DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselő Úr! Engedje meg, engedjék meg, hogy frakcióvezető-helyettes úr napirend előtti hozzászólása kapcsán elmondjam azt, nagyon örülök annak a lehetőségnek, hogy itt és most a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, a Magyar Köztársaság ifjúsági és sportminisztereként, de hitem szerint mint a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselője, valamennyi országgyűlési képviselő nevében mondhatok köszönetet valamennyi magyar sportolónak, akik a legnagyszerűbb sportsikert érték el Sydneyben, a XXVII. nyári olimpiai játékokon győztek. (Taps.)
(8.10)
Köszönetet mondhatok - tapsukból érzem, valamennyiünk nevében - az ezüst- és bronzérmeseknek; köszönetet mondhatok azoknak a fantasztikus sportolóknak, akiknek negyedik, ötödik, hatodik helyezését hitem szerint mi, az átlagnál sokkal igényesebb magyar szurkolók megtanultuk becsülni az olimpiai játékok több mint két hete alatt.
De, tisztelt hölgyeim és uraim, azt hiszem, mindannyiunk nevében kijár a köszönet azoknak a szakembereknek, edzőknek, sportorvosoknak, sportpszichológusoknak, gyúróknak, akiknek a több éven keresztüli közreműködése, segítsége nélkül ez a valóban rendkívüli siker nem lett volna elérhető. És hitem szerint kijár az elismerés azoknak, akik név szerint nem is említhetők, de mindenképpen megemlítendő az a pozíció, az a szerep, amely nélkülözhetetlen hosszú évtizedeken keresztül, a sikeres sportpályafutás elindításakor, ők pedig nem mások, mint a nevelőedzők; azok a testnevelő tanáraink, azok a kisegyesületi edzők, akik sokszor, az esetek döntő többségében sajnos az árnyékban, a később sikeressé váló sportolóik kivívta elismerés nélkül végzik a munkájukat, tíz és tíz, száz és száz fantasztikusan tehetséges magyar fiút és lányt indítanak el a sportpályafutáson.
És, tisztelt, hölgyeim és uraim, nem a végtelenségig nyújtva a köszönet sorát, de kijár a köszönet és elismerés azoknak a sporttársaknak, akik nap nap után edzőtársai a legkiválóbb magyar sportolóknak, akik a népek legnagyobb és legbékésebb megmérettetésén nem csupán a legjobb magyar, de a világ legjobb sportolóinak bizonyulnak, hiszen tudjuk nagyon jól, akik valaha, bármilyen szinten amatőr sportolóként tevékenykedtünk, a sporttársak közreműködése nélkül, az edzéseken részt vevő versenyzőtársaink segítsége nélkül nem érhetőek el ezek a sikerek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kijár a köszönet a sportolóknak, a sportvezetőknek, az edzőknek, mert a legtöbbet adták nekünk, magyar szurkolóknak itt, Magyarországon és a határon túl, örömet okoztak, és a legtöbbet érték el, amit el lehet érni: döntő részben objektív mércével mérhető teljesítmények kapcsán sikert értek el.
Tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg - talán furcsa ezt itt, a parlamentben elmondanom -, hogy mint szurkoló és mint a Magyar Köztársaság ifjúsági és sportminisztere is nagyon-nagyon örülök annak, hogy az elmúlt több mint két hétben, a XXVII. nyári olimpiai játékok vége óta, úgy érzem, egy kicsit nekünk, magyar szurkolóknak a lelkünk megváltozott: tudunk örülni. Tudunk végre egy nyilvánvaló sikernek tiszta szívből örülni, nem azokat az apróbb-nagyobb botlásokat keressük, nem azokat az apróbb-nagyobb elmaradt sikereket vagy - nevezzük nevén - kisebb-nagyobb sikertelenségeket emeljük ki, amelyek természetes velejárói minden megmérettetésnek, hanem őszintén, tiszta szívből, az eredményeket nem túlértékelve, az eredményekről nem úgy gondolkodva, hogy azok a problémákat, a nehézségeket, a megoldandó feladatokat eltakarják, hanem azokat helyükön kezelve tudunk örülni a sikernek.
Éppen ezért szeretném önöknek is megköszönni azt a támogatást, amit mint országgyűlési képviselők a parlament ifjúsági és sportbizottságában az elmúlt esztendők költségvetésének a megtárgyalásakor nyújtottak akkor, amikor támogató szavazataikkal segítették azt a munkát, amely munkát el kell végeznie a Magyar Országgyűlésnek, amely munkát el kell végeznie a magyar kormánynak: meg kell teremteni a felkészülés feltételeit, meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyekkel élve a legkiválóbb magyar sportolók és az őket segítő edzők elvégezhetik a munkát.
Tisztelt Elnök Asszony! A rendelkezésre álló ötperces időkeretben befejezem a hozzászólásomat, de hogy milyen borzalmas az élet, talán önök is emlékeznek arra, hogy a fantasztikus nyári olimpiai játékok megnyitásakor Juan Antonio Samaranch az angolul elmondott beszédébe beleszőtt egy spanyol mondatot; ez a spanyol mondat azért hangzott el, mert akkor ő már tudta, hogy a felesége a halálos ágyán fekszik. És itt most nekem mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőjének, mint a magyar parlament tagjának bele kell szőnöm egy olyan mondatot, amelyre sajnos az elmúlt este történése ad okot: Attila, nyugodj békében! (Taps.)