KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A gazdaság jó teljesítményének örülünk. Örülünk az idén valószínűleg 6 százalékot közelítő növekedésnek, örülünk az egyensúlyközeli állapotnak, örülünk annak, hogy mérséklődik az infláció. Ha nem is 6-7 százalékra csökken, mint ahogy a kormány ezt annak idején állította, de reméljük, hogy azért 10 százalék alatt lesz a pénzromlás mértéke. S nagyon örülnénk annak, ha mindez tényleg úgy hatott volna és úgy hatna az emberek életkörülményeire, ahogy azt a miniszterelnök úr megpróbálta beállítani.

Sajnos azonban ennek a győzelmi jelentésnek alig van köze a valósághoz. A miniszterelnök urat hallgatva, majd belepillantva ebbe a papírba, pontosan értem, hogy miért itt, az ülés előtt kaptuk ezt meg, s miért nem volt időnk ezt alaposan átolvasni, hiszen azt gondolom, akkor még sokkal több ellenérvet tudtunk volna felsorakoztatni. De ezt majd meg fogjuk tenni, úgyhogy ezt nem ússza meg a kormány! (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

A miniszterelnök úr, ahogy ezt már megszoktuk, meglehetősen önkényesen bánik a számokkal, az adatokkal, az időpontokkal. Egyetlen példát említek, ezt a bizonyos ózdi acélmű üzembe helyezését, ami tényleg megtörtént, de azért ne feledjük, hogy mikor zajlott le az a privatizáció, ami ezt lehetővé tette: az előző kormány időszaka alatt, sőt, be is fejeződött. (Pokorni Zoltán: Annak ellenére épült... - Moraj a Fidesz padsoraiból.) A miniszterelnök úr most úgy beszélt, mint az, aki csak az aratásra helyezi a hangsúlyt, de a vetésről és a termés beérleléséről egyetlen szava sincs. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Az is rendszeresen elhangzik - most ugyan nem mondta a miniszterelnök úr -, hogy a kormány elkezdte gyógyítgatni a Bokros-csomag okozta sebeket, úgy állítva be a stabilizációt, mintha az kifejezetten a lakosság ellen irányult volna. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy is volt!) Holott mindazok az eredmények, amelyeket a miniszterelnök úr most... - de mit most! '98 augusztusában-szeptemberében mondott - vegye elő az akkori nyilatkozatait! Már akkor azt mondták, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlődő gazdasága. Szerintem még önök sem hitték azt, hogy mindez két- vagy háromheti kormányzás eredménye.

És ha a miniszterelnök úr, illetve a kormány célul tűzte ki, hogy egyidejűleg valósuljon meg a növekedés és az infláció csökkenése és az egyensúly megőrzése, akkor szeretném tájékoztatni önöket, hogy ez nem most kezdődött, hiszen '96-ban és '97-ben már 5-5 százalékkal mérséklődött az infláció; '98-ban 4 százalékkal. A növekedés '97-ben már 4,8 százalék volt. Még egy dolgot azért hozzáteszek: akkor a reálbérek növekedése követte ezt az arányt, majdnem elérte az 5 százalékot. Vagyis nem történt fordulat, hacsak azt nem tekintem fordulatnak, hogy most viszont, a 6 százalékot közelítő gazdasági növekedés időszakában, a reáljövedelmek emelkedése minden jel szerint a 2 százalékot sem fogja elérni.

A miniszterelnök úr ezúttal is szólt a családtámogatásról, ennek jelentőségéről, amivel mi egyetértünk. A baj csak az, hogy az a családi pótlék, amely minden gyermek után megkülönböztetés nélkül jár, két éve változatlan, s a ciklus végére el fogja veszíteni eredeti értékének közel felét.

Az adókedvezménnyel pedig csak annyi a bajunk, hogy azt igenis sokan nem tudják igénybe venni. A KSH és a TÁRKI közös felmérése szerint a három- vagy többgyermekes családok több mint fele a szegénységi küszöbhatár alatt él - ők aligha tudnak adókedvezményt igénybe venni. De azt hiszem, egyébként is elég logikus az az állítás, hogy minél magasabb valakinek a fizetése, annál több adókedvezményt tud igénybe venni, annál több támogatást kap. Miközben mi azt mondjuk, hogy nem a magas jövedelmű háromgyermekeseket kell egy újabb gyermek vállalására ösztönözni, hanem a kis jövedelműeket kellene segíteni abban, hogy egy vagy az első után egy második gyermeket vállaljanak.

Ami a béreket illeti, hogy növekvő bérekkel is versenyképes lehet a magyar gazdaság: egyetlen adatot idéztem, miszerint a reáljövedelmek, a reálbérek növekedése bizony éppen ellentétes irányba halad, mint a gazdasági növekedés.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Öt percbe nem fér bele minden érvének a cáfolata, de ez azért egy kicsit reálisabb mérleg, mint az, amit ön előadott. Azt gondolom, a közvélemény-kutatási adatok is azt tükrözik, hogy a lakosság értékítélete (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) közelebb áll a mi véleményünkhöz, mint az ön által előadott győzelmi jelentéshez.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)