DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon örülnék annak, hogy amikor ott fent beszélek, akkor jobban figyelne. Egyetlen szóval sem mondtam, hogy az 1998. évi költségvetésben csökken az egészségügyre fordított kiadás. Azt mondtam, hogy az elmúlt években tudatosan és koncepciózusan csökkentették a nemzeti jövedelmen belül az egészségügyre fordított kiadást, és ez egészen mást jelent. Közgazdászként államtitkár úrnak talán jobban kellene figyelni, mert akkor nem tulajdonítana nekem olyan szavakat, amelyeket nem mondtam. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés az, hogy a finanszírozási rendszerrõl mit mondok. Államtitkár Úr! Én a finanszírozási rendszerrõl azt mondtam, hogy ötször változott meg 1996-ban; hogy végiggondolatlan összevisszaságban változik a finanszírozási rend. Azt mondtam, hogy az egészségügyi dolgozók béremelésére 16 százalékot mondanak, de ahol nem 60 százalék a bérarány, ott nem lesz meg. Azt mondtam, hogy az egészségügyi intézményekben 10,5 százalékot számolnak dologi kiadásnövekedésre, de a kormány által számított termelõi árnövekedés is 14 százalékos lesz, tehát messze vagyunk a reálértéktartástól.
Ezen felül pedig nagyon szívesen vitatkozom államtitkár úrral az 1993. évi finanszírozási rendszer bevezetésén. El fogom mondani önnek, hogy éppen azért indult el a saját finanszírozáshoz viszonyított rend, hogy ne tudjanak esztelen döntések miatt összeomlani intézmények, nagyon is átgondolt volt. Éppen azért is indult el úgy, mert nem lehetett volna kiszámolni egy olyan változtatás hatását, amit önök hiányoltak, hogy egyenlõ árakon induljon el a finanszírozási rendszer. Nagyon is végiggondolt, nagyon is megalapozott koncepcióval (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), egyébként jelentõs részt ugyanazokkal az emberekkel, akik egy jó ideig önökkel is dolgoztak, de úgy tudom, jó néhányan nem bírták tovább.
Viszonthallásra. (Derültség.) Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) (Dr. Surján László jelzi hozzászólási szándékát.)