DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt a halaszthatatlan intézkedés keretében történő adatgyűjtés szabályozásának tervezetéről szólnék, engedjenek meg két megjegyzést.

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy az SZDSZ rendkívül fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékony állami fellépés eszközeinek a biztosítását. A magunk részéről ezt a törvényjavaslatot fontosabbnak tartjuk, mint azt a 4 perc 30 másodperces miniszteri expozé sugallta. Fontosnak tartjuk azt, hogy a XXI. századba lépve a magyar államnak hatékony eszközei legyenek a szervezett bűnözőkkel szemben. Aggasztó problémának tartjuk a szervezett bűnözés elterjedését, ugyanakkor óva intenénk a kormányt és a kormánypártokat attól a hisztériakeltéstől, ami Magyarországot a szervezett bűnözők kánaánjának próbálja bemutatni, és sokkal sötétebb képet fest az országról, mint amilyen a helyzet valójában.

A második megjegyzés arra vonatkozik, hogy változatlanul szerencsétlen megoldásnak tartunk két elemet, és ebben a kormány felelőssége egyértelmű. Az egyik, hogy ősszel, amikor erre lett volna lehetőség és mód, a kormány nem folytatott érdemi tárgyalásokat a kompromisszum kialakítása érdekében, ezért a törvényjavaslat késedelméért teljes mértékben a kormányt terheli a felelősség.

A másik, hogy azt a jogalkotási technikai megoldást választotta, amit választott, tehát hogy egymással csak nagyon lazán összekapcsolódó kérdéseket egy törvényben szabályoz. Ebben a vonatkozásban utalnom kell arra a vitát figyelők kedvéért, hogy az előttem szóló képviselő kritikái tulajdonképpen pusztán retorikai fordulatot jelentenek, hiszen ha komolyan venné az álláspontját és a kritikákat, amiket megfogalmazott, szavazatra akarná váltani - mondjuk nem akarja megszavazni a prostitúció legalizálását előirányzó fejezeteket -, ezt csak úgy tudja megtenni, hogy esetleg olyan pontokat sem szavaz meg, amelyekkel egyébként egyetért; így vagy azt kell tennie, hogy megszavazza azt is, amit nem akar megszavazni, vagy azt, hogy ellene szavaz olyan pontoknak is, amely pontokkal egyébként egyetért.

Azt kell mondanom, hogy ez nemcsak az előttem szóló dilemmája, hanem valamennyi képviselőnek ez a dilemmája, tehát a csomagban, együtt történő szavazás egy rossz taktika, rossz stratégia. Erre vonatkozott az, amit az őszi vitában is mondtam, hogy tulajdonképpen a szervezett bűnözés elleni fellépés címszava egy olyan ostya, amellyel lenyeletnek vagy megpróbálnak lenyeletni nagyon sok keserű pirulát esetleg olyan kormánypárti képviselőkkel is, akik, amikor megválasztották őket, nem arról álmodoztak, hogy ők fogják Magyarországon legalizálni a prostitúciót.

A vita eddigi menetében elhangzott az az észrevétel, hogy az SZDSZ eddig elhangzott kritikái a rendőrség iránti bizalmatlanságot keltik. Ebben a tekintetben fel kell hívnom a Fidesz vezérszónokának a figyelmét arra, hogy az SZDSZ még soha nem állt bűnözők oldalára az intézkedő rendőrökkel szemben, az SZDSZ nem állt a futballhuligánok mellé, amikor konfliktus jött létre; tehát elfogadom, hogy a Fidesz vezérszónoka nem ért egyet a földművelésügyi miniszterrel, de ettől még nem kellene ráfogni, hogy SZDSZ-es.

Az SZDSZ álláspontja szerint a szervezett bűnözés egyik alapvető problémája valamennyi országban, ahol a szervezett bűnözés súlyos válságokat idézett elő, nem pusztán az, hogy a szervezett bűnözők fegyverrel járnak, védelmi pénzeket szednek, rátelepszenek a prostitúciós iparra, a kábítószer-kereskedelemre és így tovább, hanem a legnagyobb probléma a szervezett bűnözéssel kapcsolatban az volt mindenhol a világon, hogy a szervezett bűnözők be tudtak épülni a bűnüldözési szervekbe, az igazságszolgáltatási szervekbe vagy a kormányzati szervekbe. Ennek a veszélynek a valóra váltását láttuk a '30-as évek amerikai maffia jellegű bűnözésének az elterjedésében, ezt láttuk végig a XX. század második felében Olaszországban, az Andreotti volt miniszterelnök elleni per erről szól, hogy mit jelentett az, amikor a maffia az igazságszolgáltatással, a bűnüldözéssel és a kormányzati apparátussal is összefonódott. Ilyen tekintetben az a meggyőződésem, hogy igenis jogosult és felelős az a kérdés, hogy ki őrzi az őrzőket, hiszen a szervezett bűnözés elleni fellépésnél minimalizálni kell azt a lehetőséget is, hogy a szervezett bűnözők a kormányzatba, az igazságszolgáltatásba vagy a bűnüldözésbe beépüljenek, ott pozíciókat szerezzenek.

Miért fontos ez a probléma? Azért, mert ha a bűnüldöző, igazságszolgáltató szervezetek hatásköreit lényegesen kibővítjük a mai helyzettel szemben, akkor figyelemmel kell lennünk arra a veszélyre, hogy ezek a kibővült hatáskörök éppen azoknak az érdekét fogják szolgálni, akikkel szemben a fellépésre a hatáskört megadják. Nem mi találjuk ki azokat az ügyeket, amik az aggodalmakat megalapozzák. Éppen a múlt héten Orbán Péter tábornok, az országos főkapitány nyilatkozta azt egy sajtótájékoztatón, hogy a rendőrségnek bizonyítékai vannak arra, hogy szervezett bűnözők beépültek információszerzési célzattal a bűnüldöző szervekhez.

Szó esett ma már arról a bírósági ítéletről, ami rendőrtisztet ítélt el azért, mert bűnözők számára titkos, államtitkot képező információkat ajánlott fel eladásra. Szintén szó esett már arról, hogy az elmúlt hetekben, a mai napig nem megnyugtatóan tisztázott módon előkerült az, hogy egy meggyilkolt vállalkozó környezetében rendőrtiszt látott el testőri funkciót, aztán az hangzott el, hogy csak hatszor találkozott vele. Tudjuk, hogy ezeknek a találkozóknak a száma is számít abban, hogy találkozó-e a találkozó - meg az is, hogy ki hozta be a kávét -, de az nem megnyugtatóan tisztázott, hogy egy rendőrtisztnek milyen viszonya volt a meggyilkolt vállalkozóval. Éppen egy mai lapban, lehet, hogy tévesen, a szervezett bűnözéssel rendszeresen kapcsolatba hozott másik vállalkozó nyilatkozza azt, hogy a meggyilkolt vállalkozó és a közötte létrejött vitában két rendőrtiszt közvetített.

Ezek a tények, ezek a körülmények, legalábbis azt gondolom, a felelős döntéshozót el kell hogy gondolkoztassák abban a tekintetben, hogy milyen felhatalmazások, milyen ellenőrizetlen felhatalmazások adhatók a rendőrségnek. Megint csak a tegnapi sajtóban jelent meg, hogy vidéken rendőröket tartóztattak le azzal a gyanúval, hogy betörőknek voltak a bűntársai. Tehát nem arról van szó, hogy van egy minden gyanún felül álló testület, amelynek tekintetében semmifajta gyanús körülmény nem vetődik fel, és aki azt mondja, hogy ennek a testületnek a felhatalmazásait csak ellenőrzött módon lehet bővíteni, az meggyanúsítja a testületet. Itt arról van szó, hogy van egy testület, amely - most mindegy, milyen okokra visszavezethetően - sok tekintetben sebezhetőnek bizonyult, és ennek a testületnek a felhatalmazásait ésszerű korlátok nélkül bővíteni meggyőződésünk szerint felelőtlenség.

(11. 00)

Itt kell azt megjegyeznem, hogy az ellenőrizetlen felhatalmazások ügyében a kormánypárti retorika azt sugallja, mintha a kormánypárti képviselők egy pillanatra sem adnának hitelt saját miniszterelnökük szavainak, aki az augusztus 25-ei bejelentési botrány kapcsán arról beszélt, hogy visszaéltek a titkosszolgálati szervezetek a megbízásukkal.

Én megvárnám a vizsgálat végét, én a magam részéről is blöffnek tartom azt, amit a miniszterelnök mondott. Ha az ellenkezője bebizonyosodik, akkor természetesen fejet hajtok a tények előtt, de az a kormánypárti retorika, amely nem akarja a titkosszolgálatokat ellenőrizni, amely nem akarja a rendőrséget ellenőrizni, és amely nem akar kontrollt ezen szervek fölött, tulajdonképpen arról szól, hogy amit a miniszterelnök állít, az nem is lehet igaz, hiszen ilyen helyzet elő se állhat, hogy visszaélnének a megbízatásukkal.

Mi a probléma az adatkérés, titokhoz való hozzáférés ügyében? A fő probléma az, hogy ha van egy olyan rendőrtiszt, aki vagy két vállalkozó között közvetítve, vagy egy vállalkozó testőreként szabadidőben, munkaidőn túl szolgálatokat tölt be olyan csoportok számára, amelyek később sajnálatos leszámolás áldozatai lesznek, és ennél többet nem tudunk a tevékenységéről, akkor milyen garanciát találunk arra, hogy az így tevékenykedő rendőrtiszt a hivatala során megszerzett információkat csak a rendőrségi főnökei számára, és nem a szabadidős elfoglaltságában munkát adó számára adja át. Milyen garanciát tud nyújtani arra a kormány, hogy az így megszerzett banktitok, egészségügyi adat és más adat nem éppen a szervezett bűnözők érdekeit, céljait kívánja szolgálni?

Hangsúlyozom, és nyomatékossá kívánom tenni - tudom, hogy lesznek olyanok, akik ezt nem akarják vagy nem képesek megérteni -, hogy nem az adat hozzáférését vitatom, hanem azt, hogy ellenőrizetlen, kontrollálatlan és gyakorlatilag nyom nélküli formában - legalábbis az adatkezelőnél - történjen meg. Mert miről van szó? Ez a javaslat azt mondja, hogy ha a rendőr azt állítja, hogy halaszthatatlan az információszerzési szükség, akkor bemegy a pénzintézethez, bemegy a bankba, bemegy az egészségügyi intézetbe, és bárkinek az adataihoz hozzáférhet.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, nem feltétel az, hogy akinek az adatait lekéri, az gyanúsítottja legyen bármifajta bűncselekménynek. Még csak az se feltétel, hogy vele szemben a büntetőeljárásban bármi történjen, bárkinek az adatait, akinek az adatai megszerzését a rendőr jónak látja, megszerezheti; legyen az például sértett, legyen az tanú, legyen az csak szomszéd vagy bárki, akinek az adatai valamiért felkeltik a rendőrség érdeklődését.

Belép a rendőr a bankba, a pénzintézetbe, az egészségügyi intézetbe, közli, hogy halaszthatatlan sürgősséggel szükség van X. Y. adataira; kérdezem én, az adatkezelő milyen formában, milyen forrásból tud arról meggyőződni, hogy egy nem éppen szabadidőben lévő rendőr szabadidős munkáját végzi, hanem hivatali felhatalmazással, hivatali ügyben gyűjt eljárást. Milyen módon tud meggyőződni arról az adatkezelő, hogy valóban szervezett bűnözéssel összefügg, és nem pusztán úgymond magánjellegű érdeklődésben szerez adatokat? A lapokban megjelent olyasmi is, hogy rendőrök adatokhoz magánjellegű érdeklődésből hozzáfértek. Hogyan lehet erről meggyőződni?

Erre persze lehet azt mondani, hogy az adatkezelő nem tud erről meggyőződni, és nem is célszerű, hogy erről meggyőződjön. De akkor be kell építeni valamifajta ellenőrző mechanizmust, amely tudja kontrollálni azt, hogy amit a rendőr tesz, az valóban hivatali célból, valóban hivatali feladatai ellátása érdekében szükséges, és valóban arányos a megsértett jogérdek sérelme. Hozzá kell tennem, hogy ennek a szabálynak az elfogadása után természetesen minden magyar állampolgár végiggondolhatja, hogy kívánatosnak tartja-e azt, hogy bárki tulajdonképpen érdemi korlátozás nélkül az ő pénzügyeibe betekinthessen. Ezt meg kell gondolni.

Én azt gondolom, hogy ennek a döntésnek az is a következménye lesz, hogy aki úgy ítéli meg, hogy nem akarja a saját pénzügyeit - abszolút törvénytisztelő polgárokról van szó - a kirakatba tenni - nem akar például olyan helyzetbe kerülni, mint egy köztisztviselő, aki a kormánnyal konfliktusba került, és utána a bank titkai a sajtóban és a rádióban napvilágra kerültek, hogy mennyi hitelt hogy vett fel, melyik banktól -, az nem magyar pénzintézetnél fogja a pénzét kezelni. Ez természetesen a döntés konzekvenciája lesz.

Hogyan lehet az ellenőrzést megteremteni? Az ellenőrzés megteremtésének az egyik módja az ügyészi kontroll megteremtése. Az 1998. évi XIX. törvény szabályozza a rendőrség bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati információgyűjtését. A bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati módszerekhez tartozik a magánlakásban történtek technikai eszközökkel való megfigyelése és rögzítése, postai küldemény tartalmának megismerése és technikai eszközzel rögzítése, telefonvezeték vagy ezt helyettesítő távközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmának megismerése, és annak technikai eszközökkel való rögzítése; tehát tulajdonképpen a titkos házkutatás, titkos kamerák, titkos mikrofonok elhelyezése, lehallgatás, postai küldemények megfigyelése és a többi.

Ezek jogosított intézkedések, tulajdonképpen olyan felhatalmazások a bűnüldöző szervek számára, mint amilyen felhatalmazás a sebész számára az, hogy felvágja valakinek a hasát, és ott különböző beavatkozásokat hajtson végre. Ezek mind veszélyes beavatkozások, de életmentés érdekében jogosultak. Az 1998. évi XIX. törvény azt mondja, hogy ezek viszont olyan súlyú beavatkozások, amelyeknél bírói kontrollt kell teremteni. Ezért ez helyes, valamennyien egyetértünk a bírói kontroll lehetőségével.

Felveti a törvény azt a lehetőséget is, mi van akkor, ha halaszthatatlan sürgősséggel kell ezeket a titkosszolgálati eszközöket alkalmazni. Itt kell megjegyeznem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen eszközök halaszthatatlansága sokkal inkább felvetődik, mint az adat megszerzésének a halaszthatatlansága. Hiszen ezeket az eszközöket éjjel, ünnepnapon is lehet alkalmazni, ha valakivel kapcsolatban információ jut a rendőrség tudomására - például hogy órákon belül vár az olasz maffiától egy telefont -, akkor azt a telefont rögtön le kell hallgatni, hogy az információkat megszerezzék.

Nem úgy az adatszerzés és az adatkezelés, hiszen a pénzintézetnél, az egészségügyi intézménynél csak munkaidőben tud a rendőrség is adatot kezelni, hacsak nem tör be, nem töri fel a számítógépeket, és nem hatol be ilyen módon ezekbe az adatrendszerekbe, de a szervezett bűnözés elleni törvény nem erről szól, hanem arról, hogy legálisan bemegy és adatot kér.

Az 1998. évi XIX. törvény azt mondja, hogy van olyan lehetőség, hogy halaszthatatlan módon titkosszolgálati eszközt vessen be, ebben az esetben az ügyész jóváhagyása kell. Tehát nem az a konstrukció, amit itt a tervezet tartalmaz - hogy egyidejűleg az ügyészhez megküldi, és azután ellenőrizze valaki, hogy megküldte vagy nem küldte meg -, hanem ilyen esetekben ügyészi engedélyt kér. Ez az ügyész munkaidejében történik, hiszen az adatszolgáltató munkaideje is tart.

A kormány a bizottsági ülésen nem tudott érdemi választ adni arra, hogy miért nem tudja az adatért menő rendőr útba ejteni az ügyész hivatalát, és miért nem tud tőle engedélyt kérni, és ennek az engedélynek a birtokában miért nem tud belépni az adatkezelőhöz, és ezzel az engedéllyel miért nem tudja legalizálni az egész tevékenységet, és miért nem tudja biztosítani.

Az az érv hangzott el, hogy több napot is igénybe vehet az ügyész számára az adatok áttekintése. Azt mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy rossz munkakapcsolat, amihez nem lehet a törvényalkotást igazítani. Akik mind a rendőrség, mint az ügyészség részéről az elmúlt években az Egyesült Államokban jártak tanulmányúton, mindannyian elmondhatják még a kormány képviselőjének is, ha meghallgatják őket, hogy azt tapasztalták, hogy az ügyész és a rendőrség között a legszorosabb napi munkakapcsolat alakul ki.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(11.10)

Ez egy szükségszerű együttműködés. Nemcsak olyan módon, hogy az ügyész éjjel-nappal rendelkezésére áll az FBI ügynökeinek, hanem olyan módon is, hogy az FBI-ügynökök is - már a bírósági tárgyalási szakaszban - ott vannak a tárgyalóteremben, és rendszeresen segítik az ügyész munkáját. Addig Magyarországon sem a szervezett bűnözés, sem más bűnözés vonatozásában nincs előrelépés, nem lesz előrelépés, amíg ezek a munkakapcsolatok nem tudnak normális szintre fejlődni.

El tudom azt fogadni, hogy egy évek óta együtt dolgozó nyomozó és ügyész között kialakul egy olyan bizalmi viszony, hogy ha a nyomozó azt mondja, hogy ez egy fontos ügy, és odaad egy rövid összefoglalót az adatokról az ügyésznek, akkor az ügyész lesz olyan helyzetben - a magasan felkészült és színvonalas munkát végző ügyészek lesznek olyan helyzetekben -, hogy rövid idő alatt, akár percek alatt is eldöntik, hogy megadják-e az engedélyt, vagy nem adják meg az engedélyt.

Ilyen tekintetben az én számomra nem elsősorban a mostani kormány iránti bizalmatlanság - bár nyilván nem titok, hogy nem bízom a kormányban, de nem is ez a dolgom -, hanem a történelmi tapasztalatok, és nemcsak a magyar történelmi tapasztalatok, hanem a nemzetközi történelmi tapasztalatok sokasága és a mindenkori kormányzattal, a mindenkori végrehajtó hatalommal és a mindenkori szervezett bűnözéssel szembeni bizalmatlanság is indít arra, hogy számomra a felhatalmazások bővítése csak úgy képzelhető el, ha ezzel egyidejűleg a kockázatokat, a visszaélés kockázatait érdemben csökkentjük. Márpedig annak a valószínűsége, hogy mind a nyomozó, mind az ügyész egyszerre - ráadásul bizonyos tekintetben véletlen, hogy melyik ügyész jár el az adott ügyben - a szervezett bűnözők szolgálatába állva végezné a tevékenységét, sokkal kisebb, mint annak, hogy csak az egyik vagy csak a másik áll ilyen illegális kapcsolatban.

Ilyen tekintetben, tisztelt képviselőtársaim, fontosnak tartom azt, hogy az, aki ilyen vagy olyan okból, adatainak kezelését nagyon sokszor kényszerűségből - hiszen az orvosi adatokat nem jó szándékból, nem jókedvében adja át az ember az őt kezelő egészségügyi intézménynek, de manapság a köztisztviselők például a pénzüket sem jókedvükből adják át a bankoknak, hanem erre kötelezi őket a törvény - rábízza az adatokat valakire, akkor ezt abban a hiszemben teszi, hogy ezek az adatok csak arra a célra szolgálnak, amilyen célra azt elvették tőle, tehát csak a gyógykezelését vagy a pénzügyi megbízásainak teljesítését szolgálják.

Ezért fontosnak tartom azt a garanciák szempontjából, hogy ha a rendőrség vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal adatot kér egy intézettől, akkor az intézetnél ennek az adatkérésnek valamilyen nyoma maradjon. Jelen pillanatban a törvény erre vonatkozóan nem ír elő semmit, tehát nincs garancia arra, hogy az intézet - akár a pénzintézet, akár az egészségügyi adatkezelő - bármilyen módon rögzítené, hogy X. Y. adatait ilyen és ilyen hatóságnak kiadta. Természetesen nem azt mondom, hogy jelezni kéne, hogy melyik hatóságnak, milyen ügyben, milyen tények alapján, csak azt a tényt kell rögzíteni, hogy határozatszám alapján közölt adatokat egy kívülállóval, és ezt a pénzintézet vagy az adatkezelő felügyeleti szerve ellenőrizhetné. Ez tehát egy újabb kontrollmechanizmust teremtene annak érdekében, hogy az emberek ne váljanak a szervezett bűnözés elleni jogos fellépési törekvések, az orwelli - mindenki mindenkit mindenhol figyel, és mindenkiről mindent tud - rémálom áldozataivá. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a következő törvényjavaslatnál is véleményütközésre kerülhet sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

(A jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalin helyét Mádai Péter foglalja el.)