DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kék lámpa, sziréna, vagy csak kék fény? Egy fiú meghalt.
"Napjainkban a sajnálatosan megismétlődő kormányzati balesetek okán a kék fény és a sziréna új ismérveket kódol a társadalomba: furikázik a hatalom. És ez a furikázó hatalom erőszakos és felelőtlen. Erőszakos és felelőtlen kicsiben és nagyban, a közúti közlekedésben és az ország ügyeinek intézésében egyaránt. Erőszakos, mert ez habitusából adódik. Itt az ideje, képviselőtársaim, hogy a nemzet érdekében, eleget téve azok megbízásának, akik ide küldtek bennünket, radikálisan korlátozzuk a kék fény használatát közútjainkon és a közéletben, a közlekedésben és a hatalomgyakorlásban egyaránt."
Az 1995. október 9-ei jegyzőkönyv tanúsága szerint ezeket a mondatokat mondta el a Demokrata Fórum akkori frakcióvezetője. Akkor ezeket a szavakat a Fidesz és az MDF soraiban nagy taps követte.
1996. május 10-én kelt a szabad demokraták által vezetett Belügyminisztérium rendelete, amely a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szól. A rendelet hatálybalépését követően megkülönböztető jelzés lényegében csak közérdekből, emberi életet, egészséget, közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása, illetve kármentés céljából üzemeltetett járművekre szerelhető fel.
Abban, hogy '96 után nagymértékben csökkent a megkülönböztető jelzést használó autók száma, a szigorú szabályozáson túl jelentős szerepe volt az akkori politikusok önkéntes jogkorlátozásának is. Magyar Bálint szabad demokrata miniszter például még a BM-rendelet megszületése előtt megtiltotta a minisztérium dolgozóinak a megkülönböztető jelzés használatát, és természetesen ő sem élt vele.
(9.00)
Lotz Károly szabad demokrata miniszter nyilvántartást vezetett azokról az esetekről, amikor élt a feladatának ellátásához szükséges jogával, és így ellenőrizhető volt a megkülönböztető jelzés indokoltsága. Ezzel ellentétben mit tapasztalunk manapság? A rendszerváltás óta soha annyi kék lámpával és szirénával ellátott autó nem közlekedett Magyarországon, mint napjainkban. Ma már nemcsak felső vezetők, hanem középvezetők, nemcsak miniszterek, államtitkárok, hanem kabinetfőnökök és főosztályvezetők számára is státusszimbólum a megkülönböztető jelzés használata.
Nap mint nap hallhatjuk, hogy nem elég szigorúak a jogszabályok, módosítani kell őket, szigorítani kell őket. Akkor azonban, amikor a földművelésügyi tárca politikai államtitkára tévéműsor felvételére érkezik szirénázó autóval, akkor, amikor operába sietnek kék lámpával, akkor, amikor hétvégén a Balatonra menet megkülönböztető jelzést használnak, úgy vélem, nem a jogszabály szigorával van baj. Nem a jogszabályok, hanem a jogszabályoktól eltérő, azokat semmibe vevő gyakorlat felülvizsgálatára van szükség, és ez nem tűr halasztást. Európában egy komoly baleset után, annak jogi megítélésétől függetlenül, lemond a miniszter. Magyarországon tegnap egy ember, egy miniszter, erkölcsi okokra hivatkozva lemondott. Van tehát remény, van mérce.
És végül megint idéznék: "Tehát úgy gondolom, hogy valóban most már rendet kellene teremteni az országban kék fényes ügyben is, nem kék fényes ügyben is, és az értelem előtt kellene egy zöldfolyosót nyitni." 1995 októberében még így fogalmazott a mai földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Én ma, 2000. november 7-én egyetértek az akkor elhangzottakkal.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Előző Következő