DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Miután az a megtiszteltetés ért, hogy negyed tizenkettõkor még együtt lehetünk, úgy gondolom, nem hagyom ki az alkalmat, hogy néhány kérdésben válaszoljak Surján képviselõ úrnak. Persze ilyenkor az ember már nem lehet olyan összefogott, mint amilyen szeretne egyébként lenni.
Fölvetette azt, hogy rendre alultervezi a kormány a társadalombiztosítási költségvetést. Képviselõ úr tudja talán a legjobban, hogy itt olyan elemek vannak, amelyeknek a tervezhetõsége rendkívül nehéz. Olyan átalakuláson megy át a gyógyszerek fölhasználása, ami igazán nem látható elõre. Olyan strukturális változás megy végbe a szokások következtében, bizonyos érdekeltség, bizonyos csoportérdekek megjelenése következtében, aminek a hatása valójában nagyon nehezen kiszámítható, és nagyon sok tévedési lehetõséget rejt magában.
Nem kétséges, hogy sokat kínlódik a kormány és természetesen az önkormányzat is a vényellenõrzéssel kapcsolatban, és számos olyan ígéret hangzik el az érdekeltek részérõl, aminek a számon kérése rendkívül nehéz.
Azt gondolom, ezzel együtt is azt lehet mondani, hogy ez a '98-as tb-költségvetés több szempontból megnyugtatóbb, mint az elõzõ idõszaké volt. Egyrészt azért, mert tényleg igaz az - és ezt örömmel hallottam, valószínûleg a késõi órára tekintettel gyöngült el képviselõ úr, amikor azt mondta -, hogy a gazdasági növekedés ténylegesen megindult. Mert ezt még nem nagyon hallottam ellenzéki képviselõktõl. Örömmel nyugtázom azt, hogy egy reális képet lát. Ez önmagában is egyfajta esélyt ad arra, hogy ez teljesíthetõ legyen.
Szeretném jelezni azt is, nyilván nem kerülte el képviselõ úr figyelmét az, hogy a jóváhagyott költségvetési fõösszegekben egy jobb pozíció alakult ki '98-ra a központi költségvetésben, mint amivel számoltunk. Ez teszi lehetõvé azt, hogy - betartva az államháztartási hiánynál elképzelt mértéket, ezt a 4,9 százalékot - a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldalán valamifajta olyan korrekciót tudjunk tenni, amely közelebb visz a realitáshoz. Azt gondolom, egy kormány részérõl nem jelent bûnt, ha egy vita során meggyõzõ érvek hangzanak el arra vonatkozóan, hogy a bevételeknél lehetséges, hogy túl van értékelve ezek növekedése - bár a gazdasági növekedés tényleg hoz többleteket -, akkor ezt korrigálja, és erre ez a készség, ez a szándék megnyilvánul, és ez látható is.
A másik dolog, amirõl szeretnék szólni, az, hogy vajon választási költségvetés-e ez vagy sem. Ma már ezt szerencsére egyre ritkábban hallom. Valószínûleg egy idõ után ez egyébként jelentõségét fogja veszíteni, mert a parlament jóvá fogja hagyni a költségvetést teljes egészében. Mindenesetre annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ha ez választási költségvetés, akkor feltehetõen képviselõ úr azt kifogásolja, hogy túl sok a kiadás. Ha túl sok a kiadás, akkor feltehetõen azt szeretné javasolni, hogy csökkentsük ezeket a kiadásokat, hiszen attól lehet csökkenteni a költségvetés választási jellegét, ha szigorúbbak vagyunk. Tehát ebbõl következõen azt gondolom, hogy ez valamifajta ilyen szándékot tükröz, de konkrét javaslatot persze nem láttam vagy nem hallottam arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ezt kevésbé választásivá tenni, hogyan lehet keményebbé tenni ezt a költségvetést. Érdeklõdéssel várom, hogy van-e ilyen ajánlat.
Szeretnék egy rövid mondattal kitérni arra, hogy a reformok területén mik történtek és mik nem. Örömmel hallom azt, hogy képviselõ úr is úgy látja, a nyugdíjrendszerben azért egy megnyugtatóbb kép van. Talán lehet ehhez hozzátenni akkor az igazság kedvéért, hogy itt azért nagyon sok minden történt az elmúlt években. Hacsak az emlékeim nem csalnak, akkor az elmúlt két évben különösképpen sok minden történt.
Három dolgot hadd említsek meg: a nyugdíjkorhatár megemelése és az ezzel kapcsolatos intézkedések; a társadalombiztosítási járulék fizetési bázisának kiszélesítése és amellett egy ez évben jóváhagyott nyugdíjreform. Azért ezek, azt gondolom, talán olyan tényezõk, amelyekrõl érdemes szót ejteni. Bízom abban, hogy a következõ idõszakban - a társadalom teherbíró-képességét és a lehetõségeket és a szakmai hátteret is figyelembe véve - az egészségügyi rendszerben is olyan lépések következnek be, amelyek önmagukban is garantálni tudják azt, hogy egy reális tb-költségvetést lehet az egészségügyi terén is készíteni.
Végül egyetlen gondolatot csupán arra vonatkozóan, hogy adomány-e a nyugdíjaknak ilyen mértékû emelése vagy sem. Én egyetértek azzal, hogy nem adomány. Ez a ma érvényben lévõ törvény által diktált követelmény. Ami miatt mégis azt gondolom, hogy talán érdemes ezt kiemelni, elsõsorban abból adódik, hogy a dolog természeténél fogva egy erõteljesen csökkenõ infláció mellett a követõ rendszerek következtében nyilvánvaló, hogy nagyobb a kontraszt a bérbõl és fizetésbõl élõk és általában a keresetek növekedése és a nyugdíj növekedése között. Ezt kellett vállalni. Ehhez kellett egyfajta politikai bátorság, ezt hozzá kell tennem, mert biztos, hogy igen nehéz elmondani és megmagyarázni azt, hogy azok, akik aktív tevékenységgel igen keményen dolgoznak, azoknak adott esetben a reálkereset-növekedése lényegesen alatta fog maradni a nyugdíjak reálértéke növekedésének. Ez egy vállalható és politikailag helyes és szükséges szándék és lépés volt, de azért kellett hozzá egyfajta elszántság és elhatározottság. Azt gondolom, csupán ez tükrözõdik abban a frazeológiában, amit a kormány ebben a kérdésben megfogalmaz.
Köszönöm szépen. (Taps.)