DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Természetesen mint minden törvényjavaslat, így az új sporttörvény javaslata is jogi szaknyelven íródott, azonban szívem szerint ifjabb Dumas sorait nyújtanám át mindenkinek, hiszen nagyon jól foglalja össze alapvető céljainkat és szándékainkat:

 

(9.20)

 

"A fiataloknak a szabadban kellene élniük, a nap fényében, a földeken, az erdőkben, szemtől szemben a természettel, amely megedzi a testüket s olyan kíváncsiságot ébreszt bennük, ami értékesebb a nevelés szempontjából, mint a világ minden tankönyve. Nem tehetek egyebet, csak tanácsot adhatok, s utat mutathatok. Ez az út pedig: tedd a gyerek testi nevelését élete első lépésévé!"

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "A sport elsősorban szellemi fogalom." A gondolat Szent-Györgyi Alberttől való, aki 1930-ban Szegeden, a testnevelő tanárok kongresszusán mondta ezt. Akkoriban, az 1921. évi LIII., a testnevelésről szóló törvénycikk hatálybalépése után a figyelem középpontjába került a mozgás, a sport. "A testnevelésnek az a feladata, hogy az egyének testi épségének és egészségének megóvása, lelki és testi erejének, ellenálló képességének, ügyességének és munkabírásának kifejlesztése által megjavítsa a közegészség állapotát." - olvashatjuk többek között a törvénycikkben. A kormányzatnak akkor szembe kellett néznie a valósággal. A monarchiáról leválva akkor és csak akkor lehet a magyar állam továbbra is meghatározó erő az európai nemzetek sorában, akkor lehet versenyképes, ha évszázadok során megőrzött tulajdonságait, a bátorságot, eltökéltséget, céltudatosságot, tenni akarást és más, a sport világában is fellelhető emberi értéket tovább erősíti. Ennek kiváló eszköze volt a testnevelés, de leginkább az a szemléletmódváltás, melyet a "sport elsősorban szellemi fogalom" kijelentés takar. A kormányzat előtt már akkor is ott állt a brit példa. Azokban a kollégiumokban, ahol a majdani politikusokat, katonatiszteket, tudósokat, hivatalnokokat képezték, a testedzés fontossága mellett felfedezték a csapatsportok jellemformáló erejét, közösségteremtő képességét. Ezekben az intézményekben még most is gyakran emlegetik a szállóigét, miszerint a waterlooi csatát Eton játszóterein és sportpályáin nyerték meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ránk vár a feladat, hogy a sportszellemű Magyarországért mától közösen cselekedjünk. Kemény ellenfelekkel nézünk szembe, közönnyel, régi beidegződésekkel, megkövült sportfinanszírozási rendszerekkel, idejét múlt sportvezetői szemlélettel. Tudatosítanunk kell, hogy a polgárok személyes, mentális és fizikális megújulásán túl családjaink, közösségeink, országunk egészséges jövője a cél, és ez, mondjuk ki, nemzetstratégiai kérdés, a nemzet szellemi és fizikai életben maradásának kérdése. A sportszellemű Magyarország tervét immár, tisztelt képviselőtársaim, önök is a kezükben tartják. A címe: a Magyar Köztársaság kormánya T/2989. számú törvényjavaslata a sportról.

A sporttörvény jogi nyelvezete mögül kiviláglik az az alapvető szándék, hogy a sportot szeretnénk visszaadni az embereknek. A mozgás, a frissesség, a közösség öröme, csapataink sikerei, nemzetközi elismertségünk mindannyiunké. A sport legyen mindenkinek saját életéhez kötődő természetes fogalom, az emberhez mint szellemi lényhez tartozó sajátosság! A sport nem elit szórakozási forma, nem úri passzió, nem tankönyvekbe zsúfolható szaktárgy. A sport az élet tankönyve. Hozzásegít bennünket testünk, lelkünk mélyebb megismeréséhez, megedzi akaratunkat. "Egy sportcsapat a társadalom kicsinyített képe." - mondta előadásában Szent-Györgyi Albert tanár úr, majd így folytatta: "A mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre, az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre s mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira. Aki ezeket tudja és akiből a lélek férfiasságát, az érdeklődést, az önállóságot és az alkotási vágyat nem verjük ki, az meg fogja állni a helyét az életben."

Az a nemzedék, mely a már idézett 1921-es törvénycikk szellemében nőtt fel, először a berlini, majd a későbbi olimpiákon a minőségi sportban bizonyított. Ennek a generációnak kiemelkedő képviselője a legidősebb, Magyarországon élő olimpiai bajnokunk, az idén 85. születésnapját ünneplő Csák Ibolya. Ebben az időben vált tömegessé a sportolás. Az akkori kormányzati politika sporttal kapcsolatos szemléletváltásának köszönhetően sok fiatal olyan emberi tartást kapott, mellyel kiállták századunk viharait. E törvénycikk rendelkezik a ma hetvenöt éves testnevelési főiskola felállításáról is. "Az állam pénzügyeinek rendezése után testnevelési tanerők képzésére országos testnevelési főiskolát kell felállítani." - szól a törvénycikk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A hazai és külföldi elemzők is megerősítik, gazdaságilag megerősödtünk, pénzügyeink rendeződnek, elérkezett az ideje, hogy fejlett európai nemzetekhez hasonlóan a sport területén is haladó szemléletű törvényünk legyen. Engedjék meg, hogy nagy vonalakban vázoljam a millennium évében a legkiválóbb szakértők közreműködésével kidolgozott sporttörvény európai és magyar előzményeit. Ezek ismerete fontos annak a környezetnek a megértéséhez, melyben ez az új szemléletű törvény megfogant. A polgárok önálló kezdeményezése által jöttek létre, elsőként a szigetországban azok a sportegyesületek, amelyek rövidesen behálózták az egész iparosodó világot. Az egyesületi élet célja az önfejlesztés, az egészséges életmód és a közösség erősítése volt. A XX. század első felében a modern sport fejlődésének alapja és kerete a múlt századi polgári egyesületi életben gyökerező amatörizmus eszménye volt. Ezekben az évtizedekben a modern sport összességében egységes szellemi, kulturális, intézményi és szervezeti keretein belül a sportteljesítmények minőségében mutatkozott különbség.

A hatvanas-hetvenes években a televíziózás térnyerésével a minőségi sportba áramló egyre jelentősebb pénzösszegek véglegesen kikezdték az amatörizmus kizárólagosságának alapeszméjét. A folyamat betetőzéseként a fejlett országokban a nyolcvanas évek elején a sportban minőségi változás következett be. Ekkortól már nem támogatják, hanem befektetnek a sportba. A sport kapitalizálódott, s a mozgás szeretetén, személyes és tömegigényeken túl egyre inkább nemzetgazdasági tényezővé, dinamikusan fejlődő ipari ágazattá vált. Mára a kapitalizálódott sport egyre elkülönülőbb részpiaca, az úgynevezett látványsport, a szórakoztatóipar húzóágazatává lett. Az egyes professzionális sportszervezetek a legjobban működő vállalkozások közé tartoznak, a kiemelkedőket már a tőzsdéken jegyzik, az üzleti élet fejlődésének élvonalában vannak. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a látványsporttól mind jobban elkülönülő szabadidősport szerepe, amely a sport kapitalizálódása során szintén piacosodott.

Magyarországon a negyvenes évek végétől a magyar sportra rákényszerített szocialista tervgazdasági sportmodell érvényesült. A totálisan államosított rendszerben a sport alapvető, az egyes ember szabadságára, szabad akaratnyilvánítására, az embertársaival való szabad együttműködésére épülő ethoszával szemben tervgazdasági logika alapján olimpiai pontokat gyártó termelőüzemmé változtatták a sportpályákat. Dózsák, dinamók, spartacok nagy táborában voltunk kénytelenek élni. Mindezek ellenére volt aranycsapatunk, Balczónk, Papp Lacink, és még sorolhatnánk azokat, akik emberi nagyságukkal ki tudtak lépni a diktatúra világának árnyékából.

A szocialista tervgazdálkodás modelljére felfűzött sportintézményi rendszer a fejlődés zsákutcájának bizonyult. Időleges sikereit a hamisan amatőrnek feltüntetett, a sport akkori nemzetközi szabályaival ellentétesen azonban valójában hivatásos sportolók tényleg kiemelkedő sportteljesítményeinek köszönhette.

A Magyarországon végbemenő társadalmi változások alapjaiban rengették meg a szocialista sport sajátos közintézményi státusát. A sport finanszírozásában meghatározó szerepet játszó szocialista nagyvállalatok előbb egyre nehezebb helyzetbe kerültek, majd sorra tönkrementek, s a gazdasági körülmények általános romlásával az állami és önkormányzati szervek is egyre kisebb értékű támogatást tudtak nyújtani. A sportszféra kimaradt a kilencvenes évek eleji nagy gazdasági átalakulási folyamatból, a privatizációból, a kedvezményes hitelekből, befektetési és társasági adókedvezményekből s ehelyett az áthárítás mechanizmusai működtek.

Miközben hatalmas sebességgel elrobogott mellettünk az erőtől duzzadó nyugat-európai, üzleti alapon működő verseny- és szabadidősport-ipar, mi kénytelenek voltunk csendesen átvészelni az 1996-os sporttörvény éveit, amikor rossz kérdésekre adott rossz válaszokkal igyekezett a korábbi kormányzat segíteni a gondokon.

 

 

(9.30)

 

Az a törvény egy eleve kudarcra ítélt sportpolitika végleges veresége volt. Ahhoz lehet hasonlítani mindezt, mint amikor egy rúdugró régi rúddal, régi technikával és edzésmódszerrel készülve akarja átugrani az egyre magasabbra kerülő lécet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A sporttörvény megalkotásakor végig kell gondolnunk, hogy mi a sport szerepe az egyén, a közösség és a nemzet életében. Legelsőként említeném a mozgás, a játék örömét, mely születésünktől egyik legmeghatározóbb életelemünk. Szülőként mindannyian átéltük a gyermekember első lépéseinek örömét, azokat a pillanatokat, amikor először kezdi a pici szaporázni lépteit, amikor a két szülő közt már ő is fut. Aztán lassan elengedjük gyermekeink kezét, és hogy a sport, a mozgás szeretete elkíséri-e őket életük végéig, már nem csak rajtunk, szülőkön múlik.

Ezért nagy a felelősségünk mint törvényhozóknak, hogy megteremtsünk minden feltételt a mozogni, sportolni vágyók számára. Felgyorsult, teljesítményközpontú világunk embere ugyanis a sporton keresztül használhatja mindazon fizikai képességeit, amelyekkel természeténél fogva rendelkezik. Az egészség, az edzettség, a kiegyensúlyozott szellemi és lelki élet egy gazdaságilag erős állam alapköve.

A mozgás örömét élvezők, áldásos hatásait kihasználók mellett kiemelt figyelmet szentelünk a sportot hivatásként gyakorlókra is. Az ő céljuk évszázadok óta fennkölt és nemes: napról napra tökéletesedni akarnak. Azért edzenek, hogy jobb teljesítményt érjenek el az előző napinál, gyorsabban fussanak, magasabbra ugorjanak, erősebbek legyenek. Az állóképesség és az adott sportágban való jártasság megszerzése együtt jár a szellemi, lelki tökéletesedéssel is. A rendszeres sportolás alázatra, egészséges önbizalomra, csapatszellemre, felelősségvállalásra, a nehézségek legyőzésére tanít, megmutatja, hogy csak kitartó, tisztességes munkával lehet eredményt elérni. Aki ezt teszi, az képes megbecsülni mások sikereit is.

Ennek nyomán alakult ki a sportember fogalma, aki mindig betartja a tisztességes játék, a fair play szabályait, és aki kezet nyújt egy drámai, számára vesztes mérkőzés után is legyőzőjének. Ezért fontosak közösségeink és nemzetünk életében azok a kiváló sportemberek, ép és fogyatékos sportolóink, olimpiai, világ- és Európa-bajnokaink, akik nemzedékek számára lettek példaképek, eszmények. Általuk és a minőségi sportot űzők széles táborával válik a sport mindennapjaink és ünnepeink kiemelt eseményévé. Számunkra épp ezért nagy jelentőséggel bír a sport közösségformáló ereje. Mindezek az elkoptathatatlan minták, a versenyzés ősi szelleme és a minőségi sport százezreket, milliókat vonzott és vonz világszerte a sporteseményekre, teremt közösséget, fog össze a közös cél érdekében embereket, mozdít meg nemzeteket, csal könnyet a győztesek és a vesztesek arcára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A sporttörvény jogszerkesztésében is szimbolikus. Mi nem az állami szervezettől haladunk az egyes ember tevékenysége felé, hanem a természetes logika útján, a sportolótól indulva jutunk el a közigazgatásig, az állam feladatvállalásaihoz. Hiszen ha nincs sportoló ember, nincs sportrendszer sem. Az egymásra épülő szintek harmóniáját csak így, a sportoló embertől indulva tudjuk helyesen kialakítani.

"A sport rendet teremt a káoszban." - mondta Antony Starr. Elsődleges célunk tehát a magyar sport szervezeti felépítésében uralkodó káosz megszüntetése. Világos rendszert kell teremteni az állami és az önkormányzati szervek, valamint a sportszervezetek közötti hatékony együttműködés érdekében. Meg kell szüntetni a sportéletben a zavarosban halászók előnyös helyzetét, átlátható rendszert kell létrehozni.

A gyémántot csak metszés után lehet csiszolni - tartja a mondás. A magyar sport fényesen csillogó gyémánt, mint az Sydneyben és a többi világversenyen bebizonyosodott. Alakításának egyik legfontosabb területe a sportolói jogállás gazdasági és társadalmi változásoknak megfelelő szabályozása. A sportolók jogi státusát meghatározó alapvető viszonyok jelentős változáson mentek keresztül. A sporttal hivatásszerűen foglalkozóknak a munkaerőpiacon való, jogilag szabályozott módon történő megjelenésének igénye és a gyakran a klubok gazdasági hátterét is kikezdő hatalmas munkajövedelmek egyaránt abba az irányba hatottak, hogy az új törvény a jelenlegitől teljesen eltérő alapra építkezzen.

Fő célunk, hogy a sportban megjelenő jövedelmek láthatóvá váljanak. Meg kell gátolni az adó- és egyéb közteher-fizetési kötelezettségek elmulasztását. Meg kell szüntetni az átigazolásokból származó illegális jövedelemforrásokat is. A sportolók jogi helyzetét meghatározó jelentős újdonság, hogy a törvény vagyoni és személyi jellemzőkkel egyaránt felruházott kategóriaként határozza meg a sportolók játékjogát.

"Nem lehetsz nagyobb, mint maga a sport." - figyelmeztet minket a híres jégkorongozó, Wayne Gretzky. Akik nem tartják tiszteletben a sport alapelveit, szabályait, felelniük kell magatartásukért. Régóta fennálló hiányt pótol a tervezet, amikor kitér a sportfegyelmi kérdésekre, és a sportolók károkozásáért fennálló felelősséget a munka törvénykönyvében foglaltakat alapul véve szabályozza. Az új törvény részletes szabályokat próbál alkotni a fejlett európai országokban már jól ismert kereskedelmi jogintézményekre, egyúttal megfelelő magyar kifejezéseket is keresve.

Ahhoz, hogy a szórakozásra vágyók ismét elfoglalhassák a lelátókat, ki kell szorítani a sportéletből a rendbontókat, eseményeinknek újból társadalmi rangot kell adni. A sportpálya nem csatatér. Nem engedhetjük meg, hogy a huligánok beszennyezzék sokak kedvelt szórakozását. Az ütések és rúgások helyett ismét a játékosoknak kell átvenniük a stadionokban, a sportcsarnokokban a főszerepet. Jogi szabályozásra van szükség, hogy ne ugrásra kész rohamrendőröktől körülvéve kelljen kedvenc csapatunknak szurkolni.

A pontos felelősségi szabályok megteremtése érdekében a törvény létrehozza a szurkolói keretszerződés intézményét. A szurkoló és a rendezvény szervezője között ezáltal olyan szerződés keletkezik, amely a nézőtéri biztonság érdekében többletjogokkal ruházza fel a szervezőt, így gondoskodhat a rendbontók eltávolításáról. A polgári jogi szabályok önmagukban nem jelentenek elegendő elrettentő erőt a huliganizmus megakadályozásához, ezért kell szabálysértési, büntetőjogi eszközöket is igénybe venni. A törvény egy új intézkedést, a sportesemény látogatásától való eltiltást vezeti be. Ezzel akadályozza meg, hogy az egyszer már tetten ért szurkoló újabb rendbontó cselekményt követhessen el.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! "A miniszter a rendelkezésére bocsátott összegeket alapszerűleg tartozik kezelni, és ezen összegeket az Országos Testnevelési Tanács meghallgatásával - minden évre előre megszerkesztendő, részletes költségvetési tervezet szerint - kizárólag a testnevelésnek, valamint a testedzésnek az ország lakosai széles rétegében való meghonosítására és fejlesztésére köteles fordítani." - olvashatjuk az 1924. évi III. törvénycikkben. Céljaink a sok évtizeddel ezelőtt megfogalmazottakhoz képest nem változtak - a sport támogatására fordítható költségvetésünk azonban jelentősen bővült.

A sporthoz fűződő pénzügypolitikánk röviden összefoglalható. Az előző időszak közpénzeket személyes kapcsolatok alapján osztogató, a valódi megújhodást még csírájában sem hordozó folyamatai helyett átgondoltabb, hatékonyabb, átlátható és ellenőrizhető pénzügyi rendszert dolgoztunk ki. A polgári kormány a megalakulása után jelentős pluszforrást biztosított a sportköltségvetésre. Ez 1999-ben az előző évihez képest 75 százalékos növekedést mutatott. Az állam a prioritások megjelölésével és a források rendelkezésre bocsátásával lehetőséget teremt a sport anyagi alapjainak biztosítására, ugyanakkor ösztönzi a szféra önszabályozó, önelosztó tevékenységét, valamint elősegíti a piaci alapon történő forrásbevonás és működés feltételeinek megteremtését.

Az új szabályozás a nem kormányzati szervezetek terén is világos viszonyokat kíván teremteni. Alapkövetelmény, hogy pontosan nyomon követhető legyen minden, az állami szférából kiáramló forrás. Az állam korábbi elosztó, igazgató funkcióját fel kell váltania egy, a sport civil jellegét biztosító, esélyteremtő állami szerepnek. A tiszta viszonyok érdekében a törvény pontosan meghatározza a sportszervezetek fogalmát is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új sporttörvény megalkotása mögött húzódó alapvető megfontolások ismertetése, remélem, hozzásegít bennünket ahhoz a közös gondolkodáshoz, mely feltétlenül szükséges az ország és polgárai mentális és fizikai állapotának javításához, egy egészséges, kiegyensúlyozott nemzet megteremtéséhez.

Felelősségünk a ma és a holnap Magyarországáért közös. "Nekünk olyan nemzedéket kell ma felnevelnünk, mely húsz év múlva megállja a versenyt az akkori, más nemzetek generációival, mert ha majd itt állunk húsz év múlva is, akkor a magyar közgazdaság ebben a versenyben reménytelenül elbukik." - Fogalmazta meg most, az új évezred küszöbén is aktuális gondolatát gróf Klebelsberg Kunó.

Köszönöm kedves képviselőtársaimnak, hogy meghallgattak, s közös céljaink elérése érdekében kérem, támogassák a sporttörvény elfogadását. (Taps. )

 

(9.40)