CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén és itt, a parlamentben is az ellenzéki képviselők részéről - legalábbis a Szocialista Párt képviselőinek részéről - szívesen támogattuk volna a sportról szóló, T/2989. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátását, ha készen lenne a törvényjavaslat.
Bár rendkívül sok vita zajlott le a szövegről, sőt, a tárca sok észrevételt akceptált is, beépített a jelenlegi törvényjavaslatba, az ifjúsági és sportbizottság által szervezett nyílt napon a felsőházi teremben mégis arról győződhettünk meg, hogy az érintettek számos kritikát fogalmaztak meg, a kodifikációs és a kormányzati szakemberek számos javaslata, véleménye süket fülekre talált a törvény-előkészítés során. Mivel hiányzik a párbeszéd, a szakmai érdekegyeztetés a kormány és az érintett civil szerveződések között, törvényszerű, hogy kiérleletlen, végig nem gondolt, belső ellentmondásokkal terhes törvényjavaslatok kerülnek elénk, mint jelen esetben is. Jó lenne, ha lenne még türelme a miniszter úrnak, a tárca szakembereinek a szakmai és a politikai egyeztetésre, a törvényjavaslat szövegének pontosítására.
(9.50)
Viszonylag rövid időn, néhány hónapon belül megítélésünk szerint lehetséges lenne egy olyan törvényjavaslatról tárgyalni, amelyet ellenzéki képviselőtársaink is támogatni tudnának.
Milyen irányban lenne érdemes továbbdolgozni ezen a törvényjavaslaton? Öt ilyen elemet említenék. Az első: a javasolt sporttörvény mai állapotában igencsak túlszabályozó. Kereken száz paragrafus és a törvény felhatalmazása alapján megszületendő további 23 jogszabály, megítélésünk szerint, gúzsba köti a magyar sportot. A végrehajtási rendeleteknek egyébként ma még csak a címét ismerjük, tartalmát alig-alig. A sport magántevékenység, a civil világ része, közösségi program. Nem igényli az ilyen mértékű szabályozást, mondhatni: agyonszabályozást.
A második: mint a szaktörvények egy jelentős többsége, ez a törvényjavaslat is azzal a problémával küszködik, hogy nem képes a szakmai tevékenység anyagi bázisa biztos feltételrendszerének megteremtésére. De ez nem is volna önmagában baj, ha legalább törekedne rá, vagy legalább garanciát, tervezhetőséget mutatna, már az is jó lenne az érintettek számára.
Harmadszor: a javaslat a hatalom oldaláról kívánja átrendezni a sport eddig kialakult civil világát, feltépi szöveteit. Megszünteti a mintegy 80 szakági szakszövetség köztestületi jogállását, státusát, miközben meghagyja azok köztestületi feladatait. Nem vesz tudomást olyan integráló szervezetekről, mint a Magyar Sportszövetség vagy a Sportegyesületek Országos Szövetsége, fittyet hány lényegében a sport önszerveződésére. Viszont kényszertársulásokat, kényszerszervezeteket hoz létre, melyeknek köztestületi státust biztosít, források feletti rendelkezéssel, irányítási jogkörökkel.
Negyedszer: a törvényjavaslat nem tiszteli, nem becsüli, pontosabban: nem a helyén kezeli a sportegyesületeket és a sportszakembereket. Pedig a valódi olimpiai műhelyek, közösségek az egyesületeknél találhatók, akik lehet, hogy valamikor Dózsa néven is illetődtek, de mégiscsak 115 évre is visszatekinthetnek tevékenységükben. Vagy pedig: az edzők, gyúrók, orvosok, technikai vezetők, szertárosok nélkül nincs sport, lehetőség, teljesítmény. Méltatlan az ő szerepükhöz, ha csak mint fegyelmi tárgyalások alanyai szerepelnek a törvényjavaslatban.
Ötödször: megítélésünk szerint meg kell szüntetni a törvény belső ellentmondásait. Csak hármat említek időhiány okán. Miközben a törvény egyik fő prioritása a szabadidősport - kormányzati terminológiával a polgárok sportja -, addig a törvény lényegében a hivatásos, a profi sport, azon belül is leginkább a labdarúgás törvénye.
Miközben látszólag igen fontos a diáksport, addig a törvényjavaslat lényegében semmilyen feltételt, mozgásteret nem biztosít mindehhez. Miközben a törvényjavaslat a sport intézményrendszerében egyenrangú, de önálló köztestületet tervez létrehozni a hivatásos és szabadidősport területén, addig a sportfinanszírozásban fontos szerepet játszó, hasonló logikára alapozott két közalapítványt a kormány összevonta, és a jövőben sem kívánja külön üzemeltetni. És persze, nem volna baj az sem, ha a létező hatályos törvényekkel is összhangba kerülne ez a törvényjavaslat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Befejezésül: megítélésünk szerint nincs sürgős szabályozási kényszer, érdemes lenne visszatérni további munkára, átdolgozása, hogy értelmes, végrehajtható törvény születhessen.
Köszönöm a türelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Előző Következő