MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Ha megengedik, folytatnám, kedves szabad demokrata képviselők. Igaz, kevesebbet fordít a költségvetés bankkonszolidációra, a szétlopásra fenntartott téeszek dotálására, mint azt a szocialisták szeretnék, de az is igaz, hogy ebben a büdzsében a kis- és középvállalkozókat, a földjeiket éjt-nappal művelők támogatására is minden eddiginél erőteljesebben szerepel a támogatás.

Az is igaz, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatóit csitriknek néző és letegező Bokros Lajos által bevezetett tandíjjal ellentétben ebben a költségvetésben ingyenes oktatás mellett még számos más kedvezmény is rejlik. Az is igaz sajnos, hogy ebben a költségvetésben a több száz milliárdot igénylő, 40 éven át elhanyagolt egészségügy helyzetének rendezésére a szükségesnél jóval kevesebb pénz található.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Örvendetes dolog, hogy a polgári kormány erőteljesebb hangsúlyt kíván fektetni olyan műemlékek rekonstrukciójára, amelyeket nemcsak az enyészettől kell megvédeni, hanem azokat szellemi valójukban is át kell örökíteni a jövendő számára, hisz nemcsak mi, hanem az elkövetkezendő kor lenne szegényebb nélkülük. Fontos, hogy a polgári kormány által megkezdett millenniumi beruházások keretében tovább épüljenek-szépüljenek vidéki és fővárosi múzeumaink, templomaink, váraink.

Örömünkre szolgál, hogy az államalapító Szent István királyunk évében befejeződött a Bazilika rekonstrukciójának első üteme, és örvendetes, hogy a 2001. és 2002. évi büdzsé is jelentős összegeket tartalékol az elodázhatatlan munkálatokra. Elismerésre méltó, hogy a kormány a Páva utca zsinagóga holokauszt-múzeummá történő átalakítását tervezi, s e célra is jelentős pénzeszközöket mobilizál.

 

(9.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hosszasan lehetne beszélni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetési fejezetéről, azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy '98 óta egy merőben más kultúrpolitika érvényesül Magyarországon. (Bauer Tamás: Ez igaz!) Ez a tárcavezetés a nemzeti kultúrát preferálja, és elítéli a destruktív és vadliberális törekvéseket, amelyek a tehetséges magyar művészek helyett Nitsch-féle bolydult elméket akar a társadalomra erőltetni, aki a katolikus kegytárgyainkat fekáliával és disznóvérrel önti le. Ez ma a liberalizmus! Szegény Eötvös, Deák vagy Széchenyi, ha látnák mindezeket, biztos, hogy kikérnék maguknak, hogy őket liberális jelzővel illessék.

Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatható el ettől a kormánytól és ettől a tárcától, hogy az előző és azt megelőző ciklusokban méltatlanul elhanyagolt, vidék, gazdaság és kultúra fejlesztésére lehetőségein felül fordít gondot. Vidéki képviselőtársaim előtt biztosan nem ismeretlen, hogy a kistelepüléseken, városokban, - nem beszélve az elnéptelenedő falvainkról - a kultúrára, a szórakozásra, a közösségi együttlétekre szinte nincs alkalmas lehetőség, a mozik megszűntek, a kultúrházak rogyadoznak; azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a kisfalvakban egyedüli nyilvános szórakozóhely a presszó, ahol aztán egy vagy több féldeci mellett el lehet biliárdozni, kártyázni vagy a maradék segélyt a félkarúba tömni. Az önkormányzatoknak sok esetben még egy főállású kultúros alkalmazására sincs módjuk.

Valamelyest javít a helyzeten a közelmúltban beindult teleházprogram, azonban még kevés helyen van, és leginkább csak a fő profiljukba tartozó internetre és a számítógép alkalmazására vonatkozó programokat részesítik előnyben, mégis, a teleházak elmozdulást jelentenek, hiszen tizen- és huszonévesek addig sem presszókban, hanem egy kis közösségben töltik szabad idejüket.

A tárcának jobban kellene ösztönöznie a hagyományőrzésen alapuló kis közösségek, klubok támogatását, hiszen csak a múltjára, a múlt és a közösség értékeire építkező társadalom képes a jövőt jó irányba formálni. A magyar kultúra, a hagyományaink épp ilyenek. A hazánkban élő nemzetiségeink mind-mind kis közösségekként gazdagítják nemzetünket, értékeinket, éppen ezért szükséges, hogy ne hagyjuk elhalványulni identitástudatunk meghatározó és még velünk élő lámpásait.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A természet sem tavaly, sem az idén nem volt kegyes a szerencsétlenül járt károsultakhoz és magához a kormányhoz sem, sorozatos csapásokkal kellett megküzdenie, és rákényszerült arra, hogy az elfogadott költségvetéséhez képest 2,7 százalékot lefaragjon a juttatásokból. Ebből is látszik az, amit beszédem elején is hangsúlyoztam, hogy az ország gazdasága erős, költségvetése megalapozott bázisokon nyugszik, hiszen a több tíz milliárdos rendkívüli kiadás sem rendítette meg azt. Természetesen a világpolitikai folyamatok, a dollár és az euró árfolyam-ingadozása, az olaj világpiaci ára és a különböző piaci körülmények változtathatnak az infláción, de ez nem tántoríthatja el a kormányt és a döntést hozókat.

Tisztelt Miniszter Urak! Kedves Államtitkár Urak! Hölgyeim és Uraim! Tudom és megértem, hogy az ország költségvetésének elfogadása és vitája elsősorban nem szakmai, hanem politikai kérdés; az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizálja a tervezetet, felhívja a figyelmet az esetleges tévedésekre, hibákra, ugyanakkor a kormányzatnak felelősségéből adódóan az a feladata, hogy biztosítsa az ország működőképességét, a kiszámíthatóságot, a folyamatosságot, a fejlődés és a gazdagodás lehetőségét. A tisztelt Ház asztalán fekvő tervezet mindezen célokat minden eddiginél jobban szolgálja.

Kedves Képviselőtársaim! Ajánlom mindannyiuk figyelmébe az évezred költségvetését. Kérem, helyezzék a nemzet érdekeit a pártérdekeik fölé (Dr. Kóródi Mária nevet.), hogy ellenzék és kormány együtt adjon esélyt az új évezred küszöbén egy jobb, egy boldogabb és egy gazdagodóbb Magyarország megteremtésére!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, külön a szabad demokratáknak. (Taps a kormánypártok soraiból.)