TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság valóban megtárgyalta a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, amely kimondottan csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik. E törvény előzménye az 1992. évi II. törvény, amelynek kimondott célja az volt, hogy a szövetkezetek vagyonát a tagok között nevesítsék, nem titkolva, hogy a szövetkezeti tagok ezzel a hatáskörükkel és jogkörükkel élve a szövetkezeteket széthordják.
Ezt a törvényt már akkor szövetkezetidegennek ítélte meg az egész szövetkezeti társadalom, hiszen a szövetkezetekben nem a vagyon nagysága, hanem a részjegy testesíti meg a szövetkezeti tagsági viszonyt, az "egy tag - egy szavazat" elvét. Ez az üzletrész mesterségesen lett bevive az egész szövetkezeti rendszerbe, teljesen idegen tőle, és azóta is időzített bomba módjára ketyeg a szövetkezetek alatt.
Ezt a benyújtott törvénytervezetet, ami az üzletrészről szól, úgy ítéljük meg, mint egy végső támadást a szövetkezet ellen, amely mind a külső, mind a belső üzletrész-tulajdonosok, tagok és kívülállók üzletrészét egyáltalán elértékteleníti.
A legnagyobb kifogásunk az volt ezzel a törvénytervezettel szemben, hogy ezt nem előzte meg hatástanulmány, illetve a bizottság tagjai ezzel nem találkoztak; amit később átnyújtottak, az egy sokkal régebbi kiinduló bázisra épül.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetek 1998-ban több mint 50 százalékos mértékben veszteségesek voltak, 1999-ben a szövetkezetek döntő többsége, 65-70 százaléka veszteséges volt, és hogy nemcsak a szövetkezeti gazdálkodással van itt probléma, ezt jól mutatja, hogy az állami gazdaságok viszont központi segítséget kaptak, amit a szövetkezetek igénybe se vehettek, több mint 1500 kibontakozási pályázatból mind a mai napig egyetlen pályázat nem került még aláírásra.
Ez a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény indokolatlan várakozásokat gerjeszt a kívülálló üzletrész-tulajdonosokban. Azoknak a szövetkezeteknek az esetében, amelyek már átalakultak gazdasági társasággá, már nincs miről beszéljünk. Azoknál a szövetkezeteknél, amelyek veszteséges gazdálkodást folytatnak és folyamatosan nehéz gazdasági körülmények között gazdálkodnak, az üzletrész-tulajdonosok szintén nem lesznek elégedettek, mert a vagyon több mint száz százalékban leterhelt. Azok a gazdálkodók és szövetkezetek, ahol eredményes a gazdálkodás, most fognak lehetetlenné válni.
Nem látni a folyamat végét. Olyan ez, mint amikor egy medencébe ugrunk, és nem tudjuk, van-e benne víz, ugyanis nemcsak a külső üzletrész-tulajdonos fog mozdulni, hanem azok a tagok is, akik nincsenek közvetlen munkakapcsolatban a szövetkezetekkel, nyugdíjasok, aktív korúak, de már nem ott dolgoznak.
A másik oldalon viszont nap mint nap halljuk, hogy a mezőgazdasági tárca soha nem látott mértékű támogatásokat fog adni a szövetkezeteknek. Ugyanakkor az időjárási körülményeknek, az évtized talán legsúlyosabb aszályának következtében minden egyes gazdálkodó nehéz helyzetbe került. Nem elég, hogy az időjárás sújtja; olyan ez, mint a novellában a székely paraszt, amikor a szőlőjét elkezdi verni a jég, akkor fejszével esik a tőkének, hogy lássuk, uramisten, mire megyünk ketten. Ez a fejsze most a földművelésügyi tárca kezében van. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)
Minden egyes ellenzéki képviselőtársam egyetértett azzal, hogy rendezni kell a szövetkezeti üzletrészek kérdését, ugyanakkor ez a törvény ezt nem fogja megoldani, alkalmatlan rá, és javíthatatlannak is tartjuk. Végrehajthatatlan, mert ez a 90 napos rendezési határidő a szövetkezetek összességére nézve olyan rövid határidő, amikor is nem tudván, hogy 50-60-80-100 vagy csak 15 milliárd forintot kell kifizetni, ezt maga a pénzrendszer sem tudja lekezelni; becsapja a tulajdonosokat. A mi meglátásunk szerint, ha ez politikailag annyira fontos és valóban rendezendő cél, állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen. Itt vagy hosszú távú hitelekkel, több éves átmeneti időre szóló vagy vissza nem térítendő támogatásokkal, akár adókedvezmény formájában nyújtott kedvezményekkel lehet ezt a kérdést hosszú távon és megnyugtatóan rendezni.
Képzeljék el képviselőtársaim azt a helyzetet, amikor a szövetkezeteknek tényleg 90 napon belül ki kell fizetni több mint százmilliárd forintot... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, én mind a két törvényről mondom a kisebbségi véleményt!