KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szabad demokraták igen nagy számú módosító indítványt nyújtottak be ehhez a költségvetési tervezethez. Ugyanakkor, miután meggyőződésünk, hogy a törvénytervezet a benyújtás pillanatában törvénytelen volt, és a jelenlegi állapotában, ebben a formájában a kétéves költségvetés nem szolgálja az ország érdekeit és még törvénytelen is, ezért csak a 2001., tehát a jövő esztendőre vonatkozó javaslatokhoz nyújtottunk be módosító indítványt.
Egy előnye azért van annak, hogy egy kétéves anyagot látunk magunk előtt, ez pedig az, hogy ezzel a kormány az egész kormányzati időszakra - tehát a '98-tól 2002-ig terjedő időszakra - bemutatta, hogy mit tud, mit kíván az ország érdekében a költségvetésen keresztül megtenni.
A legfontosabb, amit megállapíthatunk rögtön az elején, hogy ha valaki előveszi a kormány programját 1998-ból és az abban található ígéreteket, akkor egyértelműen, anélkül, hogy elfogultak lennénk, bárki, aki valóban előveszi azt a 40 pontot, valamint utána az új évezred programját, és elolvassa, megállapíthatja, hogy az ígéretek kormányából az ígérgetés kormánya lett. Ez a négy esztendő nem tartalmazza a tettekben azokat az ígéreteket, amelyekkel a választópolgárok bizalmát megszerezték '98-ban.
Néhányat szeretnék említeni, és szeretném jelezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének módosító indítványai azt célozzák, hogy ennek a népszerű programnak, amivel '98-ban választást nyert a jelenlegi koalíció, legalább részben meg is feleljen, és az abban megvalósult célok legalább töredékében megvalósuljanak; ha annyira nem is tudnak megvalósulni, mint az akkori választást elvesztő pártok ígérete alapján megvalósult volna.
Az első: talán mindenki emlékszik az autópálya-programra. Ez az ígérgetési program a mai napig tart. Két nappal ezelőtt a miniszterelnök úr még mindig ígéri, hogy az M7-es autópálya építése jövőre elkezdődik Nagykanizsa környékén is, miközben pontosan tudja mindenki, hogy 2002 novemberéig szólóan még szerződésben foglalt muzeológiai feltárások vannak ezen a területen, tehát semmiféle építési engedély nem adható ki és építkezés nem lehetséges.
Ezt pontosan tudja a kormányzat, mégis három hónaponként elmondja, hogy igen, elindul a beruházás. Ha megnézzük a költségvetést, a beruházás állami előkészítésének költségeit, tehát nem azokat, amelyeket majd a kivitelező a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül átcsorgatott forrásokból megkap, hanem azt a bizonyos forrást, amely az állami előkészítő munkákhoz szükséges: nincs a költségvetésben. Az M7-es autópálya építése tehát nem fog érdemben elindulni; bármilyen látszattevékenység folyhat, látszatszerződés köthető, érdemi nem.
A másik nagy ígéret volt, hogy 2000 kilométernyi kerékpárút lesz, és hogy 2002-re a Balatont körbekerülő kerékpárút készül el. Mindenki emlékszik erre az ígéretre; a Balaton környékén, legalábbis az ott lévő négy megye minden újságjában többször megjelent még tavaly is. Ebben a költségvetésben nyoma sincs annak, hogy 2002-ig annyi kerékpárút-fejlesztés megvalósulhatna akár egész Magyarországon, amely elegendő lenne a Balaton körbekerüléséhez, ami nem egy öncélú program, hanem egy kiemelt program volt annak érdekében, hogy a mostani bevételeink 10 százalékát biztosító idegenforgalom és belső turizmus még nagyobb mértékben javuljon, szolgáltatási színvonalát megtartsa. Nincs ebben erre forrás, ezért a szabad demokraták jelentős összeget, egész pontosan legalább az 1998-ban előirányzott összeget javasolják a kormányzatnak erre a célra beállítani.
Hasonlóan végigmehetünk a többi ponton is. Az egész közlekedési ágazat óriási vesztese ennek a négy esztendőnek. Elég csak arra gondolni, hogy a Volán jármű-rekonstrukciója még a következő és az azt követő évben sem éri el nominális értékben sem azt a támogatást, azt az előirányzatot, amit 1998-ban kapott az ágazat. Nominálértékben! Ez azt jelenti, hogy 2002-re - akárhogy számoljuk az inflációt - a felére zsugorodik ez a járműpark-korszerűsítési összeg. Pedig a tömegközlekedésnek, a városok közötti, busszal történő közlekedésnek a támogatása kiemelt állami feladat lenne, annak érdekében, hogy ez európai színvonalon, a mai környezeti igényeknek megfelelő minőségben, a légszennyezés és a biztonság előtérbe helyezésével történjen.
De nyugodtan továbbmehetünk a vasút fejlesztésére. A vasút fejlesztésére 17 milliárd forint van előirányozva. Ez csak 5 milliárd forinttal kevesebb, mint az 1998. esztendőben előirányzott pályavasút-fejlesztési előirányzat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem 1995-höz kell hasonlítani; legalább az utolsó békeesztendőt, 1998-at emeljük ki, és ahhoz képest az országépítés szinte minden száma rendkívül hátrányos.
De hogy ne csak a közlekedésről essen szó: az árvíz elleni védekezés és az árvíz igen komoly kérdés az országban. Ennek ellenére a védtöltésekre és az árvízvédelmi létesítmények fenntartására, a vízkár-elhárítási művek fejlesztésére és rekonstrukciójára kevesebb forrás áll rendelkezésre, mint 1998-ban. Tudom, hogy sokak számára ez az adat szinte hihetetlen és megdöbbentő, de ez attól még a valóságnak megfelelő.
Az 1998-as költségvetésben a vízkár-elhárítási művek fenntartására 1 milliárd 336 millió forint volt dologi kiadásban, jelenleg 1 milliárd 154 millió, hogy egy konkrét számot is idézzek; 200 millióval kevesebb - melyik területen? - még az árvízvédelem területén is!
(9.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az a cél, hogy a kormány év közben a lakossággal elhitesse, hogy kérem, micsoda odafigyelő kormány ez, itt van az árvízvédekezés, és rendkívüli intézkedésekkel újabb forrásokat biztosít - más ágazatok rovására, illetve valójában a többletbevételből, amit eltagad a költségvetésben - ezeken a területeken. Ezt illik előre beállítani. Tudjuk, hogy a magyar árvízvédekezésnek igen jelentős fejlesztési és fenntartási költségigénye van. Ezt legalább a négy évvel ezelőtti szintre illik beállítani, nem pedig majd évközi intézkedéssel a jó király szerepében tetszelegni.
Hasonlóan végigmehetünk a környezetvédelem többi területén is. Az, hogy az országjelentésben is minden esztendőben - most már egyre hangsúlyosabban egy pozitív országjelentésben is - megjelenik, hogy a környezetvédelem területén hihetetlenül nagy Magyarország lemaradása, és akár akadálya lehet az uniós csatlakozásnak, az sem tántorítja el attól a kormányt, hogy a szennyvízkezelés és a szennyvízgyűjtés szinte minden területén kevesebb forrást adjon a következő két esztendőben, mint 1998-ban. A kiemelt városok szennyvízkezelése például 1998-ban 2 milliárd 370 millió forintos támogatást kapott, 2001-ben és 2002-ben kereken 2 milliárd van beállítva. Tehát még nominálértékben is kevesebb, nemhogy egy növekedő gazdaságban, egy 6-7 százalékos gazdasági növekedési ütemben megőriznénk legalább reálértékben ezeknek a forrásoknak a nagyságát.
Ezért a szabad demokraták mindkét esetben, a szennyvízkezelés valamennyi ágazatában legalább az 1998-as költségvetési értéknek a reálértékét javasolják módosító indítványaikban. Kérem képviselőtársaim közül azokat, akik felelősen gondolkodnak, hogy legalább ezeket a módosításokat szavazzák meg. Nem hiszem, hogy van olyan ember a Házban, aki elfogadhatónak tartja azt, hogy Magyarországon a szennyvízkezelésre, a szennyvizek gyűjtésére, tisztítására ma kevesebbet költünk 40 százalékkal reálértékben, mint 1998-ban.
Hasonlóan végigmehetünk sok-sok ágazaton; én szeretnék még kettőt kiemelni. A vízügyet már említettem, de a jövő társadalomépítése szempontjából nagyon fontos kérdésnek tartjuk az informatika és az információs eszközök terjesztését. Ez nem öncélú tevékenység, amikor az iskolák e célú fejlesztésére - amely megtorpant '98-ban, amikor a Sulinet-programot leállította a tisztelt kormányzat, és amely azóta sem fejlődik tovább, mind a tartalmi szolgáltatás szempontjából, hogy tudniillik a magyar tananyag, a magyar kultúra ismeretanyaga digitalizálva legyen végre, és megjelenhessen az iskolákban az internetes hálózaton keresztül, mind pedig annak a tartalomnak az elérhetősége szempontjából, hogy a tanárok képesek legyenek oktatni és a diákok befogadni, ehhez mind eszközpark, mind pedig tudás szempontjából - támogatást, több milliárd forintos támogatást javasolunk egy növekvő gazdasági környezetben. És ez nemcsak a jövő generációjának szól.
Azt gondoljuk, hogy az önkormányzatoknál és a közigazgatásban, államigazgatásban általában a sorban állás, az ellehetetlenülés az ügyfélszolgálaton, gondolok itt az okmányirodákra, aki járt ott mostanában, és kellett igazolványt cserélnie, az tudja, hogy miről beszélek, ezek a feladatok, a szolgáltatás, az állami és közszolgáltatás minőségének javítása egy bővülő gazdaságban. Ez elsődleges célja kell hogy legyen egy kormányzatnak, mert ezzel az állampolgár számára valóban szolgáltató államként jelenik meg, és ezt a szolgáltatási oldalt sokáig nem tudja még más pótolni. Ezért erre a célra is, az önkormányzatok és az intézmények informatikai fejlesztésére, az ügyfélszolgálat fejlesztésére jelentős összeget kívánunk a szabad demokraták részéről átcsoportosítani.
Még két dolgot csak tartalmilag szeretnék megemlíteni. A szakmaiságról: óriási hibának tartjuk, hogy az előttünk lévő költségvetési javaslat hemzseg a szakmai egyenlőtlenségektől. Miközben bizonyos fejlesztési összegeket azért megemel, tudomást sem vesz arról, hogy a fenntartás is ugyanilyen fontos szempont. Szeretném megemlíteni, hogy Útalap, amely az útjaink, közútjaink fenntartására szolgál, az Útalap forrásai - tehát utak fenntartása, minőségének megőrzése, útburkolat, balesetmentesítés, s a többi - nominális értékben 8 milliárddal kisebb értékűek, mint 1998-ban. És ha megőrizte volna az értékét, ma 37 milliárddal többet kellene erre a célra fordítanunk. Én nem hiszem, hogy például a közlekedést a pontrendszerrel kell szankcionálni, és a közlekedés biztonságát elsősorban az elrettentéssel - ahogy itt elhangzott a belügyminiszter úr részéről -, a pszichés elrettentéssel kell biztosítani, hanem azzal, hogy a korszerű, jó minőségű, biztonságos közlekedés úthálózati feltételeit is megteremtjük.
Ugyanígy: a jövőről beszélünk, és a szociális érzékenységről beszél a kormány. Például nagyon fontos kérdés az akadálymentesítés, azon emberek bevonása, mozgásának lehetővé tétele, akik mozgáskorlátozottak, akik fogyatékosai ennek a társadalomnak, és akikről gondoskodunk kell. Tehát az akadálymentesítésre a meglévő törvény ellenére a töredékét fordítja a kormányzat; az egytizedét annak, amit törvény ír elő, hogy e területen meg kellene tenni. A szabad demokraták ezért e területen is jelentős változtatást javasolnak.
Summa summarum, bár a változtatásunk igen nagy számú, nem tudja ezt a törvényjavaslatot olyan formába hozni, hogy jó szívvel ajánljuk a parlamentnek. Ezért azt a generális javaslatot még egyszer megismételjük a szabad demokraták részéről, hogy amennyiben ez a szándékosan alultervezett bevétel 2 százalékkal meghaladja a benyújtott alultervezett értéket, a kormány legyen köteles visszahozni a parlament elé, hogy a többletbevételről közös bölcsességgel döntsünk, és számot adjon az ország előtt.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)