DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Az idén, október utolsó szombatján a Heti Világgazdaság után az egyik országos napilap, a Magyar Nemzet címoldalán is megjelent egy írás, amely a Belügyminisztérium útlevéltenderével kapcsolatos veszélyekre hívta fel a figyelmet. A korábbi pályázat eredménytelenné nyilvánítása után zajlik a tendereztetés második fordulója, és az új pályázat eredményének kihirdetése november 20-a utánra várható. Amint a cikkbõl is kiderül, az útlevelek elõállítására kiírt pályázaton minden más lehetséges technológia kizárásával csak egy bizonyos módszer, az úgynevezett lézergravírozásos módszer alkalmazását engedte meg a minisztérium.
A legalacsonyabb árajánlat a BM útlevélpályázatára a lézergravírozásos módszerrel 2,5 fél milliárd forint volt. A világ számos országában, köztük az Európai Unió országaiban is elismert és használt technológiával viszont e feladat 600 millió forint körüli összegbõl megoldható. Az azonnali megtakarítás tehát közel 2 milliárdos, és ez csupán az indulás költsége; a rendszer mûködtetése a lézergravírozás esetén további milliárdokkal növelné a felesleges kiadásokat.
A lézergravírozás önmagában nem a legbiztonságosabb technológia. Biztonságosságát jelentõsen csökkenti, hogy a berendezések a szabadpiacon beszerezhetõek, mindenki számára hozzáférhetõek. Tavaly például egy németországi vásáron több vállalat ajánlatában is szerepelt ilyen típusú berendezés.
A lézergravírozásos technológia esetében meglehetõsen soká, jövõ õszre várható, hogy a gépek teljes kapacitással dolgozzanak az útlevelek elõállításán. Ezzel szemben más technológia már nyárra teljes kapacitással üzemeltethetõ lenne. Ez abból a szempontból érdekes információ, hogy jövõre tudomásom szerint 3 millió útlevél érvényességi ideje jár le.
Eddig csak Finnországban használnak lézergravírozásos útleveleket, ott is csupán kipróbálás alatt van ez a módszer. A közelmúltban más országokban bevezetett útleveleket, személyi okmányokat jellemzõen más technológiákkal készítették, amelyek ki voltak zárva a magyar Belügyminisztérium által kiírt pályázatból.
Kérdezem tehát tisztelt miniszter urat:
Mi a magyarázat arra, hogy az elõnyben részesített technológiától eltérõ módszerek alkalmazásának lehetõségét érdemben még csak meg sem vizsgálták, nem nyújtottak lehetõséget e módszer ajánlói számára, hogy prezentálják saját ajánlatukat?
Garantálható-e, hogy az útlevelek és egyéb okmányok cseréje a legbiztonságosabb és legolcsóbb módon történik, és nem kényszeríti a polgárokat a hivatalok elõszobáiban történõ hosszú várakozásra?
Végezetül pedig engedje meg miniszter úr, hogy elnézést kérjek azért, amiért írásos interpellációmba értelemzavaró gépelési hiba csúszott - ez a sietséggel magyarázható.
Köszönöm, és kérem válaszát. (Dr. Gyuricza Béla tapsol.)