MOLNÁR RÓBERT (FKGP): "Könnyű a felelősség nehéz súlya nélkül a kívánatosról beszélni, elhitetni, hogy mi lenne a népnek jó, azonban másként kell értékelni mindent, ha emberek millióinak sorsáról kell a felelősöknek felelősséggel dönteni." (Keller László: 20 millióról!)

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az új évezred küszöbén címmel immár két esztendeje került sor a kormányprogram vitájára. Bár két év nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy megmutassa: a választáskor tett ígéretek múló megnyilvánulások voltak-e, vagy olyan célok, amelyeket a választások győztesei valóra akarnak, valóra tudnak választani.

Nos, a polgári kormány már a ciklus félidejében beváltotta ígéreteinek jelentős részét. Bár sok még a tennivaló, sok még a megoldásra váró feladat, de elmondhatjuk, hogy ellentétben a Bokros Lajos fémjelezte szocialista gadaságpolitikával, nem volt és nem is lesz szükség a társadalom legkisebb sejtjeit ellehetetlenítő megszorításokra. Ez a kormány a sok közül az egyik legfontosabb feladatának a nyugdíjasok helyzetének rendezését tekinti. Mégsem ígér ingyen repülőjegyet, hanem reálértékben is érezhetően emeli a nyugdíjakat. Csak megjegyzem, hogy míg a szocialisták az 1998-as választási kampányban 20 százalék nyugdíjemelést ígértek, addig '95-'96-ban 18 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke.

Joggal vethetik fel hát képviselőtársaim a kérdést: Bokros miért csak megalázó 50 forinttal emelte a nyugdíjakat? (Kuncze Gábor: Hazudsz! Nem igaz! A képviselő úr hazudik!) Akkor miért nem harcoltak Kovács László szocialistái és a szabad demokraták a nyugdíjasokért?

Ez a koalíció nem politikai ellenfeleit tartja ellenségének, hanem a szegénységet. Ez a költségvetés a szegénység elutasításának költségvetése. (Béki Gabriella: Ejnye! - Varga Mihály: Úgy van! - Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Hány dokumentumot számoltál meg?) És aki ma Magyarországon - bár tudom, hogy a szabad demokratáknak nem tetszik - szívén viseli a szegény és elesett emberek érdekeit, annak támogatnia kell a költségvetés elfogadását.

Ugye, kedves képviselőtársaim, nem lehet minden pártban egy Budai úr és egy Tocsik Márta (Dr. Kóródi Mária: De Székely lehet! - Béki Gabriella közbeszól.), úgyhogy gondolom, ezért nem tetszik a Szabad Demokraták Szövetségének az én felszólalásom. De ha megengedi, kedves Kuncze Gábor, folytatnám a beszédemet. (Kuncze Gábor: Nem engedem! Sajnos nem.) Akkor kérem, menjen a büfébe! (Kuncze Gábor: Ha engem kérdez...) Ha vennék a fáradságot, és nagyító alá helyeznék a nemrégiben még a KGST-t és a Varsói Szerződést éltető szocialista-szabad demokrata kormány eredményeit (Dr. Kóródi Mária közbeszól.), szinte minden téren csak a megszorításról, a nehezebb életfeltételekről, sajnos a nehéz munkával kivívott részeredmények szétrombolásáról - lásd expó és diszkriminatív családtámogatások - kellene számot adnunk.

Tisztelt Ház! Igaz, szokatlan, de a folyamatosság, a kiszámíthatóság és tervezhetőség szempontjából fontos és a kisgazdák által is messzemenőkig támogatható, hogy a Magyar Köztársaság és benne a családok, vállalkozások, egyéb piaci szereplők ne csak egy, hanem két évre tervezhessék kiadásaikat, bevételeiket.

Mint minden újtól, lehet ettől is félni, idegenkedni. Javaslom az általam nagyra becsült ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy vegyék jobban szemügyre a büdzsé tervezetét, és figyelve a gazdaság állapotát is könnyen megállapíthatják, hogy nem valamiféle, a földtől és a realitásoktól elrugaszkodott, hanem a gazdaság valós erőteljesítményére épülő költségvetés-tervezetről van szó.

Igaz, ez a költségvetés nem szorongatja majd a kisembereket, mint azt a Bokros-csomag tette; igaz, többet ad a nyugdíjasoknak és a családoknak, a gyermeküket egyedül nevelőknek, mint azt tették a szocialisták; igaz, ez a költségvetés a méltatlanul elhanyagolt vidéki településeket is preferálja, és nem luxusberuházásokra szórja két kézzel a pénzt, mint egyes fővárosi vezetők, miközben az ország jelentős része a létminimum szintjén él. (Kovács Kálmán közbeszól.)

Igaz, ez a kormány autópályákat, utakat kíván építeni (Kovács Kálmán: Kíván, de nem épít! Neki kéne állni! Félidő elmúlt!), és igaz, hogy nem tartalmaz ez a költségvetés 5-600 kilométer autópálya megépítésével egyenlő költségű, pár kilométeres metrószakaszt, de az is igaz, hogy ez a költségvetés nagyobb hangsúlyt fektet uniós csatlakozásunkra, a honvédelemre, a bűnüldözésre, a környezetvédelemre, a sport és a civil kezdeményesek támogatására, mint azt korábban bárki is tette. (Kuncze Gábor: Még egyszer, fejből, légy szíves!) - Gondolom, Kuncze Gábor ide fog jönni az emelvényre, és akkor kifejtheti bővebben az álláspontját. (Kuncze Gábor: Már voltam. - Béki Gabriella: Már ott volt! - Kovács Kálmán: Bent kellett volna lenni! - Zaj.) Igaz, kevesebbet fordít a költségvetés (Zaj. - Az elnök csenget.) - ez a politikai etikett szabad demokrata módra, kedves képviselőtársaim.