DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A forradalom, de különösen az ezzel ránk kényszerített szabadságharc emléknapja előtt állva fontosnak érzem felhívni a figyelmet a honvédelem állapotára és fontosságára, már csak abból a régi mondásból is kiindulva, hogy aki békére számít, készüljön háborúra.

A Honvédelmi Minisztérium költségvetési fejezete megfelel a NATO-nak tett vállalásunknak, amely szerint a következő évben a bruttó hazai termék 1,61 százalékát kell a tárca költségvetésére előirányozni. Az erre a célra fordítandó főösszeg majdnem 50 milliárd forinttal, közel 25 százalékkal emelkedik 2001-ben.

E jelentős emelkedés két forrásból táplálkozik. A kormány vállalta, hogy évente a GDP 0,1 százalékával növeli a tárca költségvetését, egészen addig, amíg el nem éri az 1,61 százalékot. Ezt az arányt a jövő évi költségvetés teljesíti is, a 2002. évtől kezdve pedig megőrzi ezt a szintet.

A jövő évi növekmény másik forrása magának az összterméknek az évi növekedése. Reményeink szerint még hosszú időn keresztül a GDP éves növekedése megközelíti, eléri, sőt meg is haladja a 6 százalékot, amíg sikerül felzárkóznunk az Európai Unió tagállamainak előbb az alsó harmadáig, de azt hiszem, reménykedhetünk abban, hogy nem is túl távoli jövőben az EU-s országok átlagáig. Ez pedig az ország gazdasági erejének fokozásával biztosíthatja a honvédelmi tárca forrásnövekedését.

A tárca költségvetését biztosító rugalmas tervezési rendszer lehetővé és szükségszerűvé teszi az utólagos módosítást. Ezen azt értem, hogy a GDP-növekedés előzetes adataitól az év során lehet kisebb-nagyobb eltérés, ami újraszámításra késztetheti a tervezőket. Ilyen hozzáigazításra már ebben az évben is sor került, amikor a 227 milliárdos összeghez képest szeptember elején jelentősen megemelték a tárca jövő évi költségvetését.

Ha most kicsit visszatekintünk csak arra az időszakra, amikortól a kormány NATO-nak tett vállalása érvényben van, már 1998-ra és '99-re is igaz, hogy a GDP jobban növekedett a tervezett értéknél, így a tárca tényleges költségvetési főösszege elmaradt az 1998. évi 1,41 százaléktól és az 1999. évi 1,51 százaléktól. A kétévi elmaradás pedig meghaladja a 10 milliárdot. Ennek az összegnek a pótlására már csak azért is sort kellene keríteni, hiszen tudjuk, mennyi katasztrófa történt az elmúlt években, mennyi szenvedést előzött meg a kormány a kárt szenvedett lakosság gyors és hathatós támogatásával. Tudjuk, hogy a kormány a tárcáktól igyekezett egyformán elvonni anyagi eszközöket a katasztrófa elleni védelemben a helyreállításokhoz szükséges pénzigény biztosítására, de azt is tudjuk, hogy a honvédelmi tárca jelentős létszámmal, eszközzel vett részt a természeti csapások elleni védelemben. Ennek a költségeit is a tárca fedezte a központi elvonás mellett.

De volt egy harmadik tétel is, amellyel a Honvédelmi Minisztérium hozzájárult a komoly kiadások fedezéséhez, és ez az előbb említett több mint 10 milliárd forint, ami nemzetközi vállalás alapján járna a tárcának.

 

(8.50)

 

A honvédelem költségvetésének pontosságát, kiszámíthatóságát javítaná, ha a kiadási főösszeg követné a nyers hazai termék tényleges éves növekedését. Elméletileg a tervezetthez képest a tényleges adat lefelé és fölfelé is eltérhet. Egyszerűbb az eset, ha felfelé tér el, mert akkor a következő évben többletforráshoz juthatna a tárca. Persze fennáll az a lehetőség is, hogy az ilyen jellegű kiigazítás rendszerbe vétele esetén, a következő években vagy évben elvonásra kerül sor. Tudjuk, hogy a tervezési folyamatban egy kormány sem törekszik arra, hogy túl adakozóvá váljék a honvédelmi kiadások területén, s a hazai hivatásos fegyveres védelemért felelősöknek, ellentétben akár a szomszédos országok hasonló csoportjaival, mindeddig nem sikerült társadalmilag támogatott, erős érdekérvényesítést kialakítaniuk, annak ellenére, hogy tudjuk, hószakadás, árvíz és egyéb csapások esetén tevékenységükre mindenki első helyen számít. Ezért persze nem sújthatjuk a tárcát. Ugyanakkor azonban, amikor felelősek vagyunk az ország védelméért, összhangot kell teremtenünk más területek költségvetésével is. Ha tehát a jövőben a körülmények olyan szerencsétlenül alakulnának, hogy a GDP-növekmény nem éri el a tervezettet, a honvédelmi tárca sem járhat jobban a többi szereplőnél - de persze rosszabbul sem.

A tárca jövő évi költségvetésének nagyságát, amint előbb elmondtam, a kormány vállalása és a GDP nagysága együtt határozza meg. A belső arányait a stratégiai felülvizsgálat és a haderő-átalakítás fogja formálni. Ennek következménye, hogy a Pénzügyminisztérium jóváhagyta a tárca irányuló kérését, hogy a kiadási főösszegek az év során ne változhassanak, de belső arányaik a stratégiai átalakítás következtében mégis módosulhassanak.

Ha az átszervezésekre gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy a rendszerváltozást követő tíz évben kevés olyan év volt, amikor a minisztérium, a minisztérium hivatalai, háttérintézményei, illetve a honvédség szervezetei úgy élték meg december végét, ahogy azt januárban elkezdték. Közben a létszám másfélszázezres állományból még harmadát sem elérő 45 ezer főre csökkent, ennek arányában csökkent, illetve fog csökkenni az objektumok, műszaki eszközök száma is.

Az elmúlt évek költségvetéseiben - és a jövő évi költségvetésben is egyelőre - az átalakítással természetes módon együtt megjelenő többletköltségek is jelentkeznek, folyamatosan, ameddig előre látjuk, 2003-ig mindenesetre. Zárójelben jegyzem meg, érdemes lenne a tisztánlátás érdekében egyszer kiszámolni, mennyibe került a tízéves átalakítási folyamat, köztük esetleg azok a felesleges felújítások, amelyeket azután néhány hónap vagy év múlva felszámolásra ítéltek.

Tisztelt Ház! A 2001-re tervezett 236 és a 2002-re tervezett 261 milliárd forint kiadási főösszeg, úgy tűnik, megfelel mind a koalíció, mind az ellenzék számításainak. Itt hívom fel a figyelmet arra a nagyvonalú döntésre, amelyet a kormány tett a tárcának, hogy nincs a tárca költségvetése bevételi követelményeknek kitéve, azaz év közben a bevételek esetleges elmaradása miatt nem kell költségvetési átcsoportosításokat végrehajtania. Úgy lehet mondani, hogy a bevételek feszített növelésében a tárca nem érdekelt.

A tervezett összegek első közelítésben elegendőek. Biztosítják a kielégítő működést. Hasznos jelenségként értelmezhető, hogy a személyi kiadások és járulékok aránya folyamatosan csökken. Mi a Magyar Demokrata Fórumban úgy látjuk, hogy az illetmények megfelelő emelkedésével párhuzamosan gyorsabban kell a tárca főösszegének emelkednie, úgy, hogy a személyi kiadások és járulékaik a főösszeg egyharmadát ne érjék el.

Évről évre több jut beruházásokra, új eszközök vásárlására, az elkerülhetetlen korszerűsítésre. A nemzetgazdaságnak talán egyetlen ágazatában sincs annyi nullára írt műszaki eszköz, mint a védelem területén.

Az ember gyakran megütközéssel hallja, hogy magyar fiatalok mennyire nem akarnak a seregben szolgálni, leszerelésük után pedig megindul panaszáradatuk. Ám ha tekintetbe vesszük a panaszok egyéni túlzásait, akkor is rá kell jönnünk, hogy van igazság abban, amit elmondanak. Senki sem szereti idejét úgy tölteni, hogy abban sok legyen az üresjárat. A hivatalos megfogalmazások szerint az eszközök jelentős része nem működőképes, a kiképzés épphogy megfelelő, a ruházat, élelmezés épp kielégítő, az elhelyezés színvonala nem éri el a kor színvonalát. Ha pedig ez a hivatalos kifejezés erre a helyzetre, akkor mondhatjuk, hogy jogos az az észrevétel, hogy felesleges időtöltéssé válthat a szolgálat, nem kielégítő körülmények között, elég gyenge élelmezés mellett, elég rossz ruhában.

Ilyen adottságok mellett - számtalanszor elmondtuk - nem megoldás a hivatásos állomány növelése sem. Mert az még egy újabb nehéz tényezőt von be: a rosszul fizetett, rosszul ellátott szerződéses állomány összes gondját. Csak utalok arra, hogy a napokban újsághírré vált, hogy a légierő személyzete, a pilóták és a földi kiszolgáló személyzet jelentős része egyaránt távozni készül a haderő kötelékéből, hogy a tiszthelyettesek és szerződésesek is ilyesmit fontolgatnak. Mindez, azt hiszem, alátámasztja mindazt, amit most kifejtettem.

Tisztelt Ház! Meg lehetne kérdezni, hogy miért mondtam el ezeket a zavaró körülményeket és jelenségeket akkor, amikor örülnünk kell a közel 25 százalékos növekedésnek. Örülnünk kell annak a ténynek, hogy a kormány fölismerte: a tárca 45 ezres létszáma, ezen belül a honvédség 37 500 fős állománya a GDP 1,61 százalékos aránya mellett megfelelően fenntartható. Ez az arány megfelel a NATO-országokban folytatott gyakorlatnak is. A gondot azonban ott látom, hogy más országok - amelyekhez szeretjük magunkat hasonlítani, és általános emberi tulajdonság, hogy mindig egy jobb, kedvezőbb példához hasonlítjuk magunkat -, amelyeket követendő példaként szoktunk emlegetni, nem a mi elhasználódott honvédségünkhöz hasonló, hanem folyamatosan fejlesztett ütőerejű seregeiket tartják fenn ilyen arányú költségvetéssel.

Az elmúlt években elmaradt költségvetési támogatás számításaink szerint legalább másfél évi költségvetéssel egyenlő. Ha elfogadjuk, hogy az 1,61 százalékos arány optimális ilyen nagyságú hadsereghez, akkor az elmaradást pótolni szinte lehetetlen, és nem is valósul meg a honvédség stratégiai átalakításáról szóló országgyűlési határozat, amely felzárkózásunkat belátható időn belül biztosítaná.

Ez a nehéz helyzet nem ment fel minket az alól a feladat alól, hogy a 2001. év végére ki kell alakítani a működőképes honvédséget. Már kezd a megoldás körvonalazódni, hiszen nincs messze a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar integrációjának végleges formája, és a honvédség átalakítása is a tervek szerint halad. Működő honvédséget mondtam. Azért hangsúlyoztam ezt a jelzőt, mert arra gondolok működő honvédségről szólván, hogy végleges lesz a szervezetek száma, létszáma, elhelyezése, és így meg lehet mondani, hogy az adott szervezetnek mekkora lesz a költségvetési igénye. Ezen adatok összegéből meghatározható lesz az egész hadsereg működésének költségvetése.

Tisztelt Ház! Természetesen ezen igény nem tartalmazza a korszerűsítésre váró eszközök költségeit. Mert ezt a nem jelentéktelen összeget a vállalt 1,61 százalékból - mintegy csepegtetős módszerrel - csak nagyon hosszú idő alatt fedezni. Talán úgy mondhatom, hogy a tárca éveken keresztül hátrányos helyzetben volt más ágazatokkal szemben, tehát ezt kell pótlólagosan visszajuttatni valamilyen rendszer szerint, a hosszú távú átalakítási tervnek megfelelően.

A honvédség hadászati mértékű átalakításának első lépései már ebben a költségvetésben észrevehetők. A korábbi években még az előző kormány az úgynevezett elhelyezési szolgálatot átalakította, a hadsereg szervezetén kívülre helyezte. Most a honvédség működésében nagyon fontos, de a hadsereg szempontjából kiegészítő járulékos területeken a tárca kht.-kat szervezett. A művelődési házakat, üdülőket, egészségügyi intézményeket átszervezve, szolgáltatásaikat megvásárolva, anyagilag kívülről tartja fenn. Ebben a működési formában már jól meghatározhatók a szolgáltatások árai, a működés költsége. A jövő évben kiderül, hogy a tervezett költségvetésből hogyan tudnak gazdálkodni.

Mindezt összefoglalva elmondható, hogy a stratégiai átalakítást figyelembe vevő, nemzetközi kötelezettségeinket teljesítő, a hadsereg korszerűsítését megkezdő, a hivatásos, szerződéses állomány és a hadkötelezettség alapján szolgálatot ellátók élet- és munkakörülményeit alig változtató költségvetési javaslat született a 2001. és 2002. évekre, melynek végrehajtása nagyfokú figyelmet, takarékos szemléletet, rugalmasságot követel a végrehajtóktól.

 

 

(9.00)

 

Három tétel: ez a költségvetés maga, a stratégiai átalakítás és NATO-tagságunk együttesen biztosítéka lehet a hadsereg további fejlesztésének.

Mint a magyar parlament NYEU-küldöttségének vezetője, fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a szorosan vett honvédelmen túl ez szükséges ahhoz is, hogy a kemény viták közepette éppen átalakulóban levő euro-atlanti védelmi és biztonságpolitikai rendszerben számottevően érvényesíthessük nemzetünk hosszú távú érdekeit.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)