DR. KONTRÁT KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy azzal kell kezdenem, hogy az igazságügy-miniszter úr nem hallgatja meg a vitát, és azt is sajnálom, hogy a Belügyminisztérium képviselője nincs jelen. Úgy gondolom, illetőleg attól félek, hogy a kormány hozzáállását ezek a tények is meghatározzák. Bízom benne, hogy visszatérnek, és jelen lesznek a vita későbbi szakaszaiban.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalásánál nem nélkülözhetjük azt az elmúlt 25-30 évre való visszatekintést, ami meghatározza, hogy a bűnözés, a közbiztonság, a bűnmegelőzés helyzete milyen is volt Magyarországon. 1976 volt az első év, amikor jelentős mértékben, mintegy 7 százalékkal nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma, 120 ezerről növekedett ez meg, majd a '80-as évek második felében, illetőleg 1990-ben volt egy drasztikus emelkedés, amikor 50 százalékos volt az ismertté vált bűncselekmények számának növekedése.

A következő szintén emelkedő szakasz - azt lehet mondani, hogy '76-tól végig emelkedés volt - az 1994-től '98-ig terjedő időszak, amikor 394 ezerről több mint 600 ezerre nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma. Ilyen helyzetben, ilyen adatok ismeretében és birtokában vette át a kormányzást a polgári kormány, amikor is a polgári kormány működésének négy éve alatt jelentős mértékben visszaszorult a bűnözés, csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma. De leginkább az a fontos, azt mondhatom, hogy a polgárok biztonsága javult. Ezt úgy értük el, hogy ennek a sikernek az egyik záloga a szigorú, a bűnözés ellen frontális támadást indító törvényekben és a bűnüldöző szervek átgondolt, megfelelő támogatásában, megfelelő vezetésében rejlett többek között. A polgárok remélik, hogy ez a tendencia folytatódik, és a mostani bűnmegelőzési koncepció is hozzájárul reményeink szerint ahhoz, hogy ezt a célt elérjük. Valóban, a polgárok biztonsága, a bűnmegelőzés olyan nemzeti alapkérdés, amelyben egyetértésre kell törekedni. Össze kell fogni ebben a kérdésben, mert csak ez járulhat hozzá a sikerhez.

A biztonság az ember legalapvetőbb igényei közé tartozik, és egyúttal életminőségének egyik fő meghatározója is. A bűnözés visszaszorítása érdekében nemcsak a megvalósított, büntetni rendelt cselekmények következetes üldözése a feladat, hanem a bűnözés számos kiváltó oka ellen is határozottan fel kell lépni. Komolyan kell venni továbbá az egyénekben az utóbbi évtizedben egyre fokozódó bűnözéstől való félelmet, amely különösképpen indokolttá teszi a megelőzés hatékonyabbá és eredményesebbé tételét.

Egy nemzet hosszú távú bűnmegelőzési stratégiájának elkészítésekor számos bűnokot kell figyelembe venni. Az ilyen tervezés átfogó, integratív összkoncepciót feltételez az előterjesztője részéről. Nem elég tehát az akut módon felmerülő problémák helyi kezelését bemutatni, hanem a közelmúlt tapasztalataiból merítve, a jelen adataiból táplálkozva kell a jövőbe mutatnia. A bűnmegelőzés ennek szellemében össztársadalmi feladat, amelyben nem kizárólag a rendőrségnek, hanem a kormánynak, az állami és az önkormányzati szerveknek, a gazdaság szereplőinek, a médiának, valamint magának a társadalomnak is fennáll a felelőssége, és az eredményhez csak mindezek együttes hozzájárulásával és összefogásával vezethet az út.

Az ebben az értelemben vett bűnmegelőzés átfog tehát minden állami és magánkezdeményezést, intézkedést, programot, amely a bűnözéstől mint társadalmi jelenségtől vagy mint egyedi esettől óv meg, vagy a következményeit mérsékli.

A stratégia is hasonlóképpen ragadja meg a társadalmi bűnmegelőzés fogalmát, amikor az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott határozatára hivatkozik. Eszerint a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével vagy a sértetté válás megelőzésével.

 

 

(13.00)

 

A bűnmegelőzési tárgyú ENSZ-kongresszusokon többször kinyilvánították, hogy a bűnözést és a bűnelkövető magatartást nem lehet kizárólag büntetőpolitikai problémaként értelmezni, mert szoros az összefüggés az országok társadalmi és gazdasági adottságaival. Az ENSZ Közgyűlése által 1990 decemberében elfogadott ajánlások számos új irányelvet tartalmaznak a bűnmegelőzésben és a büntető igazságszolgáltatásban való alkalmazásra javasolt szabályokról.

Az Európa Tanács keretében kiadott ajánlások közül a stratégia kialakítása során figyelembe vették különösen a bűnmegelőzés szervezetéről, a fiatalkori bűnözésre való társadalmi reakcióról, a sértettek segítéséről és a sértetté válás megelőzéséről, a családon belüli erőszak elleni társadalmi intézkedésekről, a gyermekbántalmazás orvosi, társadalmi vonatkozásairól, a korai pszichoszociális intervenció szerepéről szóló ajánlást.

A kérdéskör európai uniós vonatkozásait tekintve elmondható, hogy az amszterdami szerződés értelmében az Európai Unió büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködési politikájának részévé vált a bűnmegelőzés, így hatékonyabban hozzájárulva a szabadság, biztonság és jog európai térségének kialakításához. Ebben a dokumentumban a bűnmegelőzés magában foglalja a szervezett bűnözés és a kriminalitás egyéb formái elleni fellépést is.

Az Európa Tanács 1999-es tamperei rendkívüli ülésén hozott döntésében kiemelte, hogy a bűnmegelőzési szempontoknak a bűnözés elleni küzdelembe való integrálása szükséges. Szorgalmazta ennek jegyében a nemzeti bűnmegelőzési programok továbbfejlesztését, szükségesnek látta így a bűnmegelőzésért felelős illetékes nemzeti hatóságok hálózatának kialakítását is.

A magyar társadalmi bűnmegelőzési stratégia tervezete egy helyzetelemzést követően érinti a tárgykör előzményeit, stratégiai célrendszereit, majd rátér az előterjesztő által kiemelt prioritások részletesebb ismertetésére, így elemzi a gyermek- és fiatalkori bűnözést, a városok biztonságának fokozását, a családon belüli erőszak megelőzését, az áldozattá válást, az áldozatsegítést, az áldozati kompenzáció kérdéskörét, valamint a bűnismétlés megelőzését.

A társadalmi bűnmegelőzés tárgyában országgyűlési határozat meghozatala fontos feladat, ahogy azzal mindannyian tisztában is vagyunk. Ki kell emelnem ugyanakkor néhány kardinális kérdést, amelyek nem épültek be a stratégia szövegébe.

Különös az előterjesztő részéről, hogy az általa más fórumokon gyakorta hangoztatott regionális szint nem jelenik meg ebben a stratégiában.

Támogatandónak tartjuk, hogy a stratégia javaslatként beterjesztett szövege különös figyelmet szentel a fiatalkori bűnözés hatékony megelőzésének, nem kap ugyanakkor kellő hangsúlyt az időskorú áldozatok védelme. Érthetetlen, hogy a társadalom jelentős részét képviselő időskorúak, idős nyugdíjasok, akiknek áldozattá válási esélye már fizikai védekezőképességükből adódóan is jelentősen nagyobb az átlagnál, hasonlóan a gyerekekéhez, nem kerülnek a stratégia homlokterébe.

Szintén az ember adott életszakaszához kapcsolódó veszélyeztető faktor az iskolai erőszak, amely eredhet fiatalkorútól, de - mint azt sajnálatos tapasztalat is mutatja - akár gyermekkorú személytől is. A bűnmegelőzés társadalmi szintű jelenléte e téren vitathatatlan, a cselekményt időben szorosan követő, a szituációhoz és az életkorhoz igazodó reakció lehet csak hatékony. Különös figyelmet kell szentelni ebben a körben az erőszakos és a csoportos elkövetési módoknak, a gyermekek és fiatalkorúak gyakran már ilyenkor kibontakozni látszó bűnözői pályafutásának pedig idejekorán gátat kell szabni.

Sajnálatos az is, hogy a határozati javaslat előterjesztője nem vette figyelembe a városépítészeti tervezésnek a bűnmegelőzésben betöltött szerepét sem. Noha tudományos vizsgálatok alapján a településszerkezet csak közvetett hatással bír a bűnözésre, a tekintetben viszont egyetértés van, hogy a bűnelkövetők viselkedése és a térszerkezet egymással összefüggnek. A városrendezési tervek ez irányú átalakítása félre nem tehető, és a tervezők mozgásterét a célnak alárendelő jogi szabályozással lehet szűkíteni. Meg kell teremteni továbbá a harmóniát a lakás, a munkahely, az ellátás és a regenerálódás számára fenntartott területek között a tartós városfejlesztési politika szellemében.

Tisztelt Országgyűlés! A rendőrség bűnmegelőző munkájának eredménye és jelentősége vitathatatlan. Noha a jelen határozati javaslat a társadalmi bűnmegelőzésre koncentrál, nem kerülhető meg, hogy felhívjam a figyelmet három, közvetlenül a rendőrség bűnmegelőzési tevékenységéhez kapcsolódó társadalmi elvárásra is. A rendőrség célzott operatív jelenlétét kellő időben és helyen kell biztosítani, amikor és ahol a polgárnak arra valóban szüksége lehet. Másrészt az eljáró hatósági személy feladat-végrehajtásának szakmai színvonala, illetve erről a polgárokban kirajzolódó kép, a rendvédelem szervezettsége olyan mutatók, amelyek közvetlen bűnmegelőző szereppel bírnak. Harmadrészt jelentősen emelni kell az áldozatvédelem hazai rendszerének hatékonyságát, hisz az nemcsak magának az áldozatnak, hanem a környezetének a biztonságérzetét is növeli.

Az áldozatvédelem fontosságának felismerését jelzi az, hogy még 1998-ban a Belügyminisztériumon belül létrejött az áldozatvédelmi iroda. Az új szervezeti egység feladata a Belügyminisztérium és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél az áldozatvédelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtása és koordinálása, valamint az érintett társadalmi szervezetekkel való együttműködés.

Noha az elsődleges célkitűzés az áldozattá válás kockázatának csökkentése, a rendőrség professzionális és lehetőség szerint tapintatos eljárásával a lehető legalacsonyabb szintre szoríthatja az áldozatot utólag érő pszichés terhelést. Különösen vonatkozik ez a traumát átélt gyermekek ismétlődő kihallgatására, amit mindenképpen kerülni kell. A rendőri tevékenység ez irányú kiterjesztése egyértelműen közelebb viszi az eljáró rendőrt, valamint közvetetten a szervezet egészét a polgárhoz, aki ahhoz mintegy partnerként viszonyulhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának kidolgozása mint célkitűzés nemes és üdvözlendő. A beterjesztett anyag viszonylag hosszú terjedelme ellenére mindössze csak másfél oldal foglalkozik a szervezeti felépítési kérdésekkel és az anyagi háttérrel, hiszen enélkül az egész nem működhet, illetve csak két minisztérium jelenik meg a költségvetésben.

Az előterjesztés több helyen említi a kisebbséget, külön is nevesítve a romákat. Kérdezem: történt-e egyeztetés velük, ha igen, az milyen fórumokon történt? De ugyanez a kérdés feltehető a többi érintett személy és szervezet vonatkozásában is, hogy megkérdezésük nélkül miért kezdeményeznek döntést társadalmi szinten a tőle vagy tőlük elvárandó magatartásról, még ha az az egyén vagy az adott szervezet érdekeit is szolgálja. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, ez nem szolgálhat arra, hogy a kormány elhárítsa magától a stratégiában vázoltak megoldását szolgáló eszközök megválasztásának a lehetőségét.

A polgárok, a civil szervezetek és a gazdasági szereplők osztoznak az életminőséget javító bűnmegelőzés, a közbiztonság magasabb színvonalra hozásának feladatában, de a szakmailag indokolt intézkedések megtétele a professzionális szervezeteket irányító bel- és igazságügy-miniszter felelőssége. Ebből adódóan a kormánynak mielőbb ki kell dolgoznia a stratégia végrehajtásának részletes cselekvési programját, ebben szükséges megteremteni a szükséges jogszabályi, szervezeti megoldásokat, meg kell határoznia a kormánynak az irányítása alá tartozó szervezetek, szervek feladatait, továbbá az Országgyűlés elé kell terjeszteni a bűnmegelőzésről szóló törvény tervezetét.

Mindez természetesen csak a most tárgyalt és több ponton módosításra szoruló társadalmi bűnmegelőzési stratégia biztonsági filozófiája jegyében történhet, ez pedig mindenképpen kiegészítésre szorul. Ennek érdekében módosító indítványokat fogunk benyújtani a határozati javaslathoz, csak azok elfogadása esetén jöhet létre megítélésünk szerint az a konszenzus, az a nemzeti egyetértés, ami egyrészt elengedhetetlen ennek a fontos társadalmi célnak a sikerre viteléhez, másrészt pedig a részünkről való támogatásához.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage