DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Felszólalása lehetőséget biztosít nekem, hogy e helyről is köszönetemet fejezzem ki a magyar kutatás-fejlesztés képviselőinek azért a nagyszerű munkáért, amelyet végeztek és végeznek, amellyel Magyarországnak az elmúlt évszázadokban is dicsőséget szereztek, és remélhetőleg az elkövetkezendőkben is dicsőséget szereznek.

A magyar tudomány eredményei a világban mindenütt ismertek. Ha a tisztelt képviselő hölgyek és urak a világban járnak, akkor tapasztalhatják azt, hogy Magyarország néhány dolog mellett elsősorban tudományos eredményeiről ismert, a világon mindenütt számon tartják a magyar tudomány eredményeit, bármelyik országba látogatnak, és tudományról, oktatásról beszélnek, a magyar Nobel-díjasok, a kiemelkedő teljesítményt elért magyar tudósok neve előbb-utóbb előkerül.

Előkerül persze ezen kiváló emberek neve egy kicsit azért is, mert sokuknak el kellett hagyniuk ezt az országot. El kellett hagyniuk ilyen vagy olyan diktatúrák miatt. 1986-ban egy amerikai barátom azt kérdezte tőlem, hogy hogyan lehetséges az, hogy 1956 után Magyarországon egyáltalán volt tudományos élet, hiszen az amerikai egyetemeken és laboratóriumokban kiváló magyar kutatók százai, ezrei dolgoztak. Bizony, ezeknek a kutatóknak, ezeknek a kiváló embereknek az 1930-as években - éppúgy, mint 1945 után vagy 1956 után - el kellett hagyniuk az országot. Sokan Magyarországot ezen kiváló tudósokon keresztül ismerik meg. Talán sokkal kevesebb figyelem jut azokra a magyar tudósokra, akik Magyarországon dolgozva értek el, érnek el kimagasló eredményeket, kerülnek nemzetközi folyóiratok címlapjaira eredményeikkel; és azt képzelem, hogy a legtisztább értelemben dicsőséget szereznek Magyarországnak.

Nos, képviselő úr nagyobbrészt elmondta azokat a törekvéseket, amelyek megjelennek a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetésében, és azt hiszem, nem is egészen ildomos nekem napirend előtt egyébként az Országgyűlés napirendjén lévő kérdésről beszélnem. A képviselő hölgyeknek, uraknak megküldtem a magyar kormány tudomány- és technológiapolitikájára vonatkozó rövid összefoglalást, amelyből kitűnik - remélem, mindenki számára -, hogy a kormány elhatározott abban a tekintetben, hogy a magyar kutatás-fejlesztésnek, a magyar tudományos életnek egy jelentős támogatást nyújtson. Egyszerre erősítse meg a magyar tudomány műhelyeit, és egyszerre ugyanekkor biztosítson egy jelentős versenypályázati finanszírozást, amely lehetővé teszi, hogy ezen műhelyek legjobbjai ne anyagi nehézségekkel küzdjenek, hanem tehetségük legjavát a kutatásra, a fejlesztésre, új tudományos eredmények létrehozására fordíthassák.

Azt képzelem, hogy ez a fejlesztés lehetővé teszi a tudomány számára a szabadságnak azt a másik vetületét, amelyet az anyagi függetlenség jelent. Az Akadémia közgyűlésén, ha jól emlékszem, 1990-ben Antall József miniszterelnök úr azt mondta, hogy "a szabadságot ígérhetem önöknek". Az anyagi függetlenséget akkor még nem ígérhette meg. Úgy gondolom, hogy az ország fejlődése azóta lehetővé tette, lehetővé teszi azt, hogy a tudomány művelésében ezt a fajta szabadságot is biztosítsuk. Remélem és bízom benne, hogy kutatóink, tudósaink élni fognak ezzel a szabadsággal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)