DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a kérdés felvetését dr. Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes úrnak. Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni az igen tisztelt Házat arról, hogy azt a döntését a MOSZ-nak, hogy nem fognak agrárdemonstrációt tartani, egy jó irányba tett lépésnek tekintem, és azt üdvözlöm.

Ugyanakkor fontos rámutatni arra is, hogy egyáltalán miként kerülhetett szóba ez az agrárdemonstráció, és mikor hirdették azt meg. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy amikor 1998. július 8-án a polgári kormány elfoglalta a helyét, akkor én voltam az egyetlen miniszter, aki nem tudtam a hivatalomba bemenni, mert Battonyán búzát égettek. Égettek búzát, mégpedig azért, mert alacsony volt a búza átvételi ára. A másik indokként az hangzott el, hogy nincs tárolókapacitás.

Én úgy gondolom, valamennyien ismerik, hogy a tárolókapacitás kérdését megoldottam azzal, hogy a Concordia vállalatot az FVM százszázalékos rendelkezési joga alá helyeztük. Ez ellen akkor az MSZP és az SZDSZ is mélységesen tiltakozott. De kiderült, hogy rendkívül jó intézkedés volt, mert a Concordiát kötelezni tudtuk arra, hogy minden gazdával kössön szerződést. Ennek következtében a tárolási gondok megszűntek, és legyen szabad arra is rámutatnom, hogy a fémzárolt vetőmagvakra vonatkozó akciónk és számos más akció következtében egy olyan helyzet alakult ki a búza és a kukorica frontján, hogy ma olyan magasságban mozog a búza és a kukorica felvásárlási ára, hogy a gazdatársadalom ezzel mélységesen elégedett.

Ezt követően számos intézkedést tettünk a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése érdekében. Csak emlékeztetném önöket arra, amikor én felvetettem a gondolatot, hogy a mezőgazdaság fejlesztését össze kell kötni a vidékfejlesztéssel, akkor a MOSZ, az MSZP és az SZDSZ oldalán merültek fel a legélesebb kirohanások, hogy miért akarom én a vidékfejlesztés gondolatát a magyar társadalomba behozni.

Én úgy gondolom, ha önök megvizsgálják a 2000. év előtti mezőgazdasági politikáját a polgári kormánynak, akkor egyet kell hogy értsenek velem abban, hogy a legutóbbi időkig tulajdonképpen mindenki elégedett volt a mezőgazdaság fejlesztésével. Emlékeztetném arra önöket, hogy amikor 1999. szeptember 15-én megkötöttük az agrárbéke-megállapodást, akkor még mindenki dicsért, a költségvetési vita kapcsán nagyon sokan egyetértettek velem a MOSZ oldaláról is, hogy 413 milliárd forintra lenne szükség a mezőgazdaság fejlesztéséhez.

Én úgy gondolom, hogy nem véletlen az, hogy amikor a költségvetési törvény végül is elfogadásra került, és sor kerülhetett arra, hogy most hozzákezdjünk a költségvetési összegek felosztásához - amelyet ugyancsak átadtam az érdekvédelmi szervezeteknek, nem én osztottam szét ezeket a pénzeket, hanem az agrárbéke-megállapodásban részt vevő 12 szervezet -, végül is három szervezet, ami lényegében egyet jelent: a MOSZ-t, tehát a régi kolhoz típusú szövetkezeti elnökök szövetségét, akkor azért, mert a hitelgarancia teljes összegét nem ők kapták meg, hirtelen azt, ami addig jó volt, most rossznak kezdték minősíteni.

Pedig mi történt '98. július 8-át követően a 2000-es költségvetési szétbontásig, amelyeket a tárca különböző alcímekre szétosztott? Az történt, kérném, hogy közben a fémzárolt vetőmagvas gabonával és más minőségi vetőmagvakkal egy olyan helyzetet teremtettünk, hogy 2000-ben mindenki várhatja, hogy tíz év óta nem volt olyan termés, mint lenne most, ha a árvíz vagy a belvíz ezt nem fogja nagyon kellemetlen irányban érinteni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Lejárt az idő!)

Úgy gondolom, ezt fontos tudni ahhoz, hogy helyesen ítélje meg az ország közvéleménye a történteket. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)