DR. BARÁTH ETELE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Ebben az igen rövid időben nem konkrétumokról szeretnék beszélni, inkább általában. A konkrétumok nagy részét Csizmár Gábor képviselőtársam és Szabó Imre úr is elmondotta. Tulajdonképpen nagyon jó indító lehetőséget adott Horváth László képviselőtársunk, amikor azt mondta, hogy nyilvánvaló, hogy politikai vita fog kezdődni a szervezetekről, és általában ezt az egész témakört a politika át fogja hatni.
Arról a mély meggyőződésemről szeretnék tanúbizonyságot adni, hogy a sport világa különösen az, ahol a politikának gyakorlatilag semmi keresnivalója nincs. Ez a terület az, ahol az egyén, az egyén közössége, az egész civil szféra önmegvalósítása folyik, ez az, ami olyan hosszú távú folyamat az egészség és a kultúra érdekében az emberek részéről, amelyben egyetlenegy törvény sem tud egyébként olyan mélyreható változást hozni, amely ezt alapvetően át tudná formálni.
Ezért némi negatív iróniával hadd mondjam azt, hogy ez a törvény se fogja megakadályozni azt, hogy a magyar ember képességei, a magyar sport fényes csillogása tovább erősödjék. Én azt hiszem, lényegében véve ennek a törvénynek a gondja és a baja pontosan az, hogy azok a jó szándékok és megfogalmazások, amelyek a kormányzat részéről az elmúlt két évben megjelentek, az a - mondhatnám - hosszú távú felelős gondolkodás, amely egyáltalán a minisztérium felállításában is megfogalmazódott, ebben a törvényben nem tükröződik.
Egy ilyen törvénynek az előkészítése nem nélkülözheti a mindenki számára ismeretes olyan hosszú távú stratégia nyíltságát, a törvényben egyébként előírandó fejlesztési terv előkészítését, amely a törvénnyel kapcsolatban felteendő alapvető kérdésekre, hogy ki, mikor, kinek az érdekében, hol, mit, miért, mennyiből fog tenni, nem tud választ adni. Pontosan az a probléma, hogy csak általános szervezeti kérdésekkel és jogalkotási kérdésekkel foglalkozik. Arról, hogy mennyire nem politikai az alapállás, amelyből szeretném megközelíteni, magam, elég mélyen involválódva most már egy évtizede a sport különböző szintjeiben és irányításában, azt tudom mondani, hogy kizárólagosan működési, tartalmi és alkotmányos szempontból szabad ezt a törvényt megközelíteni, és ebből a szempontból sajnos nagyon sok kivetnivalót hagy maga után.
Az egyik leglényegesebb probléma, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, és nem az első alkalom, amikor felhívnám erre a figyelmet, ez az óriási szerepcsere, amely a Nemzeti Sportszövetség és a sport szakszövetségek között adódik, pontosan azoknak a jogi megfogalmazása között. Merem állítani azt, hogy az, ami ebben a törvényben benne van, továbbra is alkotmányellenes megfogalmazás, hiszen a sportszövetségeknek van olyan, az államtól átvállalt, kötelezően a törvény által is átvállalandó feladatsora, amelyet köztestületi formában tudnak megvalósítani, míg teljesen természetes volna, hogy ezek a szakszövetségek hozzák létre azt, ami egyébként létre is jött és működik is kétféle formában, azokat a nemzeti sportszövetségeket, amelyek viszont hosszabb távon a koordinációt, a kooperációt biztosítják a sport világán belül.
Mélyen hiszek abban, hogy semmifajta politikai meggondolás nem lehet, és főleg konjunkturális politikai meggondolás nem húzódhat meg a sporttörvény mögött, ezért magam is azt szeretném kérni, hogy amennyiben lehet, ha nem lehet elhalasztani a sporttörvény elfogadását, akkor egy rendkívül intenzív további vita előzze meg ennek a módosító indítványait, hiszen, mint ahogy a képviselőtársaim elmondták, valóban tele van olyan kétharmados döntést igénylő és alkotmányt értintő kérdésekkel, amelyek felett egyszerűen elmenni nem lehetséges.
Összefoglalva, én nagymértékben hiányolom tehát azt, hogy egy ilyen törvényt, amely a teljes magyar társadalom életére bizony hosszú távon hathatna vissza, ha ezek a fejlesztési tervek, stratégiák léteznének, olyan hosszú távon, hogy a miniszter úr fiatal kora ellenére az ő gyerekeinek már gyerekei lesznek, és a miniszter úr nagypapa lesz akkor, amikor a ma kezdő sportolóból olimpiai bajnok lehet... - tehát igen hosszú távú kérdésekről lehet szó, és akkor egy olyan sporttörvény van előttünk, amely nem olyan kollektív munkának az eredménye, amely az oktatás, a kultúra, az egészségügy, az önkormányzatok, a területfejlesztés és valamennyi témakörben felelős ágazatok közös munkájával készül. És ez az ok az, amiért sem a költségvetésben, sem a törvénytervezetben nem találjuk meg azokat az eszközöket, és bármennyire szép a kimondott szó, nem találjuk azokat a garanciákat, amelyek a teljes területre horizontálisan kihatva, valóban a civil és autonóm szférák fejlődését tudják szolgálni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
Előző Következő