. Ennek ékes bizonyítéka az a hercehurca, amely a MOL Rt. körül történik az elmúlt hónapokban a gázüzletág kivásárlására, illetve kivétele tekintetében.

A kormányzati előterjesztések szerint a MOL vonatkozásában a gázüzletág leválasztása ugyanis olyan módon történne, hogy a gázüzletág három alapvető tevékenységét három önálló társaságba, kft.-kbe szeretné kivinni. Nevezetesen, az egyik leánytársaság tevékenysége a gáztároló kapacitások működtetésére, a másik leánytársaság tevékenysége a gázvezetékrendszer üzemeltetésére, míg a harmadik leánytársaság tevékenysége a gázkereskedelemre irányulna. A kormányzati elképzelések szerint a három leánytársaságban a MOL Rt. mint anyatársaság minimális többségi irányítást tartana meg, 50 százalék plusz egy szavazatot, míg a fennmaradó 50 százalék mínusz egy szavazat tekintetében pedig új tulajdonosok bevonására kerülne sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenthetem önöknek, hogy ez a koncepció sem reális, és miáltal ez a koncepció nem reális, újabb inflációs trendeket fog gerjeszteni, és ezek az inflációs trendek is alkalmasak lesznek arra, hogy a 2001-2002-es költségvetést teljes mértékben megingassák, a költségvetést teljesíthetetlenné tegyék, és a családoknak, a hazai vállalkozásoknak újabb tehertételt jelentsenek. A gázüzletág kiszervezése vonatkozásában ugyanis el kell mondanom önöknek, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. MOL Rt.-ben lévő mandátuma nem biztosítja, hogy a MOL Rt.-ben jelenleg meglévő ÁPV Rt.-s jogosultságok a kiszervezést követően a MOL Rt.-ben és a létrejövő társaságban teljes mértékben csorbítatlanok maradjanak, tekintettel arra, hogy a rendkívüli közgyűlésre vonatkozó mandátum sem rendelkezik arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a B-típusú részvénnyel, az egy darab szavazatelsőbbséget garantáló részvénnyel valamennyi jogosítvány elérhető lenne.

Már elmondtam két-három hónappal ezelőtt is, ez a B-típusú szavazatelsőbbségi részvény, képviselőtársaim, kibocsátásra sem került, önök a 2001-2002-es költségvetésben viszont nagyszerűen beállították, hogy az államnak a 25 százalékos tulajdonrésze is eladásra kerüljön ebben az évben. Tehát a gázüzletág, az a tevékenység, amely eredendően a MOL-ban maradna, olajüzletág, olajfeldolgozás, inflációgerjesztő tétel, mindig is beépült a termékekbe, szolgáltatásokba, láncreakciószerűen emeli a élelmiszerárakat, a közlekedési díjtarifákat. Ez nem kellőképpen végiggondolt, és a kormányzatnak nemhogy a külső piacokra nincs ráhatása, a belső vállalati szegmensekre sincs ráhatása.

 

(9.50)

 

A MIÉP-nek a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott indítványai azt a célt szolgálják, hogy az állam gazdaság- és államigazgatás-szervező funkciójának ellátása a jelenlegi siralmas állapotnál jobb mértékben, jobb hatékonysággal valósuljon meg. A javaslatok, amelyek alapvetően a mezőgazdaságra irányulnak, agrár-reorganizációs alap létrehozását indítványozzák a csődbe ment élelmiszer-ipari üzemek feljavítására és mezőgazdasági termelőknek való kiszervezésére, továbbá indítványaink szorgalmazzák a bérből és fizetésből élő köztisztviselők illetményalapjának megemelését, a rendőrök, a vámosok keresetnövelését, szorgalmazzák a külső üzletrész-tulajdonosoknak az állami költségvetési pénzekből történő kifizetését; költségvetési javaslataink tartalmazzák egy nagy állami cég, a Magyar Hajózási Részvénytársaság állami pénzekből történő reorganizációját, feljavítását.

Összességében ezek az indítványok az állam gazdaságpolitikai funkciójának megerősítését szolgálják. Forrásfedezetként mindenhol a pénzintézetek nyereségadójának megemelését indítványozzuk, illetve állítjuk be forrásfedezetként, mert véleményünk szerint alultervezettek ezek a pénzintézeti nyereségadó-befizetések, illetve ki kell mondanom, hogy az ellenőrizetlenség okán a pénzintézetek felbátorítva érezhetik magukat arra, hogy alacsonyan tervezzenek, és alacsony mértékben, nem anyagi erejükhöz mérten fizessenek be a költségvetésbe nyereségadókat.

Indítványainknak ugyanakkor van egy olyan fontos támpontja is, hogy az az inflációs érték, amelyekkel önök a 2001-2002-es évet megtervezték - ez egy 5-7 százalékos intervallum -, ez, tisztelt képviselőtársaim, nem tervezhető. Ezzel nem lehet számolni, mert már most, szeptember végén is 10,3 százalék volt az infláció.

Úgy tartjuk számításaink alapján, hogy a sorozatos energiaár-emelések, a mezőgazdasági termékek árának emelése, a téeszek összeomlása miatt megtörténik majd, hogy Magyarországon ismét nő az élelmiszerimport, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy legfőbb külpiaci partnerünknél, az Európai Unió tagállamaiban ismételten emelkedik az infláció, és ez importálódik Magyarországra. Az euró a dollárárfolyam bevezetése óta 30 százalékot veszített az árfolyamértékéből, ez újabb inflációt gerjesztő tétel.

Összességében mindezek alapján azt mondjuk, hogy a 2001-2002-es költségvetés nem egy önálló, nem egy autonóm költségvetés, hanem a helyzet kiszolgáltatottságából fakadóan egy alakított költségvetés, és ezt az alakítást nem a magyar kormányzat készítette el, itt igenis, meghatározó elemek vannak, hiszen a gazdaság nem önálló, az ország gazdasági vertikuma nem önálló.

Az, hogy önök, tisztelt kormányzati képviselők, milyen forgalmiadó-típusú bevételeket szednek be, ez tulajdonképpen az önök joga, de az, hogy a jövedelmekből, a nyereségekből, a profitból, a megtermelt profitból minimális a bevétel, és tulajdonképpen a befizetéseket a családok és a hazai vállalkozások fizetik több mint 80 százalékban, ez alapvetően önmagáért beszél.

Összességében azt tudom mondani, hogy jelenleg, 2001-2002 előtt, az ezredfordulón a kormány nem ura a helyzetnek, és a maradék állami vagyon is privatizációs prédává fog válni ebben a lehetetlen helyzetben. 2002 tavaszáig a pénzügyi hiányt egyre fokozódó mértékben az önök által felerősíteni tervezett privatizációs bevételekből próbálják meg majd fedezni, hiszen sorra kerül a MÁV Rt. privatizációja, a Malév privatizációja 75 százalékban, a Légiforgalmi Igazgatóság privatizációja, sorra kerül a Mahart privatizációja 50 százalékban, sorra kerül a legnagyobb magyar mezőgazdasági vállalat, a Bábolnai Mezőgazdasági Részvénytársaság privatizációja, sorra kerül a Paksi Atomerőmű privatizációja százszázalékos mértékben, és sorra kerülnek a megyei Volán-társaságok privatizációi 50 százalékos tőkeértékben. Ezek a számok azt mutatják, hogy az állami pénzügyi életre a még meglévő minimális kormányzati befolyás, ráhatás is le fog csökkenni 2002-re, éppen ezért a 2001-2002-es év a bukás költségvetése lesz, és szomorú jövőt sejtet a családok számára.

Azt tudom mondani, nemcsak a hibáikat ecsetelem, hanem vannak pozitív elemek is ebben a költségvetésben, ilyen a tudományos kutatási élet, a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóhelyeinek 20 százalékos forrásfedezet-megemelése, ezt pozitívnak tartjuk. A tavalyi költségvetésben pontosan ekkora számban Balczó képviselőtársammal ezt indítványoztuk, néhány szavazaton bukott el, hogy nem lett megszavazva. Most örülünk annak, hogy ez mégiscsak visszajött, azonban azt kell látni, hogy lehet nominálértéken több pénzt adni a kutatóhelyeknek, lehet több pénzt adni az egyetemi tanároknak, lehet 8 százalékos nominálértéken több pénzt ígérni az óvónőknek, pedagógusoknak, azonban ha ennek nincs meg a reális bevételfedezete a költségvetési oldalon - márpedig nincs meg -, akkor amit most önök adnak, az infláció révén a családok és a vállalkozások többszörös mértékben fogják elveszíteni.

Mi ezekre a hibákra önöket az elmúlt két, illetve két és fél évben folyamatosan figyelmeztettük, azonban úgy tűnik, hogy ezek a szavak, ezek a gondolatok falra hányt borsónak minősültek, így természetesen a felelősség a bukásért, a kudarcért is nyilván önöket fogja terhelni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)