GYAPAY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem egy személyes vonatkozással: Hegyi Gyula képviselőtársam mint előterjesztő itt, a pulpituson megjegyezte, hogy tíz éve képviselő, és először lehet egy ilyen fontos törvénytervezet előterjesztője.

(17.40)

Én hat éve vagyok képviselő, és először beszélek erről a pulpitusról mint vezérszónok; egy biztató tapssal, kérem, segítsenek nekem. (Taps. - Dr. Szili Katalin: Bravó!) Megtiszteltetés, köszönöm szépen. Ez után a minden oldalról hallatszó taps után nehéz szívvel mondanám azt, hogy az imént hallott szocialista vezérszónok nagyon szép, megható beszédet mondott, de sajnos, demagóg vezérszónoklat volt, ezért nem mondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz a helyzetem, hiszen a vezérszónokoknak egy 5-10 perc ki szokott jutni abból, hogy az előterjesztések jogi összefüggéseit, történelmi, jogi múltját, nemzetközi jogi összefüggéseit, a társadalommal, a társadalmi szervezetekkel való összefüggését, támogatását boncolgassák. Ezt - ahogy már itt említettem - a környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként már megtettem, az előterjesztők ezt már minden szinten többször is boncolták, így igazából azt hiszem, hogy erre abszolút nincs szükség.

Említettem azt is, dr. Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár úr is megjegyezte azt, hogy ez az előterjesztés esetleg a jéghegy csúcsán segíthet, hiszen néhány kirívó, komoly, a sajtóban is nagy port felverő ügyön kívül félő, hogy nem fogunk eredményt elérni, ha így fogadjuk el ezt a törvénytervezetet, ahogy az előterjesztés tartalmazza.

Hadd kapaszkodjam bele inkább az államtitkár úrnak abba a mondatába, ahol kifejtette, hogy az esetek többsége területén inkább ennek a törvénytervezetnek és magának a népi kezdeményezésnek az a lehetséges eredménye, hogy szemléletformálást tudunk elérni. Leginkább gyermekeink esetében fontos az, hogy szemléletváltozásra sor kerüljön, de azért megkérdezhetjük, hogy nagyon rossz helyzetben van-e Magyarország, a magyar társadalom az állatokkal való bánásmód szemléletében.

A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ha belegondolunk, akkor megfogalmazhatjuk azt, hogy nem vagyunk annyira rossz helyzetben, mint ahogy az előterjesztett javaslatból és az eddigi hozzászólásokból az előterjesztők részéről hallhattuk és talán esetleg abból érezhettük volna. Magyarországon az emberek többsége falun él, úgy, ahogy jómagam is községben élek, polgármester is vagyok ráadásul, így egy kicsit majd ebből a szemszögből is szeretném megnézni ezt a dolgot. A falusi embernek az állatokhoz való viszonya nagyon régi kapcsolaton alapszik, amely valóban az állat és az ember együttéléséről szól, immár évezredek, sőt évtízezredek óta. Ennek az alapja pedig nem más, mint az állatok szeretete. Ha ezt így megfogalmazzuk és a gondolatmenet elejére visszavetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar társadalom elsöprő többségére az állatok szeretete a jellemző. Sajnos, ez a szeretet néha az ellenkezőjére fordul, hiszen szeretetből veszünk meg esetleg gyermekünknek húsvétra egy ajándékba szánt nyuszit, aztán amikor gyermekünk megunja a nyuszit, akkor magunk ugyan sajnálva, de nem tudunk szegény állattal mit csinálni, kitesszük valahová, hátha jobb sorsa lesz szegénynek. A többes szám első személyt csak azért mondom, hogy ne másokkal példálózzam. Viszont hogy az elénk terjesztett jogszabály ezt a cselekményt, ezt a tevékenységet, egy szeretetnek, jó szándéknak a végén egy tehetetlenségből adódó cselekményt ugyanolyan büntetési tétellel, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtsa, azt hiszem, vagy talán nyugodtam mondhatom: biztos, hogy az íveket aláíró 350 ezer ember többségében a kérdést olvasva nem ez fogalmazódott meg, ebben biztos vagyok.

Ha elgondolkodunk azon, hogy talán a szemléletváltásra, a szemléletváltás feltételeire kellene a hangsúlyt fektetni, jogilag és anyagilag annak a lehetőségeit erősíteni, akkor talán tovább is tudjuk gondolni, hogy például az imént említett egyszerű nyuszis esetben mennyire egyszerű lenne a megoldás, és nem kellene két évre börtönbe vonulni egy apának. Többek között meg lehetne oldani, lehetne segíteni, hogy az állatorvosok az úgynevezett elaltatást, az állatoknak egy nagyon békés, barátságos injekcióval végzett elaltatását - nem tudok jobb szót használni itt, ezen a pulpituson - hozzáférhetőbbé, olcsóbbá, elérhetőbbé tennék, ez nagyon sokat segítene.

A nyuszi esetében ez azért kicsit még mindig vad dolognak tűnik; sokkal jobb lenne, ha a menhelyeken való elhelyezés lehetősége javulna. Több menhely kellene, és nemcsak kutyáknak, hiszen általában ez a helyzet van. Jobb propaganda kellene a már sokat emlegetett társadalmi szervezeteknek, amelyek hajlandóak és állatszeretetükből kifolyólag áldozni is tudnak arra, hogy kitett állatokat befogadjanak. Hogy ne ki kelljen tenni az állatokat, hanem ha tudnánk, hogy a környéken, a közelben hol van ilyen menhely, hol van ilyen társadalmi szervezet, szegény állatok zömét úgyis autóból teszik ki, akkor ezen az autóúton pár kilométerrel tovább menve, társadalmilag hasznos tevékenységet lehetne folytatni azzal, hogy a feleslegessé vált állatot átadjuk azoknak, akik utána azt hasznosítani tudják.

A környezetvédelmi bizottság kisebbségi előadójaként el kellett volna mondanom, csak időm nem volt rá, az is elhangzott a vitánk során, hogy az állatok szeretetéből néha az is adódik, hogy túlszaporulat van kiskutyák, kismacskák vagy más állatok esetében. Az is elhangzott - az előterjesztők részéről fogalmazódott meg -, hogy minden állattartó legyen felelőssége teljes tudatában; aki nem képes arra, hogy a szaporulatot valahogy szabályozza, az ivartalanítsa azt az állatot. Ha az ivartalanítást is jobban hozzáférhetővé tennénk, azaz olcsóbbítanánk vagy akár ingyenessé tennénk állatszeretetünkből kifolyólag, akkor az állatorvosok tevékenységén keresztül ezt is meg tudnánk oldani, és nem kellene két évig terjedő szabadságvesztés fenyegetésével az embereket riogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőjog általában egy hierarchia csúcsán helyezkedik el. Amikor már végképp nem tudunk mit kezdeni a társadalom szemléletével, az egyéb lehetőségekkel, azok biztosításával, magyarul: csődöt vallottunk, kudarcot vallottunk, mint emberek, kudarcot vallottunk, mint jogalkotó országgyűlési képviselők, akkor lép vagy léphet be a büntetőjog kérdése, ahol valóban a legeslegsúlyosabb szankciókat alkalmazzuk bizonyos cselekmények elkövetésére.

A törvényjavaslatban vannak olyan részek, ahol ezt a “különös kegyetlenséggelö kifejezést - és azért hangsúlyozom ezt a kifejezést, mert lehet, hogy be kellene építeni ebbe a törvénytervezetbe, úgy, ahogy emberekkel kapcsolatban benne van a büntetőjogban a különös kegyetlenséggel elkövetett különböző bűncselekmények szigorított büntetési lehetősége -, ezt az állatok esetében is meg kellene fontolni, hiszen a már sokat emlegetett kirívó esetek, a jéghegy csúcsa általában ezt takarja, és az emberek, a társadalom felháborodását is általában ez a különös kegyetlenség váltja ki.

Igaz ez az állatokkal való versenyekre is, de talán azért mégis különbséget kellene tenni az ezekben részt vevő személyek büntetése között. Kérdezem például, hogy ugyanolyan büntetési tétellel kell-e sújtani azt, aki egy ilyen kutyaversenyen fogad valamelyik kutyának a győzelmére; ugyanolyan büntetési tétellel kell sújtani, mint azt a tenyésztőt, aki ezt a kutyát kitenyésztette, beidomította és elhozta erre a vad, véres, különös kegyetlenségű eseményre? Ugyanúgy kell büntetni azokat az üzéreket, akik ezeket a kutyákat felvásárolják, veszik és kereskednek vele?

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az időm lejárt. Bízom benne, hogy a legfontosabb kételyeinket felvetettük a törvénytervezettel kapcsolatban. Támogatandónak találjuk, de kérem az előterjesztőket és mindenkit, hogy módosító javaslatokkal és azok befogadásával, amelyekről beszéltem, a különös kegyetlenséggel elkövetett legkirívóbb esetekre tartsák csak meg, és a kisebb súlyúakra, ha mindenképpen meg kell tartani, akkor az államtitkár úr által említett szabálysértés fogalmát talán vissza kellene hozni az ő esetükre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(17.50)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage