ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerdán beszéltem arról, hogy túlzottan magas a lakosság adóterhelése, és így tulajdonképpen a költségvetés bevételi oldalának megalapozása szempontjából is azt lehet megállapítani, hogy a lakosság fizet jóformán mindent.
Azt is megemlítettem, hogy ez azért van, mert két olyan szabályozórendszer működik, amelyik ezt erősíti, ezt táplálja. Az egyik a személyi jövedelemadó, a másik az áfa. A személyi jövedelemadó kapcsán elmondottuk azt, hogy tulajdonképpen lényegbevágó változás nincs abban, amit javaslunk: nullás adókulcsot szeretnénk és egy 60 százalékosat, és a sávoknak egy kicsit jobban való széthúzását. Gondolom, ez összességében a személyi jövedelemadó mértékén különösebb változást nem okozna.
Ha az a megállapításunk, hogy magas a lakosság adóterhelése, akkor a másik alappillérrel kell foglalkoznunk: nevezetesen, itt jön elő az áfa kérdése. Hadd tegyem mindjárt azt is hozzá, hogy eddig minden kormány reggeltől estig arra hivatkozott, ha a lakosságra nézve kellemetlen és terhelő dolgot akart bevezetni, hogy Európa, európai jogharmonizáció, európai joggyakorlat, európai ez, európai az, európai amaz.
Ugyanakkor - ugye milyen érdekes? - vagy mélyen hallgatnak, vagy rendkívül ritkán szólnak arról, hogy az áfa - az az áfa, amit mi Magyarországon alkalmazunk - messze kilóg a nemzetközi sorból; egész egyszerűen indokolatlanul magas. Hadd tegyem hozzá, hogy ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság adóterhelése irracionálisan magas.
Persze, ennek megvan a maga oka. Valahol be kellett és be kell szedni azt a költségvetési bevételt, amiről nagyvonalúan lemondanak kormányaink akkor, amikor a külföldieket, a pénzintézeteket és számos egyéb területet nem hajlandók kellőképpen megadóztatni. Azaz amit az egyik oldalon odaadnak számunkra majdnem idegen és időnként majdnem káros területek preferálására, azt a magyar fogyasztónak, a lakosságnak, a bérből, fizetésből élőnek kell fizetnie - elegánsan.
Aztán ezzel párhuzamosan olvashattuk a szinte dicsekvő megállapítást az FVM előterjesztésében - amikor a helyzetjelentést tárgyaltuk -, hogy az inflációt jelentősen fékezi az agrárolló nyílása, vagyis az, hogy a mezőgazdasági termelőt terményeinek átvételekor becsapják, munkájának gyümölcsét még az előállítás költségén sem honorálják, és jellemző módon ezen a megállapításon egyedül a MIÉP háborodott fel.
Pedig, kérem szépen, ha ebbe belegondolunk, ez valami egészen elképesztő és mélyen erkölcstelen. De ha már össze lehet kötni ezt a két dolgot - nevezetesen, az inflációt és az agrártermékek felvásárlási árát -, akkor érdemes ezt a kérdést egy másik oldalról is megvizsgálni.
A Magyar Igazság és Élet Pártja programjában egyébként is szerepel az, hogy az egész áfarendszert át kell tekinteni, az egész áfarendszert megfelelő, a jelenleginél lényegesen alacsonyabb színvonalon kell meghatározni, de ezen belül van egy olyan javaslatunk is, hogy az alapvető, a saját agrárium által megtermelt, közvetve vagy közvetlenül előállított élelmiszer-ipari termékek esetében vagy el kell törölni az áfát, vagy lényegesen mérsékelni szükséges azt.
Több dolgot is rendezni lehet ezen keresztül. Egyrészt ezzel csökkenthető az agrárolló szétnyílási folyamata árrobbanás és infláció nélkül, hiszen megnyílik a mód arra, hogy végső áremelés nélkül lehessen rendezni és emelni a termelői árat, és csökkenteni lehessen azt az - mondom, még egyszer mondom - európai szinten mérve is irracionálisan magas terhet, amit a lakosság a jelenlegi rendszerben visel.
(10.00)
Ilyenkor szokták azt mondani az okos közgazdászok - tudják, a fából vaskarikások, akik részben reformkommunistaként indultak, aztán átvedlettek, már csak üzleti megfontolásokból is neoliberális monetaristákká -, hogy egy ilyen lépés olyan mértékben csökkentheti az adóbevételt, ami már veszélyezteti a költségvetés egyensúlyát. Ez így természetesen nem igaz, mint ahogy az egész elméleti rendszerük nem igaz, hazug és ámító. Bőven van mit megadóztatni, ha ilyen gond van.
Két év óta már több tippet adtam, adtam a szerdai felszólalásomban is, de szívesen megismétlem, összefoglalom ma is, hogy mi minden lehetőség nyílik meg még arra, hogy a lakosság adóterheit csökkentsük, és mégis meglegyen az adóbevétel, esetleg még több is legyen, mint jelenleg. Meg kell adóztatni a kamatjövedelmeket, növelni kell a felső sávok számát és progresszivitását az szja keretében. A derivatív ügyleteket kötéskor kell megadóztatni. A devizaügyleteket meg kell adóztatni, ez az úgynevezett Tobin-féle adó. A külföldi tulajdonú vállalkozásokat be kell vonni abba, hogy az amúgy is alacsony társasági adónak megfelelően legalább valamilyen mértékben hozzájáruljanak a társadalmi közteherviseléshez. Meg kell adóztatni a bankokat és a pénzintézeteket, ráadásul minden olyan ügylet után keményen, amely közvetve vagy közvetlenül nem a reálszférát erősíti. Aztán ki kell építeni a magyar vámrendszert, amelyet teljesen feleslegesen és teljesen idő előtt bontottunk le, szinte semmire. Aztán meg kell adóztatni a reklámtevékenységet, vagyis magát a reklámot.
Hadd tegyem hozzá ez utóbbihoz, hiszen annyit szeretünk európázgatni meg a világ fejlett hatalmaira hivatkozni, hogy Japán, USA, Kanada, Németország és még számos más európai ország, 50 százalékos adót vet ki a reklámra. De ilyenkor nem szoktunk európázni, ilyesmire nem szoktunk hivatkozni. Persze van, ahol a kormányunk szokatlan nagyvonalúságról tesz tanúbizonyságot. Igaz, az érdekelt felek mögött külföldi tőke áll, olyan érdekcsoportok, amelyeket tisztelni, szeretni, csodálni kell. Elvégre ők a másság apostolai - mindjárt rájönnek, hogy kiről van szó -, bármennyire is magyarellenes, társadalomellenes és káros esetleg a működésük. A koncessziós joggal kapcsolatos módosításra gondolok egyébként, amit ráadásul visszamenőlegesen is alkalmazható módon képzelnek el, természetesen azok részére, akik eddigi kötelezettségeiknek törvényellenesen nem tettek eleget - a TV 2-ről és az RTL-ről van szó. És milyen bugyuta az indoklás! Hogy az egyszeri díj fizetésekor nem ismeretes az évente fizetendő díj összege. Ez elképesztő! A számított díjat ki kell fizetni. Bizony, tisztelt államtitkár úr, a 3 milliárd forintos tartozást kamatostul be kell hajtani. Nem tudom, miért nincs behajtva, egész egyszerűen érthetetlen.
A kereskedelmi tévélobbi érdeke íme, megjelenik a kormányzati előterjesztésekben, a pénzügyminiszter előterjesztésében. Mit mondjak erre - gratulálunk! Csak akkor kérem, nem szabad csodálkozni a privatizációtól az olajügyig semmin! Hogy az évenkénti teljesítmény nem ismert és így nem ismert az évenként fizetendő díj - ja kérem, ez roppant egyszerű! Amikor a vagyoni jog átadásra kerül és megállapításra kerül hogy mennyiért, akkor egyszerűen ki kell fizetni egy összegben az áfát utána, és évente el kell számolni a különbözetet. Borzasztóan komplikált!
Egyébként a vagyoni értékű jog átadásával kapcsolatban a törvény egyértelmű - tessék végrehajtani, végrehajtatni! Mert ez ellen a MIÉP a leghatározottabban tiltakozik.
Aztán hadd mondjam el, hogy abban a pillanatban, amikor az általam, a Magyar Igazság és Élet Pártja által vázoltakat netán bevezetik, már az adózásra gondolok, könnyen előfordulhat, hogy a jelenleginél nagyobb adóbevétel mellett a lakosság adóterhelése lényegesen, abszolúte csökken, a költségvetés bevételeinek százalékában egyaránt.
Hadd szóljak valamit egész röviden a helyi adók kapcsán! A helyi adókról szóló 1990. évi törvénynek az új számviteli törvénnyel való összhangja megteremtése érdekében szükséges korrekciókkal egyetértünk, támogatjuk azokat. De meg kell jegyeznünk ennek kapcsán is, hogy az önkormányzatok finanszírozásának az egészét időszerű lenne áttekinteni, az önkormányzatok finanszírozásának az egészét szükséges újólag szabályozni, beleértve ebbe természetesen a központi költségvetéssel való kapcsolatát is. Ennél is világos és áttekinthető szabályozásra volna, van szükség.
A gondok elvileg majdnem azonosak az államháztartással egészével összefüggő szabályozási problémákkal. Igen, mert ehhez az is hozzátartozik, hogy a költségvetés bevételi és kiadási oldalának és tulajdonképpen államháztartásunk egészének a radikális megváltoztatására is feltétlenül szükség van.
Magunkkal cipelünk egy rendszert, amelyről tudjuk hogy nem jó, tudjuk hogy rossz, és a toldozáson-foldozáson kívül egyik kormány se mer alapvetően hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Pedig ez megkerülhetetlen, ha valóban el akarunk valamit érni, erre feltétlenül szükség van. Már csak azért is, hogy a magyar adófizetők s a magyar polgárok érdekei érvényre tudjanak jutni, és hogy védekezni lehessen a külföldi tőke urai és a belföldi kápóelit gyarmattartó pöffeszkedései ellen. Akkor majd, és ezt higgyék el nekem, lesz felzárkózás, valódi, igazi, magyar.
Köszönöm szépen. (Balczó Zoltán tapsol.)
Előző Következő