DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Március 15-én sokan, sokféleképpen szóltak a nemzeti egységről. Az egységről, amely az össznemzeti ügyekben való összefogás eredménye - legalábbis az kellene hogy legyen. Voltak, akik zárójelbe tették, mondván, hogy most éppen helyzet van a médiában, mások megint kijelentették magukról, hogy csakis ők az igaziak; a nagy többség azonban a modern magyarság születésnapját, a tulajdon hazaszeretetét ünnepelte.
Tagadták azonban vagy sürgették, így vagy úgy, de a szónokok jobbára az összefogásról és annak hiányáról beszéltek. Van-e tehát ma Magyarországon összefogás? Van, mégpedig milliónyi, mégis mindent áthat a társadalmi szolidaritás hiánya. És nincs összefogás a politikában, még abban sem, amiben pedig lehetne, holott a verseny tétje éppen a közjó minél sikeresebb szolgálata. Mindeközben pedig - idézem - "a pártállami örökség következményei torzítják, sőt megkérdőjelezik demokratikus, különösen pedig állami intézményeinket, szétforgácsolják a társadalmat, noha az európai egységbe való beilleszkedés közös nemzeti szellemiségünk jegyében valósulhat csak meg."
Tisztelt Ház! Ezeket a gondolatokat a Nemzeti Kör reprezentánsainak, tudományos és művészeti életünk jeleseinek felhívásából idéztem. Abból a nagy jelentőségű állásfoglalásból, amely egyszerre leltár jelen állapotainkról, és szakmai-politikai javaslattétel is a teendőkre nézve. Különösképpen háromra: az oktatásban való részvétel esélyegyenlőségének megteremtésére, a kultúra és a tudomány, valamint a magyar család kiemelt védelmére és erősítésére. A Magyar Demokrata Fórum ezért örömmel és egyetértéssel üdvözli a Nemzeti Kör lelkiismeret diktálta, kiutat mutató távlatos törekvéseit.
(14.40)
A Magyar Demokrata Fórum azt feleli a Nemzeti Körnek, hogy nemzetünk nehéz sorsú sokasága és a közös jövő érdekében ezután is az összefogás politikáját követjük, megerősítve koalíciónkat. A felhívás aláírói - köztük Makovecz Imre, Martonyi János, Nemeskürty István és mások - ma úgy látják: "bár hazánk sorsa kedvezően alakult, most mégis szükségét érezzük annak, hogy megszólaljunk, mert a közéletben, a politikai közhangulatban az elbizonytalanodás jelei tapasztalhatóak, ezért cselekedni kell. Mindenkihez szeretnénk szólni tehát, akinek fontosak a nemzet érdekei.
Tisztázó párbeszédet sürgetünk, pártállásra való tekintet nélkül. De külön is fordulunk azokhoz, akik annak idején szavazataikkal segítették elő a polgári erők győzelmét."
A Nemzeti Kör kimondja: a demokrácia intézményeit tiszteletben tartó pártokat és politikai erőket a nemzet részének kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az ellenzék vagy a kormány oldalán állnak-e. A hangsúly tehát kettős, teljes joggal, hiszen a magyar oktatás, a kultúra, a tudomány és családjaink sorsa közös ügyünk, éppúgy, mint a családalapító pályakezdők és az idősek helyzetének javítása. Nemes verseny tehát köztünk ennek egyetértő támogatásában kellene hogy legyen. Ebben azonban a kormányoldaltól és támogatóitól még több, még jobb kívántatik. Minderre pedig azért van sürgető szükség, mert a szemünk előtt megy végbe a társadalom szétforgácsolódása, felgyorsulni látszik mindaz, amit elmagányosodásnak, közönynek, barbarizálódásnak, a közösségi értékek, így az erkölcs aláásásának nevezünk.
Megállapítja végezetül a nyilatkozat azt is, hogy a közbizalmat rombolják, sőt immár demokratikus intézményeinket kezdik ki azok a felelőtlen, következmények nélküli és az utóbbi időben különösen elharapódzott botrányakciók is, amelyektől hangos a sajtó, a parlament. Hatásukra torzul a közélet, s a hazugságok segítségével felkorbácsolt szenvedélyek végzetesen fordítanak szembe egymással tisztességes embereket. Ezt az eszközt, játékszert ma a program nélküli elvtelen politizálás, a nyers hatalomvágy és a megsérült hatalmi gőg használja elsősorban.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kör időben, most a kormányzati ciklus félidejében figyelmeztet mindnyájunkat. Akinek füle van, hallja meg, és végezze eszerint a munkáját becsülettel!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)