DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők! Egy olyan törvénytervezet módosításáról zajlik most itt a vita, ami nagyon régen folyó vitára szeretne pontot tenni, bár úgy tűnik - és minden valószínűség szerint -, hogy ez ez alkalommal sem fog sikerülni.

Amikor az új kormányzat a korábbi egészségbiztosítási, nyugdíj-biztosítási önkormányzatokat kivette az MSZOSZ, tehát a szakszervezetek kinyújtott kezéből és a költségvetésbe építette be, a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója üdvözölte, egyetértett vele, hiszen ez nem volt valódi önkormányzat, milliárdok tűntek el a kasszákból, és nem szolgálták azt a célt, amire egy önkormányzatnak feladata, kötelessége lett volna - hogy a célt kielégítse és megvalósítsa.

Azonban ha ezt a törvényt végignézzük, és az elmúlt két évben történt változásokat is, a finanszírozási rendszerben bekövetkező változásokat, akkor azt kell mondanunk, hogy továbbra sem történtek meg olyan intézkedések, amelyek jelentős mértékben javítottak volna az egészségügyi ellátórendszeren, javítottak volna a lakosság nagyon jelentős mértékben megromlott egészségi állapotán, és mindenekelőtt javítottak volna a több mint hárommillió nyugdíjas helyzetén. Ez a járulékfizetésre vonatkozó jelenlegi intézkedési korrekciós sor szintén nem szolgálja ezt, bármennyire is tartalmaz a törvénymódosítás bizonyos kedvezményeket.

Vegyük sorra ezeket! Ha először azt tekintjük át - és nemzetközi összehasonlításban egyébként kitűnő háttéranyagokat ad ez a törvénymódosítási csomag -, ha összehasonlítjuk nemzetközileg is, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon a társadalombiztosítási befizetések nemzetközi összehasonlításban lényegesen magasabbak, mint ahogy a környék országaiban ez történik, és magasabb, mint az Európai Unió átlaga, ami felé a jelenlegi kormányzat is és a MIÉP-en kívül a többi frakció is szinte izzadtságszagúan igyekszik, törekszik becsatolódni.

Ezek az adatok mit mutatnak? Azt mutatják, hogy a bruttó hazai termék százalékában Magyarországon 14,2 százalék a társadalombiztosítási járulék aránya, az összes adó és járulék arányában 36 százalék, ugyanakkor az európai uniós átlag a bruttó hazai termék átlagát tekintve 11,8 százalék, az összjárulék és adóbefizetések arányát tekintve pedig 28 százalék. Nyilvánvaló, hogy ekörül szóródás van, Dániában lényegesen alacsonyabb, nem éri el a 2 százalékot, de Lengyelországban, Csehországban is alacsonyabb ez az arány. Mégis, ha megnézzük a befizetett összegek nagyságát és annak a hasznosítását, akkor egy sajátos ellentmondás jelenik meg: ez az összeg alacsony, ezt az összeget nem minden esetben hasznosítják arra, amiért a befizetés történik - a nyugdíjemelésre vagy egészségügyi ellátás helyzetének, finanszírozásának javítására.

Miért áll fenn ez a helyzet? Azért, mert ha áttekintjük a befizetéseket, illetve a be nem fizetett járulékok nagyságát, akkor még mindig több mint 250 milliárd forint kintlevőség van, amelyeket nem tudnak behajtani vagy nem is akarnak behajtani. Ha megnézzük ennek az arányait és a felosztását, akkor bizony, jelentős mértékben közreműködnek a be nem fizetett járulék nagyságában a Magyarországon lévő külföldi befektetők is, külföldi cégek is, ahol ellenőrzést tisztességesen nem mernek vagy nem tudnak végrehajtani a kormányzati szervek. A külföldi cégeket - szinte területenkívüliséget élvezve - kívül rekesztik az ellenőrzés alól.

A másik: a kibocsátók, a vállalkozók - és ebbe beleértem a multinacionális cégeket is - igyekeznek kibújni nemcsak az adófizetés alól, ami törvényileg engedélyezett, hanem a járulékfizetés alól is, hiszen nem egy alkalommal vagy jelentős mértékben ma már nem béreket, fizetéseket adnak, hanem a jövedelem egy részét osztalék formájában és egyéb juttatás formájában adják oda, amely után nincs járulékfizetés. Emellett több vállalat alkalmaz úgynevezett bedolgozókat, bedolgozó vállalkozókat, ahol a járulékfizetési kötelezettséget áthárítja arra a kisvállalkozóra vagy kényszervállalkozóra, aki így tud munkát vállalni a multinacionális cégnél. És természetesen mire törekszik? Hogy költségmegtakarító legyen, nagyobb jövedelemhez jusson. A minimáljárulékot fizeti be, mert hiszen minimálbérként tudja a maga számára is a jövedelmet elkönyvelni azért, hogy a megélhetését biztosítani tudja.

Ha ezeket tekintjük át, akkor ebből adódóan a járulékbefizetésnek a jövőbeni nagysága is veszélyeztetett. Itt mi azt javasoljuk, hogy külön intézkedéseket hozzanak, amelyek az ellenőrzést biztosítják, másrészt pedig kötelezi a járulékfizetésre valamennyi céget, és a külföldi cégeknél is az ellenőrzés jogával éljen a kormányzat.

Ha azt tekintem át, hogy 3 százalékkal csökkenteni kívánják a járulékfizetést, ez önmagában jó, de azért azt hiszem, naivitás azt hinni közgazdaságilag is - ha számításokat végeztek volna, bár feltételezem, hogy esetleg végeztek -, hogy a 3 százalékos járulékcsökkentés, ahogy ez a törvénymódosító javaslat is tartalmazza, jelentős mértékben szaporítani fogja a foglalkoztatottságot, és új munkahelyeket fog teremteni. Ha megnézzük, hogy mibe kerül egy munkahely, hány millió forintba - 2-5 millió forint között -, akkor a 3 százalékos járulékcsökkentés nem fogja jelentős mértékben vagy egyáltalán nem a több mint egymillió tényleges munkanélküli számát csökkenteni. Nem a regisztrált munkanélküliség az, ami meghatározó adat - ez is fontos -, hanem a tényleges, ez pedig egymillió fő felett van. Azért nem, mert ebből nem fognak munkahelyet teremteni, nem is elegendő ez a forrás erre, hacsak nem születik egy olyan kiegészítő intézkedés, hogy kötelezni kell, hogy az így megjelenő forrásmegtakarításból valóban amennyi munkahelyet lehet teremteni - ha keveset is -, hozzák létre, mert nem ez határozza meg a munkahelyteremtést, hiszen ez a 3 százalékos megtakarítás egy kisvállalkozónál vagy egy egyszemélyes kényszervállalkozónál, de még a középvállalkozóknál sem ad jelentős megtakarítást. Igazán a 250 fő fölötti foglalkoztató cégeknél jelent valamit - ez elsősorban külföldi befektetőket és multinacionális cégeket, pénzintézeteket érint -, ott pedig a munkahelyteremtést nem ez szabályozza. A munkahelyteremtés külön állami és kormányzati feladat, erre külön alapokat kell teremteni és így megvalósítani. Ezzel a 3 százalékos megtakarítással jelentős mértékben nem lehet a foglalkoztatottsági viszonyok javításához hozzájárulni.

Ami az egészségbiztosítási járulékot illeti, a MIÉP-frakció nem ért egyet, korábban sem értett egyet az egészségügyi hozzájárulás megtartásával, nem értettünk egyet a bevezetésével sem, és nem értünk egyet azzal, hogy ennek az összegét a következő két évben 4200, majd 4500 forintra emeli fő/hó-ra vetítve. Azért nem értünk egyet, mert az egészségügyi hozzájárulás befizetése egy közintézetnél - például egy oktatási intézményben vagy egészségügyi intézményben - egészében jelentős terhet jelent a finanszírozást illetően, másrészt viszont nem oldja meg az egészségügyi ellátásnak, ennek a válságágazatnak a nagyon súlyos finanszírozási gondjait, és nem oldja meg az egészségügyi rendszer reformjának a pénzügyi alapjait és annak a megteremtését. Ezért javasoljuk az egészségügyi hozzájárulás megszüntetését.

Persze felmerül a kérdés, hogy akkor miből finanszírozzuk az egészségügyi ellátást. Ha az egészségügyi biztosítási járulék nem elegendő ennek az ágazatnak a finanszírozására, márpedig különböző ésszerűsítéseket végezve... - hiszen jómagam is részt vettem nem egy vizsgálatban, a fekvőbeteg-ellátásban több mint húsz kórház átvilágításánál, ebből egyértelműen kiderült, hogy még a legrosszabb finanszírozási helyzetben lévő kórháznál is el lehet érni bizonyos megtakarításokat, 10-15 százalékban egy egyszeri megtakarítást, de nem oldja meg a fekvőbeteg-ellátás technikai felszereltségének javítását, ami kritikus szinthez ért el, és nem oldja meg az ott dolgozók katasztrofálisan rossz bérezésének javítását.

 

 

(10.10)

 

Tehát ha nem elengedő, akkor veszélyeztetve van az ellátás, veszélyeztetve van gyakorlatilag a magyar népesség, a megromlott egészségi állapotú magyar népesség ellátása; akkor más forrásokat kell teremteni. Ez kötelessége a kormányzatnak, mint ahogy Nyugat-Európában számtalan országban; ha Németországot vagy Angliát tekintem, bár ott másfajta költségvetési finanszírozás van, de kötelességük, ahogy ott is biztosítják, más forrásoknak a mozgósítása. Ha azt tekintjük át, hogy a költségvetésben kik az adóbefizetők, akkor az adó- és járulékfizetők körének közel 70 százalékát a magyar népesség, a magyar családok teszik ki. Azon magyar családok köre, amelyek 70 százaléka él a létminimumon és az alatt.

Tehát ha befizetik, és a kiadási oldalon eltartják a pénzintézeteket, mely pénzintézetek adót nem fizetnek, eltartják a multinacionális vállalatokat, amelyek adót nem fizetnek, akkor ezt a forrást a kormányzatnak felelősségteljesen vissza kellene forgatni olyan területekre, amelyek forráshiányosak, tehát így az egészségügy finanszírozását is ebből biztosítani kellene, és nem azáltal, hogy pótlólagos közterhet nyomok a lakosság vállára, amelynek befizetése kérdőjeles. Hiszen jól tudjuk, hogy bár a munkáltató fizeti ki, de miután ez a költségeket szaporítja, ezért a végső fogyasztóra hárítja át, tehát megjelenik az árakban.

Ki fogja fizetni? Az egészségügyi hozzájárulást is végső soron a végső fogyasztók fizetik, a végső fogyasztók 80 százalékát pedig a magyar családok teszik ki. Tehát nem lehet ezeket a közterheket többszörösen megforgatva rátenni az amúgy is rendkívül felgyorsultan elszegényedő családok vállára.

A nyugdíj-biztosítási járulék esetében hiányoljuk azt, hogy még most sem tértek át a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerről egy tőkefedezeti vagy járulékfedezeti rendszerre. Ennek szakmai része kidolgozott, magam is részt vettem ilyen szakmai munkákban. Be lehetett volna vezetni, nem merték, nem értem, mitől félnek. Hiszen ha ez a kormányzat nem érintett a korábbi korrupciós ügyekben, akkor egyszer végre tiszta lapot indíthatna, és a régi rendszereket felszámolva új rendszert vezethetne be.

Ha nem térnek át erre, akkor a magánnyugdíjpénztárak nem oldják meg a nyugdíjasok helyzetét, a 25-30 vagy 35 év múlva nyugdíjba kerülő ma még fiatal pályakezdő vagy fiatal munkaerő helyzetét sem, és nem garantálják a nyugdíjak magasabb összegének jövőbeni kifizetését. Jelenleg a nyugdíjasok katasztrofálisan rossz helyzetben élnek, és ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiszen a több mint 3 millió nyugdíjas több mint fele a szegénységi küszöb szintjén él, 24-26 ezer forintból nem lehet fenntartani önmagát, ez élelmiszer fogyasztására sem elegendő. És ezzel a rossz nyugdíjjárulék-rendszerrel és azzal, hogy ezt sem forgatják vissza teljes egészében a nyugdíjak rendezésére, nem oldódott meg a nyugdíjasok helyzete, és bizony politikailag is ott rossz, hogy itt nagyon sok választót fognak majd elveszíteni.

Tehát itt ha egy új rendszert vezetnek be, akkor jelentősebb nyugdíjemelést is végre lehetne hajtani, és például különösen az egyedülállók, az egyedül élő nyugdíjasok helyzete vagy a más okból, mondjuk, rokkantnyugdíjba kerültek, fiatalabb egyedülállók helyzete katasztrofálisan rossz. Ennek a rétegnek a megélhetési lehetősége, életminősége még a minimális nyugdíj alatti szintet sem éri el. Tehát ez sürgős változtatást igényel, hiszen ennek a rétegnek az aránya növekszik.

A magánnyugdíjpénztárakat illetően el tudjuk fogadni azt, hogy komoly ellenőrzésre kerül sor, hiszen bizonytalan a magán-nyugdíjpénztári befizetés, senki nem tudja a stabilitást garantálni, nincs pénzügyileg megoldva, tehát aki ide fekteti a pénzét, az kockáztat, várhatóan el is veszíti. Ezért mi azt javasoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztárakra terjesszék ki az Állami Számvevőszék ellenőrzését, hiszen azzal, hogy oda befizették a járulék egy részét, közpénzekkel dolgoznak.

Összefoglalva: ezt a törvénymódosítást nem tudjuk elfogadni, és javasoljuk, hogy egy igazságosabb közteherviselést valósítsanak meg, mégpedig az igazságos közteherviselés azt is jelenti mindenekelőtt, hogy az általunk már többször említett külföldi befektetők, beruházók, multinacionális cégek és pénzintézetek, bankok és biztosítók fizessék meg a társasági adójukat, fizessenek tisztességesen járulékot, ezt ellenőrizzék le, és amelyik cég ezt nem csinálja, annak a szerződését fel kell mondani, és el kell küldeni az országból.

Nincs szükség olyan külföldi befektetőre, amely csak pénzátmosási és adóparadicsomnak tekinti az országot, és nem hajlandó a közterhekhez hozzájárulni. Ezeket a cégeket el kell az országból bocsátani, és csak azokat szabad itt tartani, amely cégek fizetik ezeket adóterheket és járulékterheket, hosszú távon gondolkodnak, és a beruházásaikat is úgy irányítják, hogy azt itthon Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a magyar nemzetgazdaság megsegítésére fordítják.

Köszönöm szépen. (Balczó Zoltán tapsol.)