TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnézést! Köszönöm.

Ennyi pénzt a bankrendszer sem tud egyik napról a másikra átadni a mezőgazdasági szövetkezeteknek.

Ha a szövetkezetek arra kényszerülnek, hogy a vagyonukat értékesítsék, a tenyészállományt, a készleteiket, az ingatlanaikat, a mezőgazdasági termelést szolgáló gépeket, eszközöket, raktárbázisokat, akkor milyen áron tudja ezt a hirtelen nagy tömegben megjelent vagyontömeget értékesíteni? Ezt nagyon jól mutatják a csőd- és felszámolási eljárások gyakorlati tapasztalatai: maximum 15-20 százalékon. Tehát tényleg nem fog hozzájutni a külső üzletrész-tulajdonos! Ha már az a cél, hogy valóban megnyugtató módon a külső üzletrész-tulajdonos is valódi vagyonhoz vagy pénzeszközhöz jusson, akkor ezt a törvényt így nem lehet jóváhagyni.

A mezőgazdasági foglalkoztatásra beláthatatlan következményekkel jár ez az üzletrésztörvény. Azt lehet mondani, hogy a ma itt dolgozó tagok 60-70 százaléka egyik napról a másikra el fogja veszíteni az állását, a termelés pedig abban az időszakban fog lehetetlenné válni, mire ez a törvény végrehajtásra kerül, amikor mezőgazdasági hitelek felvételére van szükség. A bankok már ma sem finanszírozzák a szövetkezeti gazdálkodást, mert politikai bizonytalanság került az egész rendszerbe, és nem csodálkoznék azon, ha azonnal lejárttá tennék a hitelüket, és be szeretnék hajtani. Már most spekulatív szándékkal vásárolnak fel üzletrészeket egyes ügyeskedők, és ehhez még hozzáteszem, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok jó része nem is a mezőgazdaságból él, a külső üzletrész-tulajdonosok több mint 60 százaléka nem is vidéken él, hanem a fővárosban, ügyvédek és jogászok.

A dolog pikantériája, hogy egy napon kellett tárgyalnunk az új szövetkezetekről szóló törvényt, amikor is az egyik oldalon szétverjük a szövetkezeteket, a másik oldalon pedig elismerjük azt, hogy a szövetkezésnek igenis van létjogosultsága, hiszen Magyarországon a szövetkezetek több száz éves múltra tekintenek vissza hagyományuk révén, és megvan az a tapasztalat, ami a szövetkezetek alakításához és társadalmi elfogadtatásához szükséges. A társadalom ismeri és elismeri, elfogadja ezt a főleg vidéken meghatározó gazdasági formát.

 

 

(9.20)

 

A törvény alapján az a legdöntőbb kifogásunk, hogy a hatálybalépés után egyetlenegy mai szövetkezet sem működhetne Magyarországon, ugyanis ez a törvénytervezet nem ismeri el, azt a szövetkezetek szabadságát biztosító alapelvet, hogy milyen formában végezze tevékenységét. A termelő típusú szövetkezetekről itt egy szó sem esik.

Az üzletrész fogalmát törli és bevezeti a részjegyet, ugyanakkor nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mennyi lesz a részjegy. Mihez fogják viszonyítani, hogy mennyi legyen a részjegy? A legnagyobb üzletrésszel rendelkező tulajdonosok üzletrészéhez, és a többieknek be kell fizetniük, illetve mi történik akkor, ha ezeket a részjegyeket alacsonyabb összegen határozzák meg a szövetkezet tagjai? Tehát bizonytalanság van.

Ugyanakkor - mint már elmondtam - előnye ennek a törvénynek, hogy oldja az 1992. évi törvényt. Mára sajnos megbélyegzettek lettek ezek a szövetkezetek. De mégis miért ragaszkodnak a tagok ennyire ehhez a szövetkezeti formához? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ez jó a tagoknak, jó az egyéni gazdálkodóknak, mert biztonságot nyújt a termelésben, az értékesítésben és a mezőgazdasági termékek beszerzésében is.

Nem a szövetkezetekkel van baj, kedves képviselőtársaim, hanem a mezőgazdaság általános válságával kell szembenéznünk és a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességével.

Összességében a gazdasági bizottság az új szövetkezetekről szóló törvényt 8 nem, az üzletrészről szóló törvényt pedig 12 nem szavazattal nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)