DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Frappáns az ön hasonlata a létminimum alatt tengõdõ szívsebészetrõl, csak éppen sántít, mint a legtöbb hasonlat. Az interpellációban vázolt probléma gyökere tulajdonképpen még 1993-ra nyúlik vissza, mert az ekkor indult teljesítményarányos finanszírozás alig néhány hónapos alkalmazása után kiderült, hogy nagy aránytalanságok vannak egyes intézmények között, ugyanazért a beavatkozásért egyik kórház lényegesen több pénzt kapott, mint a másik. Jelenleg valódi, fokozatos díjkiegyenlítést hajtunk végre, havi egyenlõ lépésekben alakítunk ki egy egységes országos alapdíjat a fekvõbeteg-intézetek számára, amelyet az adott betegcsoport ellátási igényeit kifejezõ súlyszámmal kell szorozni.
A Zala megyei kórházban kialakult finanszírozási helyzet oka összetettebb az interpellációban említettnél. Például az önkormányzat által vásárolt komputertomográf hitelének törlesztése is befolyásolja.
Ami viszont a létminimum alattinak minõsített támogatást illeti, hadd mondjak néhány adatot. Az elõirányzaton felül a Zala megyei kardiológiai-szívsebészeti centrum beruházási hitelének törlesztésére a Népjóléti Minisztérium 1996-ban 250 millió forintot biztosított, és a centrum folyamatos mûködéséhez, szívsebészeti anyagok, eszközök, nagy értékû implantátumok beszerzéséhez további 100 millió forinttal járultunk hozzá. A '97. március 1-jén bevezetett új finanszírozási szabályozás értelmében a billentyûk és egyéb eszközök beszerzési ára mellett elszámolás alapján az esetenként több millió forintot kitevõ egyéb mûtéti költségeket is megtéríti a biztosító valamennyi kardiológiai centrumnak. Ebbõl eredõ finanszírozási különbség már nincsen a különbözõ kórházak között. Van különbség viszont az alap- elõirányzatban, de a képviselõ úr által szóvá tett mértékû hátrány a Zala megyei kórháznál semmiképpen nem áll fenn, s a megye hátrányára még meglevõ különbség a díjkiegyenlítési folyamat során 1998 tavaszára teljesen meg fog szûnni.
A központi és egészségbiztosítási költségvetésen belül a kardiológiai ellátás súlyát egyébként jelzi, hogy csupán egyszerhasználatos nagy értékû szívsebészeti eszközökre idén több mint két- és fél milliárd forintot fordít a biztosító, kiemelt beruházásként befejezéshez közeledik a pécsi szívcentrum építése, s nemrég öt szívkatéteres laboratórium felújítása történt meg.
Ugyanakkor van lemaradás, tisztelt képviselõtársaim, van szakemberhiány, és bizony van várakozás is szívmûtétekre, azt azonban felelõsséggel állítom, hogy Közép-Kelet-Európában élen járunk a nyitott szívmûtétek számában, 1996-ban egymillió lakosra 400 ilyen beavatkozás történt, ez a szám pedig némileg meghaladja a hasonló gazdasági fejlettségû országok teljesítményét. Elvárható viszont, hogy a hét szívsebészeti központ jobban együttmûködjön. Az meg egyenesen megengedhetetlen, hogy eszközeiket összehangolatlanul, a szállítói érdekek nyomásának engedve, indokolatlanul drágán szerzik be, sokszor akadályozva a központosított közbeszerzési szándékot. Ez is hozzájárul, kérem szépen, például Zalaegerszegen a finanszírozási gondokhoz.
Tisztelt Országgyûlés! Képviselõ úrnak az egészségügy összeomlására vonatkozó figyelmeztetésével összefüggésben azt tudom mondani, hogy a jóslással ellentétben azt gondolom, hogy '98 lesz a rendszerváltás óta elõször az az év, amikor nem fog csökkenni az egészségügyre fordítható pénz reálértéke. Az ország fenntartható gazdasági növekedésére alapozva, a pénzügyi teherbíró-képesség függvényében javulhat a kardiológiai és szívsebészeti ellátás helyzete is.
Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a bal oldalon.)